Szilágyi Sándor

Nyomtatóbarát változat

Ki kezdeményezte?

Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke javasolta a SZOT utolsó (s egyben az MSZOSZ alakuló) kongresszusán: hozzák létre a szakszervezeti kerekasztalt, egyeztessék a munkavállalói érdekképviseletek álláspontját a kormány és a munkaadók képviselőivel folytatandó tárgyalásokon. A kerekasztal feladata lett volna az is, hogy tisztázzák: mi legyen a szakszervezeti közös vagyon sorsa. S mindennek alapfeltétele, hogy biztosítsák a független szakszervezetek, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség és a munkástanácsok működésének minimális föltételeit.

Mint tudjuk, ez utóbbi nem történt meg. A Liga, a Szolidaritás és a Munkástanácsok Országos Szövetsége mindmáig méltatlan, nyomorúságos körülmények közt kénytelen végezni a munkáját.

Ennek ellenére úgy döntöttek: félreteszik sérelmeiket, s részt vesznek a múlt hét csütörtökre összehívott Szakszervezeti Kerekasztal alakuló ülésén. Előtte azonban a három független érdekvédelmi szövetség vezetői egyeztették álláspontjukat.

Elveinket nem adjuk fel

Az elmúlt hét keddjén a Liga Mártírok útjai „székházában” (egy zajos, hetven négyzetméteres albérletben) ültek össze a Liga, a Szolidaritás és a MOSZ elnökei és elnökhelyettesei. Megállapodtak abban, hogy mind a kerekasztal, mind az OÉT tárgyalásain közösen képviselik az alábbi elveket:

– a rendszerváltásnak ki kell terjednie a munkahelyekre is;

– a konfliktusokat, ha lehet, meg kell előzni (erre szolgálna a létrehozandó Országos Konfliktuskezelő Hálózat);

– egy-egy konfliktust, ha már megelőzni nem lehetett, azon a szinten kell megoldani, ahol keletkezett;

– az OÉT a legátfogóbb érdekegyeztető fórum, melyen a kormány, valamint a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek képviselői egyeztetik elképzeléseiket, a szociális partnerség jegyében;

– érvényt kell szerezni a munkavállalók szervezkedési szabadságának és esélyegyenlőségének.

A megállapodás aláírói nem kis erőt képviselnek, ha figyelembe vesszük: valódi, alulról építkező érdekvédelmi szervezetekről van szó. Tagságuk önként csatlakozott a kezdeményezőkhöz, s vezetőiket demokratikusan választották meg. Mindez, ugyebár, nem mondható el a SZOT-utód MSZOSZ-ről, s még a hozzá nem csatlakozott, úgynevezett autonóm szakszervezetekről is csak erős megszorításokkal. Saját adataik szerint a Liga 66 független szakszervezetet, mintegy 100 ezer munkavállalót; a Szolidaritás 59 alapszervezetet, 25 ezer munkást; a MOSZ pedig 300 munkástanácsot, 300 ezer munkást képvisel.

Kerekasztal: mi lett volna, ha…

Talán emlékeznek még a pesti viccre: Kohn bácsi valamikor ’56 decemberében áll az Üllői út és Körút sarkán, nézi a szétlőtt házakat, s csöndben maga elé mormogja: Úristen, mi lett volna itt, ha nem mint barátok jönnek…

A viccet a július 26-ára összehívott Szakszervezeti Kerekasztal délelőtti vitája juttatta eszembe. Történt ugyanis, hogy a magas tárgyalófelek vagy két órán át vitatták az ügyrendet. Az indulatok akörül szikráztak föl, hogy ki állja a megbeszélések költségeit. Az eredeti (mellesleg: előzetesen egyeztetett) javaslat szerint „a tárgyalásokkal összefüggő kiadásokat a közös szakszervezeti vagyon terhére, a vagyon mindenkori kezelője fedezi”. Ezt azonban Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke nehezményezte, mondván, nekik csupa ráfizetés ez a közös vagyon. Azzal az ötlettel állt elő: adjanak el egy kisebb székházat a közös szakszervezeti vagyonból, s ebből fedezzék a kiadásokat.

Forgács Pál élesen visszautasította az ismerős ötletet; Vass István a Szolidaritás, Bajcsay Sándor a Munkástanácsok nevében úgyszintén.

Végül kompromisszum született: a szakszervezetek közös alapot hoznak létre a kerekasztal költségeinek fedezésére. Ezzel sikerült elejét venni, hogy mindjárt a kezdet kezdetén fölboruljon az elég nehezen összetákolt Szakszervezeti Kerekasztal. Melynek részvevői egyébként előzetesen megállapodtak: a vagyoni kérdéseket nem feszegetik.

Ekkor tűnődtem el: mi lett volna itt, ha nem állapodnak meg…

A legnagyobb egyetértésben

De ez végül is csak apró közjáték volt a kerekasztal alakuló ülésén. A vendéglátó Vegyipari Dolgozók (autonóm) Szakszervezeti Szövetségének főtitkára, az ülés levezető elnöke, Főcze Lajos már valamikor három óra tájban bejelenthette: hat kérdésben egyetértés született a részvevők közt. De lássuk előbb, kik is azok, akik a legnagyobb egyetértésben tanácskoztak:

– a néhai SZOT-hoz tartozó, ám az MSZOSZ-hoz nem csatlakozott autonóm szakszervezetek;
– az Értelmiségi Szakszervezeti Szövetség;
– a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája;
– a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége;
– a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a
– Szolidaritás Szakszervezetei Munkásszövetség.

S hogy miben értettek egyet?

Mindenekelőtt abban, hogy az OÉT gazdasági, szociális és munkaügyi érdekegyeztetésre szolgáló, makroszintű fórum, melynek az a célja, hogy a gazdasági rendszerváltás minél kevesebb konfliktussal járjon.

Egyetértettek a munkavállalói érdekképviseletek vezetői abban is, hogy a Magyar Köztársaságnak ratifikálnia kell a nemzetközi konvenciókat, köztük a legfontosabbat: az Európai Szociális Chartát. Továbbá: az érdekegyeztetés fórumait törvényes védelem illeti meg. A legmagasabb fórum az Országos Érdekegyeztető Tanács, melynek munkabizottságai komplex, átfogó munkát végeznek. Ez szakítást jelentene az eddigi gyakorlattal, amit jól érzékeltet, hogy a kerekasztal részvevői azt javasolják: a bérkérdésekkel foglalkozó bizottság nevét „jövedelempolitika" bizottságra változtassák; magyarán: a bér-, ár- és adópolitikai kérdések egymástól elszakíthatatlanok.

Megegyeztek továbbá, hogy a kerekasztal mind a hét szervezete küld egy-egy képviselőt az OÉT-re. (Az eredeti terv szerint csak öt fővel képviseltették volna magukat a munkavállalók.) Valamint: az érdekegyeztetés során a költségvetési és önkormányzati dolgozók ügyeit különítsék el. A javaslattevő Vadász János a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma nevében ezt azzal indokolta, hogy az itt dolgozó 1 200 000 ember érdekei alapvetően mások, mint a verseny- vagy szolgáltatási szférában dolgozóké.

Bruszt László a Liga nevében azt javasolta: vegyenek mindehhez hozzá még egy pontot, nevezetesen, hogy az OÉT ülései a sajtó számára nyilvánosak.

Bruszt-bomba

A délután második felében az OÉT szerdai napirendjéről alakították ki közös álláspontjukat a felek. Megállapodtak abban, hogy 5700 Ft legyen a minimálbér, amit egy éven belül meg kellene adnia a kormányzatnak. A kiegészítések legyenek adómentesek, s a minimálbéreket indexálják.

Javasolni fogják a már említett Konfliktuskezelő Hálózat fölállítását is. Dávid János szociológus, a Liga Jószolgálati és Jogsegély Bizottságának vezetője elmondotta: ennek feladata a gyárak, üzemek rejtett tartalékainak átvilágítása, munkaalkalom-teremtő beruházások telepítése, átképzési program és más efféle, a munkanélküliséget megelőző közös gondolkodás lesz majd. Költségeit a kormány állja.

Sürgették a jelenlevők az érdekegyeztetési törvény megalkotását. Nagy Sándor kifejtette: ennek elkészültéig megtenné egy érdekegyeztetési kódex is.

Ekkor helyezte el Bruszt László a bombát. Bejelentette ugyanis, hogy arra kérik a kormányt, maga terjessze be a szakszervezetek működését alapvetően érintő – képviselői indítványként már beterjesztett – törvényjavaslatokat az üdültetésről, a szakszervezeti díjak levonásáról s a SZOT-utód szakszervezetek elszámoltatásáról.

Az érintettek, némi fogcsikorgatás után, ezt tudomásul vették.

A bomba tehát nem robbant.

Úgy látszik, a szakszervezeti egység (a munkavállalókkal és a kormánnyal szemben) előrébb való a belső vitáknál.

De a bomba tovább ketyeg.

• Belföld