Skip to main content

Ideiglenes csillagok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Fényszennyezés!


Charles Messier, a híres üstökösvadász, kétszáz éve még Párizs szívéből is rengeteg üstököst fedezett fel kicsiny, néhány centiméter átmérőjű távcsövével. Ma már felfedezéseinek megismétléséhez Kecskeméten is legalább félméteres távcsőre lenne szükség.

Napjainkban egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy a csillagos ég varázsait megismerje. A sötét égi háttér is egyfajta természeti ritkasággá lett. Már hazánkban is létező probléma a fényszennyezés.

A hatalmas méretű urbanizáció, a népesség városokba áramlása maga után vonta a közvilágítás gyors növekedését. A városok terjeszkedő fényburái a csillagászok kutatásait egyre keservesebbé teszik, a kozmológiai szempontból alapvetően fontos, halvány objektumok (galaxisok, kvazárok, csillagködök stb.) megfigyeléseit pedig lehetetlenné teszik. A távoli kvazárok fénye gyakran teljesen elvész az embercsinálta éjszakai világításban. Az amatőr és hivatásos csillagászok szinte menekülni kényszerülnek a városokból, hogy kellően sötét, fénytől mentes helyet találjanak. Már hazánkban is szinte lehetetlen a megfigyelésekhez alkalmas, kellően sötét égi hátterű helyet találni.

A csillagászatban az olyan többletfényt nevezik fényszennyezésnek, amely nem növeli a közbiztonságot. Ez a fény végső soron csak energia- és pénzpazarlás. Ebből nem következik, hogy a csillagászok ellenségei az éjszakai világításnak. Ugyanolyan igényeik vannak, mint bárki másnak. Azt szeretnék, ha az adott feladatnak legmegfelelőbb világítást alkalmaznák. Olyan világítórendszert, amely nem felfelé szorítja a fényt, energiatakarékos, és a lehető legkisebb mértékben károsítja az ég sötétségét.

Íme, néhány elv, amely minimalizálná a fényszennyezést anélkül, hogy csökkenne az éjszakai közbiztonság vagy a közlekedés biztonsága:

– csak akkor alkalmazzanak éjszakai világítást, ha feltétlenül szükséges, és csak olyan mértékűt, ami feltétlenül szükséges;

– a fény lefelé irányuljon, mert ott van szükség rá;

– ha lehet, kisnyomású nátriumlámpát használjanak. Ezek a legtakarékosabb lámpák, és a professzionális csillagászat számára ez a fényforrás rontja legkevésbé az égi hátteret.

A helyesen kialakított lámpatestek kisebb fogyasztás mellett kevesebb fényt sugároznak felfelé, és többet lefelé. Az sem mellékes, hogy a mértéktelen lámpatelepítés milliós értékű csillagászati műszereket tehet használhatatlanná. Takarékosabban bánjunk hát a világítással is; ne az eget, hanem az utcákat világítsuk!

Az utcákhoz, terekhez hasonlóan egyes gyárak, üzemek területén is a szükségesnél több és helytelenül megválasztott, energiapocsékoló fényforrást találunk. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor a Szovjetunió is kevesebb áramot tud szállítani, fontos lenne ezen a téren is csökkenteni az energiapazarlást.

Mert ha a fényszennyezés a jelenlegi ütemben folytatódik, hamarosan nemcsak a középületekről tűnnek el a csillagok, hanem a csillagos égről is…






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon