Skip to main content

Erdélytől Litvániáig…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


…óriási baj van. A román és az orosz „reformkommunisták” egyre inkább engednek a szélső soviniszták nyomásának. Az autonómia vágyát zavargó tömegek és ejtőernyősök iparkodnak elfojtani. Aggódunk. Aggódunk az erdélyi magyarokért, aggódunk Kelet-Európáért, aggódunk Magyarországért. A fölpaprikázott nacionalizmus tönkretehet valamennyiünket.

Elérkezett az ideje a kelet-európai demokratikus erők szolidaritásának. Ám a marosvásárhelyi pogrom ügyében Havel elnökhöz és Mazowiecki miniszterelnökhöz intézett levelünkre késik a válasz. A szabad cseh, szlovák, sőt, lengyel sajtó meglepően tartózkodó, ha nem is hallgatja el teljesen az ezúttal mellettünk szóló igazságot.

A Szovjetunió fölbomlása egyre csúfabb látványt nyújt. Ne kerteljünk: a szovjet birodalom – a Belső Birodalom és a Külső Birodalom – romjain megteremhet az új fasizmus. Nem lehet nem meghallani az orosz narodnyik szélsőjobboldal fajgyűlölő morranásait. Nem lehet nem észrevenni a marsallok kitüntetéseinek fenyegető csörgését. Nem lehet elfelejteni, hogy a veszedelmes szovjet csapatok itt állomásoznak Magyarországon, még mindig.

Litvánia népe döntött: független országot kíván. Ez a szovjet alkotmány és a nemzetközi jog értelmében megilleti. Helyes volna, ha most mindenki elismerné a független, demokratikus litván kormányt, illetve Litvániát. Tudjuk, a szavaknak is van ereje. A szovjet hadsereggel mi sem tudtunk szembeszállni, Magyarország mégis szabad. Az erdélyi magyarokon is segít a szó, a jó szó.

Mi liberálisok szembeszállunk a nagyhatalmi és kishatalmi sovinizmussal. A kicsik és gyöngék fognak győzni, a tankok megszégyenülnek, a csőcselék visszahúzódik vackaira.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon