Skip to main content

Balítélet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet. Eörsi János ennek ellenére fenntartja a MOSZ megalakulásakor kifejtett véleményét, nevezetesen – ahogy most explikálja –, hogy a Baloldali Alternatíva Egyesülés és a független szociáldemokraták becsapják a munkásokat, mert „tagadják a tényt”, hogy a MOSZ az ő politikai befolyásuk alatt áll.

A fent idézett alapszabályzat ismeretében ez csak azoknak az elmarasztalását jelentheti, akik idejüket, pénzüket és fáradságukat nem kímélve, sokszor a helyszínre is leutazva, jogi és gazdasági tanácsaikkal segítik a hozzájuk forduló munkásokat abban, hogy létre tudják hozni – nemegyszer a helyi potentátokkal szembeszállva – az általuk kívánt formában a munkástanácsaikat.

Eszünk ágában sincs tagadni, hogy ezek között az aktivisták között a BAL néhány tagja is jelen van. Ám azok, akik az ő politikai befolyásuktól féltik a munkásokat, maguk is részt vállalhatnak ebből a munkából, hiszen Somlay Lajos a HVG-nek adott III. 17-i interjújában közölte, hogy 11 párttal vették fel a kapcsolatot. Egyébként a BAL soraiban is megtalálhatók hét pártnak (köztük az SZDSZ-nek is) a tagjai, ezért a munkás-önigazgatási tulajdonforma támogatásán túlmenően, elég nehéz lenne meghatározni, hogy mit értsünk a BAL politikai befolyásán. E sorok írója már a munkástanácsok újjászületése előtt, a Népszabadság 1989. IV. 29-i számában megjelent kerekasztal-beszélgetésben rámutatott, hogy milyen súlyos következményekkel járt a munkásosztály szervezeteinek „államosítása” és az 1956-os munkástanácsok felszámolása, majd több cikkben is kifejtette ezt. Ám ezzel egyfelől a BAL-ban sem értett egyet mindenki, másfelől viszont számos párt tagja osztja ezt a véleményt.

Miért gondolja hát Eörsi János, hogy éppen a BAL befolyásától kellene óvni a munkástanácsokat?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon