Skip to main content

A sétáló ember Párizsban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Párizs ellenzéki főpolgármestere vendégül látta Budapest ellenzéki főpolgármesterét. A háromnapos túra munkalátogatás volt: Demszky Gábort elkísérte Konrád György, a Fővárosi Magisztrátus elnöke, Schneller István városfejlesztési főpolgármester-helyettes, Kemény István, a Városháza tanácsadó testületének vezetője és több más szakértő. Az út azonban egyúttal politikai természetű volt. Az SZDSZ egyik legnépszerűbb politikusa miniszterekkel, pártvezetőkkel találkozott.

A politikus és az önkormányzati vezető szerepét a franciák a legkevésbé sem tekintik összeférhetetlennek. Párizs főpolgármestere, Jacques Chirac a konzervatív RPR elnöke, Pierre Mauroy, a Szocialista Párt főtitkára Lille polgármestere, Jean-Marie Rauch távközlési miniszter Metzé. Persze a Párizsban élő politikusok napi összeköttetését városukkal számítógépes telekommunikációs rendszer biztosítja. A párizsi városháza szakértői a költségvetési, városgazdálkodási, területfejlesztési döntéshozatal mechanizmusát mutatták be a magyar vendégeknek. A tapasztalatátadás egy majdani együttműködési szerződés előkészítését is szolgálta. Párizst – mint a világ valamennyi ipari nagyvárosát – kiterjedt agglomerációs övezet fogja körül.

Franciaországban a nagyvárosok és az agglomeráció kapcsolatát az úgynevezett városközösségi rendszer keretei között próbálják szabályozni; ennek a működéséről Delaberre város- és településfejlesztési miniszter tájékoztatta a magyar delegációt.

A kormányzó Szocialista Párt főtitkára, Pierre Mauroy a párt székházában fogadta Demszky Gábort. A megbeszélés eredményeként a Szocialista Párt az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportjának küldöttségét franciaországi látogatásra hívta meg.

A francia üzleti élet képviselőivel a magyar küldöttség budapesti – mindenekelőtt közlekedésfejlesztési – beruházások lehetőségéről tárgyalt.

Alain Poher, a szenátus elnöke a háború idején a francia ellenállás aktív résztvevője volt. Demszky olyan politikusként üdvözölte, aki – hozzá hasonlóan – jól ismeri a politizálás veszélyesebb, földalatti formáit is.












Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon