Skip to main content

Egyház, két ház… négy ház

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kálvinista Róma polgárai erősen kötődnek a város különböző oktatási intézményeihez. Nem az a fontos, hogy állami-e vagy önkormányzati; a lényeg, hogy debreceni. A nagy hírű intézmények egykor egyházi tulajdonban álltak. Az eddig regionális feladatokat is betöltő létesítményeket most a református egyház visszaköveteli.

Parancsolj

A visszakövetelt ingatlanok közül a legizgalmasabb az egyetemi templom ügye. Mint ezt korábban megírtuk (1993. márc. 13.), az épületet az egyház 1966-ban 8,2 millió Ft-ért eladta. Ez az üzlet az egyik tétele volt annak, amelyben a Református Egyház Elnöksége a templom mellett felajánlotta az államnak – 5 éven keresztül fizetendő 40 millió Ft-ért – a Református Gimnázium Péterfia utca 1–7. sz. alatti épületét (tanítóképző) a Református Kollégium renoválása és egy újabb felépítése ellenében. Az üzlet záróaktusa 1974-ben volt, ekkor írták alá a telekkönyvi bejegyzéshez szükséges tulajdonjogi átvállalási okiratot. A nagyerdei gyülekezet, amely – papíron – a templomot birtokolta, mit sem tudott erről. Éliás József lelkész eltökéltségének köszönhetően (l. szamizdat-Beszélő, 1984, 11. sz.) Bartha Tibor és az Egyházügyi Hivatal ellenére felépült kárpótlásképp a Bolyai utcai új templom.

Az egyre fogyó gyülekezet új helyet, az egyre terebélyesedő egyetem új épületet nyert.

Kérem szépen

Az 1991. évi XXXII. törvény lehetővé tette, hogy az egyházak igényt nyújthassanak be volt ingatlanaikra. Az időközben az egyetemi könyvtár folyóirat-, hírlap-, zememű-, kézirat- és plakáttárává átalakított „tornyos épület” is erre a sorsra jutott. A Tiszántúli Református Egyház vezetői – tán józanságuktól vezetve – nem erőltették az épület visszaadását. Ám a nagyerdei egyházközség ragaszkodott a régi jusshoz: a Bolyai utcai templom helyett a jóval nagyobb egyetemit követelik. Az elszánt presbitérium, hírlik, a püspökség vezetőivel is szembeszállt. Az egyház vezetői azonban túlzottnak érezhetik a gyülekezet igényeit. Így az álláspontok megmerevedtek.

Csak sajnálni lehet, hogy egy olyan hangsúlyos protestáns erény, mint az eltökéltség, a Bolyai utcai templom előtti Martin Luther King-szobor megvédésében nem kapott ekkora szerepet. Az amerikai polgárjogi harcos szobrát 1993-ban többször meggyalázták, amire a karakán válasz sem késlekedett: a fekete férfiú fehér festékkel leöntött büsztjét a Református Kollégium fajgyűlölőktől garantáltan mentes raktárában helyezték el.

Az egyház napszámosaiért

A templom most sem kezelhető önálló ügyként. A reformátusoknál elvileg független egyházközség (a nagyerdeiek) kezdeményezése, ami nem népszerű a városban, könnyen a püspökség nagy tranzakcióját torpedózhatja meg. Az eredeti, 1966-os üzlet is főleg a tanítóképző épületéről szólt, a templom csak kapcsolt áruként került a Péterfia u. 1–7.-hez. Az állam kezdetben húzódozott, aztán „kénytelen volt a felajánlást elfogadni”: az épületet állami pénzen felújították, kollégiumot, sporttelepet, gyakorlóiskolát építettek hozzá. Ezeket egy oktatási egységként az 1991. évi XXXII. törvény alapján kérte az egyház. Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter azonban közölte, az ingatlan nem tartozik a törvény hatálya alá, és fölszólította az egyházat az igény visszavonására.

1992 nyarán hosszas tárgyalás után rátaláltak a megoldásra: a főiskolát oktatóival és hallgatóival együtt átadták a Magyarországi Református Egyháznak, ezzel az intézményt református tanítóképzővé alakították át.

A kormánydöntésről megjelenő (3314/1992 sz. rendelet) rövid közlemény és az iskola tanárainak és diákjainak felháborodása hatására több interpelláció született. A kormány azonban hajthatatlannak látszik: Zsámbék és Esztergom katolikus tanítóképzői mellett szükség van Debrecenben reformátusra is.

Jánosi György szocialista képviselő vizsgálatot kér az Állami Számvevőszéktől: „a főiskola mintegy 1 milliárd Ft forgalmi értékű három (köztük két, korábban egyházi tulajdonban sohasem volt) épületének 20 millió Ft megtérítése és nem egészen 80 millió Ft (a volt Kun Béla Kollégium) értékű ingatlan visszajuttatása iránti igényről való lemondás fejében az egyháznak való átadása a kincstári vagyon sérelmére, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. paragrafusának megsértésével történt.”

A 4/1993 sz. alkotmánybírósági határozat ellenére, amely nem teszi lehetővé a funkcióátadást („az iskola nem lehet semleges és vallásos egyszerre”), továbbra is református tanítóképzőként működik a Péterfia u. 1–7.-ben. Az ugyanabban az üzletben az államnak átadott Egytemi Templomra az egyháznak – úgy tűnik – továbbra sincs szüksége.

Gyakorló

Jelenleg a Kossuth Lajos Tudományegyetemhez tartozó Gyakorló Gimnázium ügyében is folynak a tárgyalások az egyetem és az egyház között. Meglehetősen kényes a helyzet. Az ország egyik legjobb középiskolája ma már számos szállal kapcsolódik a városhoz, a régióhoz. Az épület azonban az egyházé volt, így követelése jogos. Amíg azonban nem találnak megfelelő csereingatlant, és az állam nem különít el pénzt a kártalanításra, az egyezség csak szándéknyilatkozat, semmi több. Óvatosságra intheti az egyetem vezetőit a füvészkerti általános iskola esete is. Itt szintén érvényes megállapodást kötött az egyház és az önkormányzat, de a kialkudott 130 millió még sehol. Kérdés, hogy egyáltalán belefér-e ez az összeg a szűkösnek tűnő 4 milliárdba, amit az állami költségvetés előirányzott kártalanításra. Debrecennek egyébként is nehéz dolga lesz, hisz az eddigi legnagyobb mértékű ellentételezést ők kapták a Tóth Árpád Gimnázium átadásáért. Nem valószínű, hogy a várost a bizottság további előnyökben részeltetné.

Döntés előtt?

Mint megtudtuk, az egyházi ingatlanok átadásával foglalkozó kormánybizottság márciusban tartja ülését, amire a különböző felekezetek összegzett igényüket benyújthatják. A református zsinat – egyelőre – egyik vitatott debreceni ingatlanra sem nyújt be igényt. Bár a füvészkerti általános iskola és a KLTE Gyakorló Gimnázium ügyét napirendre tűzik.

A döntés további halogatása bizonytalanságot kelt, a beiskolázást kétségessé teszi. A kártalanítás a következő kormány nyakába szakad?




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon