(Boda Emese), A Szerk.

Nyomtatóbarát változat

…ebben a formában nem reflektáltam még folyóiratban megjelent írásra, pontosabban egy szerkesztőség munkájára.

A 3. számban megjelent, a titokzatos levélíró hölgy (majd a szerkesztőség) kezei közül kikerülő levelet szeretném valahogy semmissé, visszamenőleg valamiképp meg nem történtté tenni.

Egy ilyen típusú levél visszautasítása és meg nem jelentetése számomra olyan evidens, és publikálása annyira abszurd, hogy tulajdonképp zavarbaejtő argumentálni egyáltalán. Éppen nektek kéne arról beszélni, hogy nem Kőszeg az oláh bérenc, hanem a levélíró hölgy, és sajnos a levél közreadásával a Beszélő maga vált oláh bérenccé.

Zavarban vagyok, hogy éretlen egyetemista létemre kell felhívjam a figyelmet arra a legelemibb tényre, hogy ez a közreadott levél mennyire súlyos adu a román sovinizmus kezében, milyen súlyos csapás az erdélyi magyarokra, egyáltalán, micsoda elképesztő anakronizmus a „tizedrangú román faj”-ról beszélni most. De minek folytassam?

Nem is a hölgy minősíthetetlen levelére akartam reflektálni, arra nem érdemes, hanem arra, hogy ez a levél megjelenhetett.

Lényegében arra kérlek, találjatok módot a korrekcióra, próbáljátok a foltot tisztítgatni.

Sajnálattal,

Boda Emese

Tisztelt Boda Emese!

Szerkesztőségünk rendíthetetlenül hiszi, hogy a vélemények elfojtása, elhallgattatása soha nem old meg semmit. Lehet, hogy borzalmasan tévedünk, és hibát követtünk el az elrettentő például szolgáló levél közlésével. De nem hisszük, hogy a nemzeti kisebbségekkel, és általában a kisebbségekkel kapcsolatos álláspontunk kétséges lehet, és a nemzetek együttéléséről vallott liberális véleményünk nem világos.

• Visszabeszélő