(Szabó András György)

Nyomtatóbarát változat

Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet. Eörsi János ennek ellenére fenntartja a MOSZ megalakulásakor kifejtett véleményét, nevezetesen – ahogy most explikálja –, hogy a Baloldali Alternatíva Egyesülés és a független szociáldemokraták becsapják a munkásokat, mert „tagadják a tényt”, hogy a MOSZ az ő politikai befolyásuk alatt áll.

A fent idézett alapszabályzat ismeretében ez csak azoknak az elmarasztalását jelentheti, akik idejüket, pénzüket és fáradságukat nem kímélve, sokszor a helyszínre is leutazva, jogi és gazdasági tanácsaikkal segítik a hozzájuk forduló munkásokat abban, hogy létre tudják hozni – nemegyszer a helyi potentátokkal szembeszállva – az általuk kívánt formában a munkástanácsaikat.

Eszünk ágában sincs tagadni, hogy ezek között az aktivisták között a BAL néhány tagja is jelen van. Ám azok, akik az ő politikai befolyásuktól féltik a munkásokat, maguk is részt vállalhatnak ebből a munkából, hiszen Somlay Lajos a HVG-nek adott III. 17-i interjújában közölte, hogy 11 párttal vették fel a kapcsolatot. Egyébként a BAL soraiban is megtalálhatók hét pártnak (köztük az SZDSZ-nek is) a tagjai, ezért a munkás-önigazgatási tulajdonforma támogatásán túlmenően, elég nehéz lenne meghatározni, hogy mit értsünk a BAL politikai befolyásán. E sorok írója már a munkástanácsok újjászületése előtt, a Népszabadság 1989. IV. 29-i számában megjelent kerekasztal-beszélgetésben rámutatott, hogy milyen súlyos következményekkel járt a munkásosztály szervezeteinek „államosítása” és az 1956-os munkástanácsok felszámolása, majd több cikkben is kifejtette ezt. Ám ezzel egyfelől a BAL-ban sem értett egyet mindenki, másfelől viszont számos párt tagja osztja ezt a véleményt.

Miért gondolja hát Eörsi János, hogy éppen a BAL befolyásától kellene óvni a munkástanácsokat?

• Visszabeszélő