K. F. [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

– A Választási Lap utolsó oldalán legalább három állítás véleményünk szerint, hamis, lejárató szándékú.

Nemessuri Zoltán: Például?

Haraszti, a maoista

– Haraszti maoista múltja. Haraszti sosem tagadta, hogy közel állt a hatvanas évek újbaloldali mozgalmaihoz. Ezt az új baloldaliságot nálunk felületesen és lejárató szándékkal azonosították a maoizmussal. A régi azonosítás is hamis volt, az pedig, hogy a lap az egykori „maoizmus” miatt megkérdőjelezi Haraszti mai elkötelezettségét a sajtószabadság ügyében – rosszindulatú.

N. Z.: Van egy régi magyar közmondás: Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Egy személyt, aki országos politikai szerepkört vállalt, el lehet különíteni a gyerekkorától, a kamaszkorától, de nagyon nehéz elkülöníteni attól a felnőtt korszakától, amikor már politikai tevékenységet folytatott. Arthur Koestler hét évig kokettált a kommunizmussal – de nem lett a brit parlamentben képviselő és nem lett a sajtószabadság szószólója mint volt kommunista. Egyébként az az idézet, amelyről beszélünk, egy nyolcoldalas lap sok ezer sorából tizenkettő. Én személy szerint nem örülök neki, hogy belekerült a lapba.

Berija, a szovjet Solt

– Ugyanezen a lapon együtt olvasható Berija és Solt Ottilia neve. Hogyan kerültek egymás mellé?

N. Z.: Nem tartom szerencsésnek Solt Ottilia és Berija személyének akár távolról való összekapcsolását. Solt Ottiliáról köztudomású, hogy nagyon sokat tett azért, hogy ezekről a dolgokról itt beszélgethessünk. Ugyanakkor amit itt mond, hogy nincs Magyarországon szervezett bűnözés, az csacsiság. És az egyik csacsiság szükségképpen szüli a másikat.

– Solt Ottilia nem azt mondta, hogy nincs szervezett bűnözés, csak azt, hogy a rendőrség az erre vonatkozó és általuk is bizonytalan értékűnek mondott adatokat a saját hatáskörének növelése érdekében túldimenzionálja. Írásai erről átgondolt, szociológusi véleményt tartalmaznak – nem túlzás ebbe Beriját belekeverni?

N. Z.: De túlzás.

– Berija itt csak egy név. Solt Ottilia, állítja a szöveg, a közbiztonság további lerontását támogatja. Ez pedig a hatalomra törés eszköze.

N. Z.: Ez egy interpretáció, azt kellene megkérdezni, aki megfogalmazta. Amikor valaki egy neves személyiség nyilatkozatát mérlegre teszi, abból rengeteg következtetés levonható. Ebből levonható egy ilyen következtetés is. Most épp harmadszor mondom: én nem tettem volna.

Guruló dollár

– A lap egy amerikai magyar, Pásztor László kijelentését idézi, aki szerint az SZDSZ-esek amerikai liberális elvbarátaiktól 30-50 ezer dolláros csekkeket kapnak, a demokrácia fejlesztésére és ezt a pénzt kampánycélokra költik. A nyilatkozat eredetileg a Kapuban jelent meg, onnan vette át a Választási Lap.

N. Z.: Legjobb tudomásom szerint Pásztor Lászlóhoz és a Kapuhoz semmi köze a Magyar Demokrata Fórumnak.

– De hát az MDF kampánylapja milliós példányszámban adta közre ezt az állítást!

N. Z.: Lényeges-e az, hogy az, ami a Kapuban megjelent tíz-húsz vagy harmincezer példányban, az később megjelenik egy más nyomdatermékben, egymillió példányban? Nem tudom, hogy itt a példányszám akkora szerepet játszik-e az állítás igazságának vagy valótlanságának boncolgatásakor.

– Az állítás hamis, és természete szerint bizonyíthatatlan, de rátapad arra, akire mondják.

N. Z.: Annak kellene feltenni a kérdést, akitől az állítás ered. Őt kellene megkérdezni, hogy milyen bizonyítékai vannak. Persze azt lehetne mondani, hogy mielőtt a kampánylapba beszerkesztünk valamit, miért nem nézünk utána, megfelel-e a valóságnak vagy sem. Ha a kérdés így merül fel, egyet kell értsek. De a kampányidőszakban, amikor egy nyolcoldalas lap előállítására rendkívül rövid idő áll rendelkezésre, akkor a kérdés úgy is felmerül, van-e idő arra, hogy az ember egy ilyen idézet leközlésekor forráskritikai módszerekkel éljen.

– Köszönöm a beszélgetést.

• Belföld