István József

Nyomtatóbarát változat

A fejlődő önkormányzati rendszerben növekvő szerep hárulhat a vállalkozásokra, de azok sohasem helyettesíthetik az önkormányzatok és a köréjük szerveződő non-profit szféra szerepkörét. A magyar önkormányzatok azonban nem szerves fejlődés folyamán alakultak ki, sőt a felülről szervezett intézmények létrehozásával párhuzamosan – teljesen hibásan értelmezett takarékossággal – kimunkálói csaknem a teljes kimúlásig fokozták a lakossági alapellátás súlyos betegségét. Ezt a beteg „szervet” nem helyettesítették újjal, hanem beépítették alkotásukba, az önkormányzati rendszerbe, ellátatlan funkcióit pedig helyenként önkormányzati vállalkozásoknak kívánjuk átadni.

Paraziták a zavarosban

Ami így létrejönni látszik, az a harmadik világba illő, s ezért valószínűleg alkalmatlan rendszer. Adott egy gyermeteg és várhatóan még hosszú évekig gyengén fejlett gazdaság, ahol a vállalkozás és a magántőke szerepe igencsak korlátozott, s lényegében még sokáig államszocialista keretek között mozog. Adott továbbá egy alapellátási igény, melynek fizetőképes kereslete eredetileg ugyan siralmasan kicsiny, de lévén az élet alapvető fontosságú, a lakosság bármi áron, bármely más szükségletének leépítése útján kénytelen lesz ezen igényét kielégíteni, azaz minden egyéb személyes vagy társadalmi következményre tekintet nélkül fizetőképes kereslettel lép fel.

E kereslet kielégítésére – miként 50-100 évvel ezelőtt – egy széles és szervesen kifejlődött kisiparos-kiskereskedő, szolgáltató réteg részben alkalmas lenne, de ilyen ma már nincs, újratermelődése rövid távon reménytelen, arra várni értelmetlen és nincs időnk sem rá. A tőke hiánya és a kevés tőke megoszlása a népesség körében (hatalmi pozíciókkal körülbástyázva és összefonódva) olyan fejlődést fog eredményezni, melyben a kis- és közepes parazita vállalatok helyi monopóliumainak országos hálózata lesz meghatározó.

Az önkormányzati rendszer legfontosabb feladata lenne ebben a helyzetben a helyi vállalkozói monopóliumok uralmának megakadályozása, mindenekelőtt a legalapvetőbb ellátások területén. (Persze, csak úgy lehetséges, ha a testület és tagjai egyenként valóban függetlenek a szóba jöhető vállalkozásoktól.)

A feladatok ellátásának egyik természetszerű módja a non-profit közszolgáltatások megszervezése. Ez különösen azokra a szolgáltatásokra vonatkozik, melyek nagyértékű, összefüggő ellátó rendszerek, hálózatok folyamatos, megbízható üzemeltetését, fenntartását jelentik (közművek).

A közszolgáltatások majdnem mindig, mindenhol monopolhelyzetben vannak. Megoldás lehet a koncessziók biztosítása az önkormányzati tulajdon vállalkozásban megvalósuló üzemeltetésére, a kezelői feladatra vállalkozók (ha azok elég nagy számban jelen vannak a piacon) rendszeres versenyeztetése, de a profitérdekeltség miatt ebben az esetben szükségszerűen maga az önkormányzati tulajdon állapota, végső soron tehát a hosszú távú, megbízható ellátás kerülhet veszélybe, s e veszély elhárítása a megbízó részéről komoly figyelmet és következetességet igényel.

Profitra éhes alapellátás?

Az önkormányzat saját vállalkozása nem megoldás, sem kft. formájában, sem más profitérdekelt társaságként, sem „szocialista” jellegű vállalatként. A profitérdekeltség és a szociális alapellátás szempontjainak szervezeten belüli összeboronálása az állami reformkommunizmus szintjén már kipróbált lehetőség, miért sikerülhetne jobban ugyanez egy kicsiny „önkormányzati államban”?

