Skip to main content

A küldöttgyűlés elé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A budapesti küldöttek – mármint SZDSZ-küldöttek – Margit körúti egyeztető ülésén mondtam pár szót.

Mire is szerettem volna fölhívni a szabad demokrata küldöttek figyelmét? Akárki is – elnökjelöltként – szívünk választottja, be kell látnunk, hogy mi nagyon különös mikrokozmoszban élünk, a politikailag tevékeny kisebbség sajátos belvilágában, amelyben tapasztalataink és élményeink, sikereink és csalódásaink élesen különböznek honfitársaink nagy részének élettapasztalatától.

Márpedig a legföljebb tízezres aktív tagság képviseletében tanácskozó pár száz küldött egy milliós tábor vezéreit, talán a jövendő magyar kormányt választja meg. Nekünk nem a helyi SZDSZ-csoportokban, az önkormányzati SZDSZ-frakciókban, a regionális gittegyletekben szerzett szűkös és speciális élményeinkre támaszkodva kell vezetőket választanunk – hogy az ellenzéki lét horzsolásaira gyógyírt, enyhítő balzsamot találjunk velünk egyívású cimborák bajainkra készségesen vigaszt kínáló szavaiban, s őket emeljük pajzsra saját jóérzésünk érdekében –, hanem egy nagy parlamenti párt, esetleg majd a nemzet jövendő kalauzait. A küldötteket az a néhány ezer aktív tag választotta meg, de nekik a (bizony morzsolódó) szabad demokrata szavazótábort kell képviselniük, ha van bennük politikai felelősségérzet.

Az utóbbi időben a jelöltállítás körül bizony icinyke-picinykét simlis kis alkuk, manipulációk folytak. Megkönnyebbülve látom, hogy a tagságnak, a küldötteknek ez a tempó nem tetszik. Nem félárnyékban tengődő kis bizottmányok és ad hoc koalíciók egyeztetésein kell eldönteni a még mindig legnagyobb ellenzéki párt jövőjét, hanem nyílt politikai vitában.

A budapesti SZDSZ-küldöttek megtapsolták esengő szavaimat. Csak remélhetem, hogy lesz foganatjuk.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon