K. F. [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Az MDF vasárnap éjszaka győztesnek nyilvánította magát. Jogos ez az ünneplés?

– Kétfordulós választáson vagyunk, győztes csak Németh Miklós, Raffay Ernő és még néhányan. A részleges eredmények alapján úgy tűnik, hogy a Fórum mintegy hat mandátummal szerzett többet.

Beszélő: Itt vannak a kezemben a fővárosi egyéni választókerületek összesített adatlapjai. Többségük vasárnap éjjel 2 és 3 óra között készült. Mivel magyarázható az, hogy az eredmény kedd délelőtt még mindig nincs meg?

– Erre nem tudok válaszolni. Ez alatt az idő alatt már akár manuálisan is összeszámolhatták volna a szavazatokat, hiszen beérkeztek a kész jegyzőkönyvek. És azt különösen nem értem, hogy a televízióban számítógépes úton közölt adatok néha hat órával később kerültek a nyilvánosság elé, mint a mi primitívebben működő rendszerünkbe. Összeszámolták a választókerületekben a szavazatokat, felvették a telefont, és két perc múlva itt volt nálunk az eredmény a táblán. És utána sokszor öt-hat óra is eltelt, mire ugyanazokat az adatokat a televízióból is megismerhettük.

Beszélő: Jelentős a különbség az egyéni jelöltre és a listára leadott szavazatok között?

– Választókerületenként eltérő. Az az összbenyomásom – de számok még nincsenek –, hogy az egyéni választókerületekben majdnem mindenütt jobbak voltunk, mint a listákon. Ha hús-vér arccal jelentkezett a pártunk, akkor jobb eredményt hozott.

Beszélő: Országosan vagy Budapesten?

– Budapesten biztosan. Hogy országosan hogy van, nem tudom. A számítógépes központ egyik feladata lett volna, hogy ilyen adatokat is közöljön. Ennek semmivel sem kisebb az információs értéke, mint a pártlisták országosan összesített adatainak. A százalékos adatok elfedik, hogy mandátumokért folyik a verseny, és nem százalékokért.

Beszélő: Negyvenhárom éve nem volt szabad választás. Az emberek ahhoz szoktak hozzá, hogy egyénekre szavazzanak. Ez különösen a ’85-ös választáson vált fontossá. Mennyire számítottak a pártok? Mennyire volt nyugateurópai jellegű a választás?

– Meglepett, hogy mennyire nyugat-európai jellegű. Az első impresszióim szerint a választók megdöbbentően bölcsen és megfontoltan szavaztak. A jelöltállítási teljesítményükhöz képest a kis pártok, például a Magyar Néppárt, igen sokat szerepeltek a tévében. De a szavazó nagyon jól eligazodott. Itt van a Hazafias Választási Koalíció. Én bizony azt hittem, hogy mint pártellenes párt sokkal több szavazatot kap. A választópolgár azonban pontosan tudta, miről van szó. Még megdöbbentőbb a Szociáldemokrata Párt eredménye. Ennek a pártnak a szervezeti ereje gyenge, a képviselői nem tudták megnyerni a nézőket a televízióban, de a nevük az csodálatos. A tv-híradó önkéntelenül is reklámot csinált nekik a nyugati szociáldemokrata pártok bemutatásával, mégse tudtak bekerülni a négyszázalékos pártok közé. A választók pártokra szavaztak. Ugyanakkor, ahol erős jelöltünk volt, ott a párt is sikeresebbnek bizonyult, legalábbis az eddigi adatok szerint. Persze minden pártnak van egy mozgástere, egy tól–ig sáv, ezt a párt ereje, súlya határozza meg. Azt viszont, hogy ezen belül hol helyezkedik el a párt, azt jelentősen befolyásolja, hogy ki az egyéni jelölt. Hogy az emberek mennyire pártokra szavaznak, az az MDF-nél még jobban látható, mint az SZDSZ-nél. Az MDF-ben talán kevesebb a színes egyéniség, mint a mi szervezetünkben. De egy fórumos, ha szürkébb egyéniség is volt, akkor is „hozott” annyi szavazatot, amennyit a pártja általában kapott. Ennél többet is tudott szerezni az MDF, ha a jelölt nagyobb egyéniség volt.

Beszélő: De olyan is előfordult, hogy a Demokrata Fórum egy-egy neves személyisége kevesebb szavazatot kapott, mint a pártja.

– Neves egyéniségek voltak ezek, de olyanok, akik megosztják a közvéleményt. Ezt meg kell tanulni, ez minden országban így van. Egyes politikusoknak lelkes híveik vannak, és ezért sokszor úgy tűnik, hogy erősen támogatott emberek, de a híveik mellett vannak olyanok, akik élesen elutasítják őket.

Beszélő: A természetesen adódó koalíciók – SZDSZ–FIDESZ vagy MDF–Kereszténydemokraták – közül valószínűleg egyik sem éri el az 51%-ot. Nyilvánvaló, hogy a Kisgazdapártnak jutott a mérleg nyelve szerep. Még így is kérdéses, hogy akár egy hármas koalíció, amelyben benne van a Kisgazdapárt is, elég erős-e? Nem kell-e attól tartani, hogy kormányozhatatlan lesz az ország?

– Az adatok egyelőre részlegesek. Az országos listára csúszott mandátumokról semmit sem tudunk, az egyéni választókerületek többségében nyitott az eredmény. Mégis az a benyomásom, hogy a kisgazdákkal együtt bármelyik oldal tud kormányozni, bár nem nagy többséggel. Persze Magyarországon a kormányozhatóság nem feltétlenül azt jelenti, amit Nyugaton. Ötfős többséggel Dániát el lehet kormányozni négy-öt évig, Magyarországot esetleg nem. Hogy egy igazi, stabil többség összejön-e, azt nem tudom megmondani. Annál is kevésbé, mert „alkotmányozási helyzet” van. Lehet, hogy a heterogén módosított alkotmánnyal még elboldogulunk egy darabig, de nagyon sok olyan törvényt is kell hozni, amihez kétharmados többség kell. Lehet, hogy nagyon nagy nehézségek lesznek. Ugyanakkor talán ez nem is olyan nagy baj, nem tragédia, hiszen azt jelenti, hogy kompromisszumra, megegyezésre kényszerül, akárki is legyen kormányon.

Beszélő: Nyugatról azt sugallják, hogy ebben a helyzetben a nagykoalíció lenne kívánatos. Vajon a választópolgárok szemszögéből az, hogy a két nagy párt fej fej mellett halad, milyen üzenetet fejez ki? Azt kívánja-e az ország, hogy váljon el a konzervatív-keresztény és szociálliberálisnak nevezett vonal, vagy épp ellenkezőleg, azt, hogy az eddig ellenzékben levő erők fogjanak össze?

– Szerintem ebben is nagyon megosztott a közvélemény. Vannak olyanok, akik fontosnak tartanák a nemzeti összefogást. Részben azért, mert a régi állampárttal szemben indokoltnak tartják, és még nem érezték a saját életükben, hogy a rendszerváltás valóban megtörtént. És okkal nem érezték. Sokan a jövőre tekintve úgy gondolják, az új kormánynak nagyon súlyos döntéseket kell meghoznia, a döntésekhez erős legitimációra van szükség, és ezt csak egy nagykoalíció biztosíthatja. Ezek az érvek nem söpörhetők le egyetlen mozdulattal az asztalról. Mégis azt gondolom, ez a két erő – az SZDSZ és az MDF – annyira különbözik egymástól, és nemcsak a programban különbözik, hanem mentalitásban, politikai viselkedésmódban is, hogy talán nem volna szerencsés kényszerházasságra ítélni őket. Attól tartok, hogy ha a két nagy párt belekényszerülne abba, hogy mindenáron együtt kormányozzon, akkor egyiknek a programja sem valósulhatna meg. A koalíció rendkívül bonyolulttá tenné a két párt közötti egyeztetéseket, elnyújtaná a döntési folyamatokat. Ugyanakkor szükséghelyzetben mégis előfordulhat, hogy ezt kell választani, mert egy új választás – azonkívül, hogy rettenetes lelki megterhelést jelentene az országnak, és ártana a nemzetközi megítélésünknek is – esetleg újra a mostani eredményt erősítené meg. Minderről azonban most még csak spekulálni lehet. Kellene az első forduló végeredménye, azután a második forduló végeredménye, azután kellenének a koalíciós tárgyalási kísérletek, ítéletet mondani arról, hogyan lehetséges kormányozni, csak ezek után szabad.

Beszélő: Tegyük fel, hogy egy MDF vezette koalíció kormányoz. Remélhető-e, hogy együttműködés, normális munkakapcsolat alakul ki a kormánypárt és az ellenzék között?


– A Fórum gyűjtőpárt. Vannak benne korszerű, az európai konzervatív-keresztény középpártokhoz hasonló erők. Ugyanakkor van benne jobboldali populizmus, vannak harsány, a parlamentarizmust elfogadó, de nem modern demokráciában gondolkodó csoportok is. Némelyikük többé-kevésbé olyannak képzeli a magyar demokráciát, amilyen a két világháború között volt nálunk és Európa keleti, déli részének más országaiban is. Bizonyos szabadságjogok érvényesülnek, de azért a döntés szilárdan egy nagy, egységes gyűjtőpárt kezében van. Egy ilyen országot nagyon nem szeretnék, és nagyon nem szeretnék egy ilyen országban élni. Európán kívül ma is sok olyan ország létezik, ahol van piac, van magántulajdon, választásokat is tartanak, ellenzéki pártokkal működik a parlament, és még sincs modern demokrácia. Az efféle országok parlamentjében az ellenzék szerepe is más. Létezik, beszélhet, de igazi ellenzéki jogai nincsenek. Nincs parlamenti váltógazdaság, a különböző közjogi tisztségeket az egyik fél foglalja el, másoknak csak annyi marad, hogy tiltakozhatnak. Remélem, nálunk nem így lesz. Ehhez azonban az kell, hogy minél több szavazat jusson a szabad demokratáknak. Bizonyára elfogult vagyok, de meggyőződésem, csak ez nyújthat biztosítékot arra, hogy európai típusú demokráciánk legyen.

Beszélő: A választás második fordulójának tehát nem kisebb a tétje, mint az első fordulóé volt?

– Sokkal nagyobb a tétje. Olyan ez, mint egy sportverseny. Először jönnek a selejtezők, ott sok ember sok emberrel versenyez. A döntőben viszont már csak néhány versenyző fut egymás mellett. Hogy milyen Magyarországon fogunk élni, az ezen a versenyen dől el.

• Belföld