Bonyolult szabályozó és érdekeltségi rendszer szövevényében ugyanúgy személyes és apparátusi érdekek határoznák meg a vállalat magatartását. Hiányos szolgáltatás, a fogyasztó kiszolgáltatottsága és a díjak indokolatlan (de jól megindokolt) emelkedése következne be.

A veszély rendkívül nagy. Az önkormányzati testületek – véleményem szerint – alapvetően hibás elvek alapján, elsősorban vállalkozói, avagy mindenható gazdasági minisztériumi pozícióban érzik magukat, feladatukat, mint egy államocska gazdaságának felvirágoztatását tekintik, melyhez – nagy fejlesztési álmaik megvalósítása eszközeként – jelentős önkormányzati bevételek felett kívánnak rendelkezni. Gondolkodásmódjukat, melyet nyilvánvalóan a reformkommunizmus és talán még korábbi zsákutcás társadalmak eszméi határoznak meg, jelenleg semmilyen társadalmi erő nem akarja vagy nem tudja befolyásolni. Romló szolgáltatások, sok helyen az elesettek, kiszolgáltatottak egyre reménytelenebb helyzete iránti közömbös, sőt fintorgó, lekezelő, nemritkán agresszív viszonyulás jellemzi a testületek működését. Erre az sem lehet mentség, hogy az állam (kormány, parlament) szűkmarkúan bánik az önkormányzatokkal, nem biztosítja működésük jogi és anyagi (bevételi) feltételeit. Ez nem menti, bár részben magyarázza a hibás szerepválasztást, annak lelkes átélését. Vállalkozó önkormányzatok, önkormányzati vállalkozások vezető funkcióiban lévő önkormányzati testületi tagok egy olyan országban, ahol a protekciónak hatalmas múltja, a politikusoknak pedig hagyományosan kevés hitele van a választópolgárok körében, ahol valóban kikezdhetetlen személyekre, testületekre lenne szükség…

Gazdálkodás közigazgatás nélkül

A magyar önkormányzati rendszer megalkotói hibáztak, amikor nem a testületek közigazgatási (önigazgatási) funkcióit, hanem az „üdvözítő” gazdálkodást állították az önkormányzati rendszer kérdéseinek középpontjába. (A hiba lehet, hogy nem véletlen, hanem egyesek részéről nagyon is szándékolt volt.) A dolog úgy áll, hogy a közigazgatási funkciók közül a lényegesek az államigazgatás dekoncentrált intézményeihez kerülnek, s mintha ez nem is nagyon érdekelné az önkormányzatok apostolait.

(Az igazgatási pepecselés, aprómunka a közvélemény szemében is érdektelen, szürke, hiábavaló – a bürokratizmussal azonosítják.)

Cserébe – igaz, tőke nélkül – kedvükre vállalkozhatnak az éretlen testületek. Majd előteremtik a tőkét is – a közösség (utolsó) tartalékaiból, például az egészségesebb, kulturáltabb életmód számára örökre elvesző közösségi területek, ingatlanok eladásából vagy az alapellátásra létrehozott vállalkozások (fogyasztók tömegeit földönfutóvá tevő díjak révén elérhető) nyereségéből. Önkormányzataink erős gazdasági pozíció elérésére törekedve, a gazdasági élet más vállalkozóihoz hasonló szerepet betöltve az államigazgatás ügyfeleinek sorába tartoznak. Így etikai és célszerűségi megfontolásokból azután jelentős közigazgatási pozíciót már nem is szabadna kapnunk, vagyis a vállalkozói szándék és szemléletmód itt akarva-akaratlanul központosítási törekvéseket szolgál ki.

A kialakuló rendszer életképtelen. A profitérdekelt vállalkozások nem a versenyszférára koncentrálódnak, nem alakul ki széles magánvállalkozói réteg, hiányozni fog a gazdaság dinamizmusa azokon a területeken, ahol a multinacionális tőke nem érzi magát érdekeltnek. Mi lesz itt…? Ebből a körből ki kell lépni!

Non-profit szervezeteket, társulatokat, valódi önigazgatást az önkormányzati infrastruktúrában!

• Önkormányzat