–Solt–

Nyomtatóbarát változat

A legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt szerelminek éppen nem nevezhető, ám józan megállapodásának egyik kis gyümölcse, a családiasan csak PTB-nek vezett Pártatlan Tájékoztatási Bizottság szívós, hosszas parlamenti vita után meg nem születésre ítéltetett.

Az MDF alapítói, akik egy nagy hagyaték, a Nemzeti Média örököseinek tudhatták magukat, s nyilvánvalóan fájt is a foguk erre a jussra (részben bele is ültek, mint afféle legkisebb királyfi), elejétől fogva nem titkolták, hogy ellenükre van a frigy, s aggasztja őket e magzat, aki megszületésével korlátozni fogja a birtoklás minden hasznát és édességét. Megmutatták tehát, hogy ők az erősebbek, és rituálisan megölték a kis PBT-t, paktum ide, paktum oda.

Az igazi szándékhoz nem férhet kétség. Az előzetes bizottsági viták során, amíg a megállapodáscsomag egyéb tételeinek végrehajtása folyt, módosító indítványok özönével toldozgatták-szabták a szerencsétlent, ám amikor ütött az óra, leszavazták saját módosító indítványaikat is, hogy mindenestül dobhassák ki az egészet a szemétbe.

A sajtószabadságot immár a kormány garantálja – meg kell hagyni, rögtön elég dörgedelmesen. A miniszterelnök mindenesetre azzal kezdte, hogy jól letolta a rakoncátlan sajtót, amelyet pedig olyan liberálisan hosszú pórázra engedett, hogy még őt magát is bírálhatták mindmostanáig. S mit tesz az elkapatott? Kiviszi a nemzet-otthon falai közül a házi perpatvart, s kis családunk hitelét rontja a külvilágban.

Néha aggódtunk, hogy a kormánykoalíciót összetartó politikai egyetértés túlságosan gyönge, s az erős különérdekek – az MDF populista kultúrszárnyáé, a kisgazdáknál megszólaló hagyományos birtokos parasztságé és az államegyházi pozíciókra áhítozó kereszténydemokratáké – maguk tépik szét azt a konzervatív színezetű, de mégis európai, parlamentáris formákban építkező centrumot, amellyel szemben európai, parlamenti ellenzéknek lenni értelmes és felelősségteljes szerep.

Úgy tűnik, nincs miért aggódni. A koalíciós partnerek közötti új szövetség megköttetik. Győz a kisgazdák földprogramja, az állami kultúrhitbizomány egyben marad, a miniszterelnök a maga távolságtartó módján kiállt a PTB kiirtói mellett. A kormány nem szorul rá az ellenzék kegyelmére. Jön a feldolgozatlan múlt bugyraiból elég erő, amely fenntartja, összetartja.

Az ellenzéknek nem kell a kormányt óvnia. Lesz egyéb dolga bőven.

• Harmadik oldal