Skip to main content

Piac vagy szociálpolitika

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A fővárosi közgyűlés az év elején a közterület-használati díjak emeléséről hozott határozatot, s egyidejűleg a fizetendő összeg megállapítását (utcák, terek szerint) a kerületekben hagyta.

Ennek kapcsán a képviselők egy része felvetette, mi lenne, ha módosítanák a sokat szidott 2/1984. sz. fővárosi rendeletet, azaz a könyvesek és virágárusok is kaphatnának árusítási engedélyt. A rendeletmódosítás kezdeményezői úgy vélik, hogy rendet teremteni csak a megfelelő számú engedély kiadásával lehet. A megélhetés sokakat ösztönöz árusításra. A helyszíni bírságolok, az áruelkobzók, a szabálysértési eljárás ugyanis nem tudta megakadályozni, hogy akik a megélhetésükért küzdenek, megszegjék a szabályokat, s valószínűleg ezután sem fogja tudni, bár a bírságolások száma jelentősen megnövekedett.

A rendeletmódosítási kísérlet egyelőre nem sikerült, a kérdést újabb bizottsági vizsgálatnak kell elemeznie. A IX. kerületi közgyűlés azonnal tízezres emelésről döntött. (Ezek a szankciók egyébként minden korábbinál gyakoribbak.)

A hétéves rendelet maradt, a közterület-használati díjak emelése előtt azonban semmi akadály nem állott. A IX. kerületi közgyűlés azonnal tízezres emelésről döntött, ami a Ferenc körút és Üllői út sarkán az eddigi 200 Ft/négyzetméter helyett 2000 Ft-ot jelent, a Kálvin téren 500 Ft helyett 5000 Ft-ba kerül az árusítás négyzetméterenként és havonta. Az árusok eddig ha 2 négyzetmétert foglaltak el, legfeljebb 1000 Ft-ot fizettek, ez májustól 10 ezer forint plusz adó, plusz társadalombiztosítási járulék.

Ebben a kerületben tavaly sikerült elérni, hogy néhány eddig illegális virágkereskedést folytató szegény s többnyire cigány család a Bokréta Kereskedelmi Kisszövetkezet színeiben engedélyhez juthatott. A mostani terhek jó részüknek elviselhetetlenek, s így az eddigi virágárusok visszasüllyedhetnek a magukat eltartani nem tudók, az elesettek, a segélyezettek táborába.

Az önkormányzatoknak elemi érdeke a bevételek növelése. De ha a versenyszféra, azaz a piac és a szociálpolitika ennyire szóródik, akkor többet veszít a réven, mint amennyit nyer a tízszeres vámon.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon