Skip to main content

Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 2, Szám 13

(Boda Emese) - A Szerk.: [Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]

(Ráday Mihály): [Olvasói észrevétel]

(Szabó András György): Balítélet

Tamás Gáspár Miklós: Erdélytől Litvániáig…

Kende Péter: Egymással, élni

Szabó Miklós: Néhány figyelmeztető szó a román nacionalizmushoz

Solt Ottilia: Győzelem!

Fejtő Ferenc: „A Szovjetunióban megkezdődött a polgárháború”

Beszélgetés Andrej Szinyavszkijjal

Krasztev Péter: Új idők bolgárai

Arcképek a mai bolgár közéletből

F. Havas Gábor: Marosvásárhely, 1990. március

K. F. [Kőszeg Ferenc]: „A döntőben már csak néhány versenyző fut”

Beszélő-beszélgetés Tölgyessy Péterrel

E. J. [Eörsi János]: Esélylatolgató

Fényi Tibor: „Nincs adat”?

Iványi Gábor: „Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki!”

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(5. rész)

–lt [Solt Ottilia]: A legújabb sátor

Fenyő Márta: Élénkítsen lassabban!

Zászlós/né: Mélyrétegek

: A romániai cigányság követeléseinek vázlata

Fidrich Róbert: Ideiglenes csillagok

Fényszennyezés!

Perneczky Géza: A nemzeti művészet önébredése vagy a vidék bája?

Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon (Corvina Kiadó, 1985)

F. Havas Gábor - Solt Ottilia: Koszorú helyett, Tánczos Gábor újratemetésére

(dr. Szilágyi Ákosné): Tisztelt Szerkesztőség!

–lt [Solt Ottilia]: A tudatminimum alatt

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon