Skip to main content

„A kettősséget fönn kell tartani…”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés Csákó Mihállyal, a Liga volt ügyvivőjével, a TDDSZ alapító tagjával
Liga


Mi okozhatta a most a Ligában látványosan felszínre törő ellentéteket? Mitől ennyire merevek az álláspontok?

A személyi ellentétekről keveset tudok. De itt több olyan probléma van, ami a válsághoz hozzájárult. Az egyik a szervezetépítési koncepciók különbsége. A Ligában az ágazati alapozottsága dacára már korán megfogalmazódott, hogy szükség van területi szerveződésre is, ami segítséget nyújthat a kis csoportoknak a régi struktúráról való leváláshoz és az újhoz tapadáshoz. A Liga ma is két irányból épül föl. Ezt a kettősséget fönn kellene tartani annak ellenére, hogy szükségszerűen feszültségekkel jár. Egy konföderáció az erős ágazati szakszervezetekre épül, de egy fejlődő szövetségnek szüksége van a regionális struktúrára. A nagy tagszervezeteknek érdekük a kicsik támogatása, de ezt nehéz felismerni.

A másik ok egy messzire vezető és a közeljövőben megoldhatatlannak látszó kulturális vagy szociológiai probléma. Adva van egy új szervezet, amelyet olyanok csinálnak, akik korábban ilyesmivel nem foglalkoztak, tapasztalataik nincsenek. Nem tanfolyamon megszerezhető tudásról van itt szó, hanem politikai rutinról, kommunikációs technikákról, attitűdről, gesztusokról. Most az ezekkel nem rendelkezőknek kell egy jól működő érdekképviseletet létrehozniuk. Ezek a tettre kész, mozgékony emberek most makacsabbak, akaratosabbak, mint általában szokás, ami már maga is mélyíti a konfliktusokat. Ráadásul, az említettek miatt, nincsenek felkészülve ezek megoldására. Ez nemcsak a Liga gondja, ezzel küzd számos térségbeli szervezet is.

Az anyagi ügyek csak az egyike azoknak, amin össze lehet veszni, és sehova nem vezetően kötni az ebet a karóhoz.

Miért berzenkednek a nagy ágazati szakszervezetek a regionális központok létrehozása ellen?

Többeknek elmondtam, hogy a nagyok jelentősége a konföderáció bázisának kiszélesítésén, a Liga erején múlik. Hiába szerzik meg a teljes üzemi tanácsot, a munkáltatók egész másképp kezelik őket, ha egy erős szövetség áll mögöttük.

A nagyobb taglétszámú tagszervezetek kárhoztatják a jelenlegi alapszabályt, a kicsik túlreprezentáltak, könnyen megbéníthatják a Liga működését. Ön – úgy látom – nem így gondolja.

Ezt még nem mondtam. Az alapszabály változását jó ideje nem követem. De megerősíthetem, mindig törekedtünk a kicsik túlreprezentálására. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ezt fokozatosan korlátozni kell. Nem lehet megszüntetni, a szavuk nem veszhet el, de ez semmiképp sem veszélyeztetheti a szervezet működését.

Lehet-e összefüggés a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban és a politikában az eltelt időben lejátszódott (a Liga számára kedvezőtlen) folyamatok és a jelenlegi válság között?


A Ligát, a térség második független szakszervezetét az antikommunista AFL–CIO és az FO támogatta. A szabályos tb-választásokon az MSZOSZ nagyarányú győzelmet aratott, amit senki sem kérdőjelezhet meg. Ebben a helyzetben továbbra is lehet nem szeretni őket, de a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségére kellett bízni a döntést. Végül mindkettőnket felvettek. Megértettem azokat, akik halasztani akarták a döntést, de a fel nem vételünkkel tarthatatlanná vált volna nemzetközi státusunk. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom is döntés előtt áll, hogyan értékeli, van-e még kommunizmus, vagy nincs. Ezek megválaszolása után jöhet egy új stratégia.

Ellenfelei Őry szemére vetik azt is, hogy segédkezett az MSZOSZ szalonképessé tételében…

Ez most nem játszott jelentős szerepet a konfliktusban. Bárki is volt a Liga vezetője, az MSZOSZ-szel szemben közel azonos politikát folytatott, így az MSZOSZ-szel kötött, nekünk egyáltalán nem előnyös választási megállapodást az a Horn Gábor írta alá, aki nem tartozik az engedékenységgel vádolt Őry-csapatba.























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon