Skip to main content

Kihagytunk…

Vissza a főcikkhez →


Kétségtelenül megfagyott ereinkben a vér, Kéri tábornokot hallgatván. Jól értettük? A Hitler oldalán vívott háborút magasztosítja fel lendületes szónoklatában? Többek keze indult meg a mikrofongomb felé, de megállt útközben. Elvégre már Szabó Miklós felszólalása is egy ilyen (bár nem ennyire) vérfagylaló szónokra, a szintén a kormánykoalícióhoz tartozó kereszténydemokrata Rott Nándorra reagált, aki a Tanácsköztársaság vörös diktatúráját a Károlyi-féle liberális sajtó nyakába varrta. Szabó Miklós a Horthy-kurzus hasonló sztereotípiáit idézte fel, s utasította vissza.

Már akkor is elkanyarodtunk a vita tulajdonképpeni tárgyától, de nem kívántuk szótétlen hagyni a rossz emlékű kurzus restaurálását sejtető hangokat. S ahogy az már lenni szokott, mikor elkalandozunk a tárgytól, azonnal jött a visszavágás, Kéri Kálmán benyomta a gombját. Azon a napon lemondott a szólásról – nagyon későn, utolsóként került volna sorra –, de fenntartotta a jogot, hogy a következő ülésnapon elsőként kapjon szót.

Kétségtelenül történelmi szavak voltak az agg tábornokéi. Mi, az SZDSZ-frakció, úgy véljük, Szabó Miklóson keresztül letettük a garast: elhatároljuk magunkat Horthy keresztény-nemzeti Magyarországától. Ügy véljük, a kormánypártokon a sor. Elvégre a kedves (némileg gyanútlan) Rott dr. és Kéri tábornok is az ő padsoraikból beszélt. Azonosulnak velük?






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon