Skip to main content

Érvénytelen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Komárom-Esztergom megyei időközi választás eredménytelenségét még lehetett magyarázni azzal, hogy nem volt választási propaganda, a sajtó alig foglalkozott a jelöltekkel, és mintha a pártok is félvállról vették volna az időközi választást. A VII. kerületi eredmény meglepetése – az MSZP jelöltje, a pártállami parlament egykori tagja szerezte meg Demszky Gábor helyét – elfeledtette, milyen alacsony volt a részvételi arány mindkét fordulóban.

Most azonban nincs mentség. Hiszen mindent beleadott valamennyi párt. A jelöltek mellett csupa pártelnök korteskedett, köztük egy miniszter és maga a miniszterelnök.

Elsősorban Kupa Mihály bukott meg. Megbukott minisztersége, viszonylagos népszerűsége, a hivatali tekintélyével megtámogatott választási ígéretei ellenére. Igaz, kis híján sikerült megszereznie a leadott szavazatok abszolút többségét. De 46 százalék csak 4353 szavazót jelent a 49 518-ból – a jogosultaknak épp hogy 9 százalékát.

Megbukott az MDF. Hiába lobogtatta meg a kormány legnépszerűbb tagjának tekintélyét, nem sikerült dobbantania. Ha a második forduló is érvénytelen lesz – amire nagy az esély, ugyanis a második fordulóban a részvételi arány általában alacsonyabb mint az elsőben –, elmondható, hogy a legnagyobb kormánypárt a saját csapdájába esett bele. Az MDF szavazta le – az SZDSZ VII. kerületi, illetve Komárom-Esztergom megyei győzelmétől tartva – azt a javaslatot, hogy az időközi választáson ne legyen kötelezően előírt minimális részvétel. Ha többség elfogadja az SZDSZ módosító indítványát, Kupa Mihály ma már MDF-képviselő lehetne.

Megbukott az SZDSZ. A legnagyobb ellenzéki párt kínosan lemaradt a kereszténydemokraták mögött, és egy szinten végzett az MSZP téeszelnök jelöltjével. A pártnak le kell vonnia a tanulságot ebből.

És megbukott a Fidesz is. 2,6 százalékos eredménye azt bizonyítja, hogy a parlamenti szerepléssel szerzett országos népszerűségnek nincs meghatározó jelentősége az egyéni kerületben, ha egy pártnak nincs kiterjedt szervezete, nincs helyi élete.

Legfőképpen azonban a demokrácia bukott meg, maga a parlamenti rendszer. Ilyen erőbedobás után a 20 százalékos részvételt nem magyarázza meg a nyár, nem írja le a közöny szó.

A távolmaradás a választástól – tiltakozás.

Azt fejezi ki, hogy a választókat nem érdekli az új rendszer, nem érdeklik a pártok. Újjászületik a kádárizmus: az emberek élik a maguk előtét, nem törődnek vele, miről döntenek ott fenn, akár a Központi Bizottság zárt üléstermében, akár a parlamentben. Ha meg a döntések befolyásolnák az életüket, csendben kijátsszák őket. Ez a jobbik eset.

De ha a döntések következményei ezúttal igazán kemények lesznek? Ha kikerülni se lehet őket? Akkor mi lesz?

Mi jöhet egy lassan megbukott diktatúra meg egy gyorsan lejárt demokrácia után?






















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon