Skip to main content

Az SZDSZ megint kihagy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A szerkesztőség képviselő tagjai: Kihagytunk…


Kétségtelenül megfagyott ereinkben a vér, Kéri tábornokot hallgatván. Jól értettük? A Hitler oldalán vívott háborút magasztosítja fel lendületes szónoklatában? Többek keze indult meg a mikrofongomb felé, de megállt útközben. Elvégre már Szabó Miklós felszólalása is egy ilyen (bár nem ennyire) vérfagylaló szónokra, a szintén a kormánykoalícióhoz tartozó kereszténydemokrata Rott Nándorra reagált, aki a Tanácsköztársaság vörös diktatúráját a Károlyi-féle liberális sajtó nyakába varrta.


A múlt heti sajtóvitában Szabó Miklós remek felszólalásban vont párhuzamot korábbi tekintélyelvű kormányzatoknak a liberális sajtóval kialakult konfliktusai és a jelenlegi helyzet között, és ebben az összefüggésben fontosnak tartotta megjegyezni: természetesen a Károlyi Mihály-féle Népköztársaság oldalán, és nem a Horthy-korszak oldalán áll. Kéri Kálmán tábornok úr reakcióját az e heti ülés kezdetén, a napirend előtt mondta el, hogy ezzel is növelje mondandójának súlyát.

A tábornok úr már korelnöki nyitóbeszédében is érzékeltette, hogy apostoli királyunkat éppoly tiszta lelkiismerettel szolgálta, mint a kormányzó urat, csak azért kellett kissé magyarázkodnia, hogy miért szolgálta a Vörös Hadsereg katonájaként hasonlóképpen a Tanácsköztársaságot is. A címervitában elmondott tanulságos hozzászólásában azzal érvelt a szentkorona mellett, hogy a magyar katona azért harcolt, „mindegy milyen háborúban”. Most megtudtuk tőle: a Károlyi-rendszerre haragszik, mert hagyta szétesni a hadsereget, szemben a Horthy-rendszerrel, amely újjáépítette a magyar honvédséget, amely képes volt megvédeni az ország határait. E honvédség „valahogy” elkerült a Donhoz is, ami ugye sajnálatos, de ha egyszer a kommunizmus ellen harcolt a Horthy-hadsereg, akkor az jogos, igazságos háború volt. E megállapításában az sem zavarta, hogy – mint tudjuk – akkor nem a kommunista Szovjetunió támadta meg Magyarországot, hanem Horthy Magyarországa a Szovjetuniót. Ha ez így van, akkor nyilván jogosan, igazságosan pusztította végig Hitler hadserege is Ukrajnát, Belorussziát, az európai Oroszországot, hiszen a kommunizmus ellen harcolt. Ami a magyar honvédség dicső részvételét illeti ebben a szent keresztes hadjáratban, az mindenesetre garanciát nyújtott arra, hogy a sokat kárhoztatott trianoni határok a háború után véglegessé váljanak.

Azok után, amiket korábban hallottunk tőle, nem lepett meg az Országgyűlésben oly nagy tisztelettel övezett tábornok úr újabb beszéde. Az azonban már igen, hogy – akárcsak Szabad György trianoni talpramagyarjánál – az SZDSZ ezúttal sem reagált. Egy vigaszom azért van: ezúttal a Fidesz is néma maradt. Tudom, az ülésnek nem ez volt a tárgya; de ha Kéri Kálmán ennek ellenére elmondta e beszédét, a demokratikus pártoknak reagálniuk kellett volna.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon