Skip to main content

Beszélő hetilap, 30. szám, Évfolyam 2, Szám 33

(Szabó Zoltán): [Olvasói levél]

(Fáy Árpád): Elmosódó tények?

–Solt–: Rekviem egy politikai embrió fölött

Bauer Tamás: Most örüljünk?

–b– [Bauer Tamás]: Megmérettetés

E. J. [Eörsi János]: Sztrájk Gyékényesen

Győzött a józan ész!

Barcsi János: Szerb autonómia Horvátországban?

Sándor László: Koszovói levél

Kazimierz Wóycicki: A politikai megosztottság

Zaválnij Georgij: Sínen vagyunk…

[Zaválnij Georgij]: „A peresztrojka újabb véres szakaszához érkezett”

Szilágyi Sándor: AZ OÉT és a munkavállalók

bauer: Az SZDSZ megint kihagy

A szerkesztőség képviselő tagjai: Kihagytunk…

Kelemen Péter: Mumus-e a Nemzeti Alaptanterv?

Gyekiczki András: Magyarújvárosi sorsok I.

Lukács János: A gazdaság demokratizálásának útjai

A munkavállalói részvényről

Keresztesi József: Rémálom II. – Freddy visszavág

Dr. Kálmán Béla: Aggályok és garanciák

Kőszegvári Tibor: Védelem saját erővel

Révész Szilárd: Elvek vagy politikai érdekek?

Szociálliberális párt?

Kiss Ilona: Kis konyhai apokalipszis

(Wiedner István): [Olvasói levél]

(Pataki Iván): [Olvasói levél]

(Pethes György): Feledékeny docensek

(Csendes hozzászólás)

: Idézetek

(Olvasóink küldték…)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon