Skip to main content

[Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


…ebben a formában nem reflektáltam még folyóiratban megjelent írásra, pontosabban egy szerkesztőség munkájára.

A 3. számban megjelent, a titokzatos levélíró hölgy (majd a szerkesztőség) kezei közül kikerülő levelet szeretném valahogy semmissé, visszamenőleg valamiképp meg nem történtté tenni.

Egy ilyen típusú levél visszautasítása és meg nem jelentetése számomra olyan evidens, és publikálása annyira abszurd, hogy tulajdonképp zavarbaejtő argumentálni egyáltalán. Éppen nektek kéne arról beszélni, hogy nem Kőszeg az oláh bérenc, hanem a levélíró hölgy, és sajnos a levél közreadásával a Beszélő maga vált oláh bérenccé.

Zavarban vagyok, hogy éretlen egyetemista létemre kell felhívjam a figyelmet arra a legelemibb tényre, hogy ez a közreadott levél mennyire súlyos adu a román sovinizmus kezében, milyen súlyos csapás az erdélyi magyarokra, egyáltalán, micsoda elképesztő anakronizmus a „tizedrangú román faj”-ról beszélni most. De minek folytassam?

Nem is a hölgy minősíthetetlen levelére akartam reflektálni, arra nem érdemes, hanem arra, hogy ez a levél megjelenhetett.

Lényegében arra kérlek, találjatok módot a korrekcióra, próbáljátok a foltot tisztítgatni.

Sajnálattal,

Boda Emese

Tisztelt Boda Emese!

Szerkesztőségünk rendíthetetlenül hiszi, hogy a vélemények elfojtása, elhallgattatása soha nem old meg semmit. Lehet, hogy borzalmasan tévedünk, és hibát követtünk el az elrettentő például szolgáló levél közlésével. De nem hisszük, hogy a nemzeti kisebbségekkel, és általában a kisebbségekkel kapcsolatos álláspontunk kétséges lehet, és a nemzetek együttéléséről vallott liberális véleményünk nem világos.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon