Skip to main content

Boross úr az övéi között

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Miniszteri feledékenység


Boross Péter: Alapvetően kötelessége a rendőrnek fegyvert használni, ha élete vagy testi épsége veszélyeztetve van. Nem is csak a jogos önvédelem keretében, bár annak keretében is, hanem a rendőri tekintély megóvása érdekében kell használnia a fegyvert.

(Kossuth Rádió, Napközben, 1992. február 27., 9.05)





„Nem” – mindenre

Az ország felfogásrendje kétpólusúvá vált, és meglehetősen távol áll egymástól a kettő. Általában minden politikai színtéren tapasztalható ez. Az egyik felfogás, amit úgy érzem, a kormány képvisel, rendkívül fontosnak tartja, hogy az országban rend legyen, hogy az ország ebben az átalakulási időszakban megfelelő erőket tudjon koncentrálni arra a célra, hogy a közbiztonság és a közrend – nem azonos a kettő –, de mindkettő követelménye érvényesüljön. Ha a napi politikai eseményeket figyelemmel kísérik, akkor tapasztalható egy teljesen más felfogás, amelyik, úgy szokták mondani, liberalizál mindent. Én úgy fogalmaznék, hogy nemet mond mindenre. (Nagy taps.)

Nincs időnk elemezni

A rendőrség önmagában nem tud közbiztonságot teremteni, ehhez jogszabályi és egyéb intézkedési feltételek szükségesek. Ezek között a feltételek között hadd nevezzem meg, mint a leglényegesebbek egyikét, a beutazások szigorú kontrollját. Magyarországon nagyon sok és magas arányú a felderítetlen bűncselekmények száma, ebben az ún. utazó bűnözők nagyon jelentős szerepet töltenek be. (…)

Mit csináltunk mi ’91 őszén, hogy az ország ne balkanizálódjon, mert már balkanizálódási tünetek mutatkoztak. Elrendeltünk egy sokkal szigorúbb határbeléptetést. Ezt aztán támadás érte minden szempontból, jóllehet ennél a beléptetésnél nagyon ügyeltünk arra, hogy atyánkfiai, akiknek jogukban van idejönni, hátrányt ne szenvedjenek.

Azt hiszem, azóta az események bebizonyították, hogy ők nem szenvednek hátrányt. Most a beutaztatás arányaira azt kell mondanom, hogy keleti határainkon naponta mintegy kétezerötszázháromezer fő nem tud beutazni Magyarországra. Ez részben Budapesten, részben az ország keleti felén jelentett bizonyos változásokat, és előnyös változásokat. Ezt vitatják sokan, hogy van-e jogalap rá, nincs-e jogalap rá, de nekünk nincs időnk elemezni. Nemzetvédelemnek fogjuk fel mindazt, amit teszünk. Ennek következtében én úgy hiszem, hogy helyes, amit cselekszünk. A jogalkotás késési fázisban van, és mi nem tudunk késni. (Taps.) Ezért bírjuk a gyűrődést, akár leírják, akár elmondják.

Aki nem integrálható…

Mi megúsztuk a vendégmunkás-időszakot, amely Nyugat-Európában most mérhetetlen problémákat okoz. Rasszista tünetek, sokkal több, mint nálunk, jelentkeznek. Mi úgy gondoljuk, hogy most, amikor Nyugat-Európa minden országa hihetetlen módon megszigorította a beutazást, akkor mi nem válhatunk befogadó zsákká. (…)

Mint minden európai ország, Magyarország is befogadó. Dolgoznak itt sokan, akár távoli ázsiai, afrikai országokból, egzisztenciát teremtettek, benősültek, és semmi nem akadályozza ittlétüket. Azonban a beözönlésnek, aki látta a valutakereskedelmet, mégiscsak van egy olyan jellege, hogy jórészt idegenek végzik (…)

Mi nem kívánunk tartózkodási engedélyt adni, ahogy Nyugat-Európa sem ad senkinek, aki nem integrálható Magyarországon a magyar társadalomba. (Nagy taps.)

Aki elfogadja, és aki nem

Rendkívül lényeges eljárási okokból, de lélektani okokból is, hogy a parlamentben benyújtott rendőrségi törvényt, amely kétharmados többséget igényel, és a kormánykoalíciónak nincs kétharmados többsége, azt a parlament elfogadja. Bizonyos előtárgyalások folytak ebben az ügyben, és azt kell, hogy mondjam, hogy biztató jelek is vannak. (…)

Ez a rendőrségi törvény fellépést biztosít a rendőrnek. Nagyon egyszerűen úgy is fogalmazhatok és fogok majd a parlamentben, hogy aki elfogadja ezt a törvényt, az közbiztonságot akar, aki nem fogadja el, az pedig nem akar. (Nagy taps.)

Nem vagyunk tüntető fajta

Most már nagyon röviden a közrendről még annyit: Magyarország alkotmányos rendje védelmet igényel. Alkotmányellenes megmozdulást a rendőrségnek, nem azért, mert utasítást kap erre, hanem a törvény kötelező erejénél fogva meg kell akadályoznia. Szeretném egyértelművé tenni: Magyarországon is, mint minden jogállamban lehet tüntetni, lehet demonstrálni, de nem lehet bűncselekményt elkövetni ilyen ténykedés során. (Nagy taps.) Ebben van tapasztalatunk, átéltünk egy krízist, kijelenthetem Önöknek, hogy minden konzekvenciát levontunk, ami ahhoz szükséges, hogy Magyarországon még egyszer ilyen állapot ne következhessen be. (Taps.) Még egyszer hangsúlyozom, a demonstráció, a tüntetés szóljon a kormány ellen, szabályos keretek között, természetes jelensége minden demokratikus országnak, és ha nálunk előfordul, bár nem vagyunk különösebben tüntető fajta, akkor azt vegyük tudomásul.

Az indokoltnál jobbra

Bodrácska főkapitány úr nincs itt. Azért nincs itt, mert én arra kértem az országos rendőr-főkapitányság vezetőjét, hogy a fővárosi és megyei főkapitányok pártrendezvényeken ne vegyenek részt. Azért ne vegyenek részt, mert olyan természetű hangok hallatszottak, hogy bizonyos politikai befolyás alá kerülnek, és különben is az én befolyásom alá, politikai világnézetük az indokoltnál jobbra tolódik, s ez megzavarja a rendőri működésüket. Kérem, értsék meg (Nagy taps.), meg akarom óvni a rendőrséget minden olyan feltételezéstől, hogy akár magam, akár bárki más, valamilyen szűkebb pártvagy kormánypolitikái cél érdekében mozgatja őket, mert nem így van. (…)

Aki magyar nemzetiségű

Egyetlen olyan eset nem fordulhat elő, hogy az a bizonyos erdélyi nagymama ne tudja az unokáját meglátogatni, és egyetlen ilyen panasz nincs is. Említettem az előbb, hogy mi erről gondoskodtunk akkor, amikor különböző határvédelmi intézkedéseket tettünk, ne sújtsa azokat, akiket nem akar. Olyan állampolgársági törvény készül, hogy aki magyar nemzetiségű, azt mondtam egyszer, hogy akit magyar anya szült, de ez nem tetszett, az, ha Magyarországon kíván letelepedni, akkor épp olyan joga van itt élni, mint bárki másnak. Merthogy a határok hogy mozogtak, arról egyetlen magyar ember nem tehet.

Kommunisták és párttagok

A kommunista rendőrök a helyükön maradtak… ezt én azért nem kedvelem, mert a rendőrségnél a pártba való beléptetés olyan volt, mint a nyakkendőviselet. Aki oda belépett, az egyben a pártba is belépett. (…) És azért nem jó ez a kommunista jelző, mert ebben az országban nyolcszázezer párttag volt és nyolcvanezer kommunista. Ha nem teszünk különbséget a kettő között, nagyon nagy baj. (Nagy taps.) Miért, hogy, ki hogy sodródott csak azért, mert megkérték, meg a létszámot föl kellett tölteni… Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne riasszunk, hanem magunkhoz vonjunk. És énnekem meggyőződésem, hogy abból a nyolcszázezerből hétszázezer olyan, aki felemelt fejjel ülhet közöttünk, hogy a százezernek még mélyebben kelljen orrot lógatni. (Nagy taps.)

A rendőrség tekintélye

Kérem, hogy azt mondtam volna, hogy a rendőri fegyverhasználatot nemcsak a bűncselekmények megakadályozása indokolhatja, hanem a rendőrség tekintélyének megőrzése is, ez félreértés, ez utóbbit biztos nem mondtam. A rendőr önvédelme, az igen, mert a rendőrt megilleti a jogos védelem. Magyarországon a rendőrségi fegyverhasználat meg sem közelíti a nyugati országokét. Egy baj van: a gyakorlatlanság. Meghökkenve tapasztaltam, hogy milyen kevés a lőgyakorlat a rendőrség részéről.














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon