Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

A debreceni egyetemi templom nem először szerepel a Beszélőben. Még 1984-ben jelent meg egy öninterjú Éliás Józseftől, aki akkor már a nagyerdei egyházközség nyugdíjas református lelkészeként emlékezett vissza a templomért és a gyülekezetért folytatott elkeseredett küzdelemre. Az épületről most újra írnunk kell.

Építés, enyészet, államosítás

A templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építették, Borsos József római iskola modorában készült tervei alapján.

A háború alatt komolyan megrongálódott, és állapota később is rohamosan romlott. Az 1958-ban a nagyerdei gyülekezethez került Éliás József többször kapott jelzést, hogy jó lenne, ha felajánlaná az államnak a leromlott épületet, de az Állami Egyházügyi Hivatal és a vele szorosan együttműködő püspökség olykor kemény, máskor szelíd nyomása ellenére a lelkész és a presbiterek kitartottak. Éliás 1972-ben tudta meg, hogy Bartha Tibor, a tiszántúli református egyházkerület püspöke már 1966-ban 8,2 millióért eladta az épületet az államnak.

A tiszteletes ezután elkeseredett harccal – nem kis rafinériával – elérte, hogy az állam kártalanításképpen az egyházközségnek egy új, háromszáz személyes, parókiával egybeépített templomot építsen a közeli Bolyai utcában. Az egyetemi templom 1975-ben a KLTE tulajdonába került.

Olvasni, számolni jó

Az üresen maradt templomban, amit időközben a nyelvészeiről híres KLTE vezetői hivatalosan „elkereszteltek” tornyos épületnek, előbb az egyetemi könyvtár egyik raktára, majd jelentős felújító és átalakító munka után a könyvtár folyóirat-, hírlap-, zenemű-, kézirat- és plakátraktára és a régies hangzású egyetemi Számolóközpont került. Az „új” épületben kulturált körülmények között használható az ország második legnagyobb könyvtárának folyóirat- és zeneműtára, nemcsak az időközben létrehozott Universitas (ami lényegében a város felsőoktatási intézményeit egyesíti), hanem a város polgárai számára is.

Templom pedig kell

A rendszerváltást követően a református identitásukra ráébredt nagyerdeiek tömegesen kezdtek templomba járni, így a Bolyai utcai templom sokszor szűknek bizonyult. Az 1991/32. törvény azonban lehetővé tette, hogy igényüket benyújthassák a „tornyosra”. Ezt 1991 őszén meg is tették. Az egyetem vezetői erről a sajtó útján, 1993 januárjában értesültek.

Püski Lajos, a Nagyerdő-egyetemi Református Egyházközség jelenlegi vezető lelkésze, az eddigi csöndet azzal magyarázta, hogy nem akarták a többi kérelemmel egy időben lerohanni az államot (az egyetemet).

Az egyetemi könyvtár főigazgatónője, Gomba Szabolcsné szerint a helyhiánnyal küszködő intézménynek egyébként is szüksége van 20-30 ezer négyzetméter alapterületű új könyvtárra, aminek építésénél felhasználhatnák a kártalanításra kapott pénzt.

Az egyetem rektora, Lipták András nem vitatta a református egyház igényét, de szerinte az épületben jelenleg működő egységeket állami kárpótlás mellett folyamatosan funkcionálva, méltó módon kell elhelyezni.

A csapos közbeszólhat

A diákság egy része már nem volt ennyire megértő, és értetlenségüket csak fokozta Püski Lajos szerencsétlen rádiónyilatkozata, amiben 3500 lelkileg gondozatlan fiatalról beszélt. Először az egyetemi lapokban jelentek meg közel sem hozsannázó cikkek, majd aláírásgyűjtés következett.

Többen úgy tudták, hogy a reformátusoknál a püspökségtől elvileg független egyházközség akcióját a püspök, Kocsis Elemér nem támogatja. Ennek ellentmondani látszik, hogy a visszaigénylést az egyház adta be. A KLTE vezetése igen sok időt fog eltölteni a tárgyalóasztaloknál; hiszen a templom mellett, az országos középiskolai rangsorban harmadik, gyakorló gimnáziumát és általános iskoláját a református, az egyetemi klubot a római katolikus egyház kéri vissza.

Egyezkedés előtt


Talán nem haszon nélkül való bizonyos dolgokat itt és most a tárgyalások előtt az egyetemi templomnál figyelembe ajánlani:

1. A templom vásárlás útján jutott állami kézbe, és az akkori gyülekezetnek jobban megfelelő templomot kaptak a hívek.

2. A világnézetileg semleges állami egyetem területén nem szerencsés egy felekezetnek templomot működtetni.

3. Egy új, hasonló épület ára egymilliárd forint körül lenne.

4. Érdemes-e újabb konfliktusokkal terhelni az egyetem és a református egyház viszonyát? Az itt gyakorolt önmérséklet talán másutt még hasznos lehet.

5. Szükséges-e a város 14. református templomának kiszorítani az ország második könyvtárát?

6. Nem lenne-e elég a Bolyai utcai templomot kibővíteni? (Ezt javasolta a 79 éves Éliás József is a Hajdú-Bihari Napló január 29-i számában.)

7. Nem szabadna elfeledni, hogy a debreceni Universitasnak egyként része a KLTE, a Református Teológiai Akadémia és a már egyházi kezelésű tanítóképző.

• Önkormányzat