Vissza a várostól

Beszélő: Debrecen város önkormányzatának mely tulajdonaira jelentettek be igényt az egyházak, és hol került már sor az átadásra?

– Ami ránk, a városi közgyűlésre tartozik, két részre bontható: az egyik rész lakóépület vagy vegyes felhasználású ingatlan; a másik az önkormányzati tulajdonba átkerült közintézmények, többnyire iskolák épülete. Debrecenben körülbelül ezer tanterem van, és közel háromszázra nyújtottak be igényt az egyházak, ezek egyharmadát nem oktatási célú használati indokkal.

Figyelembe véve Debrecen sajátos beiskolázási és demográfiai helyzetét, és hogy a legtöbb helyen több mint harmincfős osztályok vannak, fel sem merülhetett a lehetőség, hogy az önkormányzat egyszerűen iskolákat, épületeket átadva megszüntesse saját világi iskoláit, vagy pedig újat építsen szűkös költségvetéséből. Ebből kiindulva hoztuk azt az elvi állásfoglalást, hogy először bizonyítani kérjük a visszaigénylés jogosságát, majd ha az az 1991/32. törvény hatálya alá esik, kössünk helyi megállapodást, ami tartalmazza, hogy állami kárpótlásból elhelyezzük a benne lévő városi intézményt, utána pedig visszaadjuk az ingatlant. Ez volt az alapja annak a chartának, amit tárgyalópartnereinknek ajánlottunk. Érveinkre, melyeket az intézmények működőképességének megtartása érdekében fogalmaztunk meg, sokszor az a válasz érkezett: „Minél hamarabb vissza kell állítani az egyházi iskoláztatást a visszakapott épületekben.” A tárgyalások során a hangvétel később visszafogottabbá vált, így került sor egyes nagyobb intézmények, épületek visszaadásának megvitatására, így a Tóth Árpád Gimnázium épületére, amit a római katolikus egyház igényelt tőlünk. Az intézmény tulajdonlása eleinte jogilag is vitatott volt, az egyház azt állította, hogy mindig is a tulajdonában maradt. Mi azonban azon az állásponton voltunk, hogy az államosítás megtörtént, így a 32. törvény a TÁG-ra is vonatkozik. Mi szívesen átadjuk az épületet, sőt, az időközben hozzáépített új részt is, amennyiben a város számára elveszett tantermek előzetes pótlására megállapodást kötünk. Később további engedményeket tettünk: két lépésben tíz tantermet juttattunk a katolikus iskoláztatás beindítására. Azóta várjuk a válaszlépést: a kormányszintű egyeztetőbizottság állásfoglalását és az egyház szerződésben vállalt kötelességteljesítését. Sajnos eddig hiába.

Beszélő: Hány tanterem került még át önkormányzati tulajdonból egyháziba?

– Előzetesen hadd jegyezzem meg, hogy mi hiába reméltük, hogy a MKM majd alaposan megvizsgálja az igények jogosságát, és csak ezt követően jegyeztet be elidegenítési tilalmat. Valójában ezzel szemben a legtöbb esetben az igénybejelentés automatikusan maga után vonta annak jogossá nyilvánítását és az elidegenítési tilalmat. Így mi kényszerültünk rá, hogy ott, ahol bizonyosak voltunk az igények jogosulatlanságában, bírósághoz forduljunk, és az elidegenítési tilalom és az igénylés visszavonására szorítsuk a minisztériumot és az egyházakat.

Ezek az általunk kezdeményezett vizsgálatok a kérelmek több mint egyharmadának jogosulatlanságát bizonyították már eddig is. Ezzel együtt mi akár a törvény hatályán kívül is segítjük az egyházi szerepvállalást, oktatási és karitatív tevékenységet ott, ahol valóban városi igényeket elégít ki. A református egyház a Füvészkerti Általános Iskolában két tantermet kapott tőlünk, megegyeztünk a volt Szilágyi Intézet kiürítésében, az egészségügyi szakközépiskola új gyakorlóépületének átadásakor visszaadjuk az egyháznak. De a kormány döntése következtében a református egyházé a tanárképzőn kívül már a korábban önkormányzati, majd állami tulajdonú Arany János Gyakorló Általános Iskola és a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola másik gyakorlóiskolája is.

A római katolikus egyház a TÁG 7+3 tanterme mellett az új városrészben jutott általános iskolai tantermekhez.

Beszélő: Valami kárpótlást kapott-e már az önkormányzat az állam és az egyházak részéről?

– A református egyház húszmillió forintot juttatott az 1992-ben törvényesen kiutalt keretéből a volt Szilágyi Intézetért, hogy felépülhessen az új épület, ami több mint 80 millió forintjába kerül a városnak.

A legfontosabb jelenleg a TÁG kártalanítása, a másik oldalon ez ügyben még semmi nem történt. Ez elgondolkodtatja a városatyákat, hogy érdemes-e helyi megállapodásokat kötni. Nem lehetetlen, hogy amennyiben a kormányzat nem vállalja a rá háruló törvényi kötelezettségeket, akkor a város ezentúl helyi megállapodás hiányában a legkisebb átadást is előzetes kárpótláshoz köti. Itt mindenképp a kormány térfelén van a labda.

Beszélő: Milyen hatással lehet a most is folyó tárgyalásokra az alkotmánybírósági határozat?

– Az a fajta elvi álláspont, amit a tárgyalások legelején kialakítottunk, az, hogy a törvény épületekről, nem intézményekről szól, igazolódott. A határozat kimondta, hogy állami feladatokat nem vállalhat át egyházi fenntartású intézmény, ugyanis a lelkiismereti szabadság védelme és a világnézeti semlegesség elvének érvényesítése miatt nem lehet egy iskola egyszerre világnézetileg elkötelezett és semleges. Ennek következményeként alkotmányellenesnek minősült az a gyakorlat, miszerint felmenő rendszerben átadnak állami iskolákat egyházi kezelésbe. Így már nem érvényesülhet az az igény, hogy egy elit gimnáziumot tanárostól, diákostól átadjunk az egyházaknak.

Sokszor felvetődött Debrecenben is, hogy „nem kell itt új iskolákat építeni, majd az egyháznak átadott iskolák betöltik az önkormányzati iskolák funkcióit”. Az Alkotmánybíróság azonban megerősíti, hogy az alsó- és középfokú alapellátás az önkormányzat feladata.

Az is felmerült, hogy kell-e a városnak plusz iskolákat építeni, hisz országosan csökken a tanulólétszám. Debrecenben azonban nem kell tartanunk az osztálytermek kiürülésétől. Egyrészt a demográfiai apály megtorpanni látszik, másrészt pedagógiailag végre normális körülmények között, kb. 25 fős osztálylétszám mellett folyhat az oktatás; harmadrészt nem szabad elfelejteni, hogy Debrecen regionális kulturális és oktatási centrum.

Nem érti az iskolák valódi szakmai és emberi problémáit az, aki azt mondja, hogy „kérem, adjon át az önkormányzat, az állam funkciót az egyháznak, egyik iskolából csináljunk másikat”. Főképp nem érti, aki azt állítja, hogy az egyházi iskola „közösségibb”, és olyan erkölcsi és egyéb többletet nyújt, amit a világi nem. Ez előítélet.

Az Alkotmánybíróság határozata véget vethet az olyan típusú állami beavatkozásoknak, ami a Kölcsey Ferenc Tanítóképző esetében is történt. A minisztérium a tanítóképzőt tanárostól, diákostól, épületestől a református egyháznak adta át, ami formai, törvényességi szempontból is aggályos, szakmailag indokolatlan, és az egyház az intézménnyel együtt még számos konfliktust is kapott ajándékba. Ráadásul volt helyben javasolt jó megoldás. Nagyon nehéz lesz az aláírt szerződést végrehajtani az alkotmánybírósági határozat szellemében, és a finanszírozás módjához is lehet néhány szava az Állami Számvevőszéknek. Bár a főiskola nem önkormányzati tulajdon, a lelkiismereti szabadság és a világnézetileg semleges oktatás maradéktalan érvényesüléséért emeltük fel szavunkat, valamint a jogszabálysértő módszer ellen, ami politikai szempontokat érvényesít szakmaiak helyett.

Beszélő: Mi történt a visszaigényelhető egyházi ingatlanok másik csoportja, a lakó- és vegyes felhasználású épületek, telkek esetében?

– Az épületeket lakottan adjuk át az egyházaknak, hiszen ebben a feszítő szociális és lakáshelyzetben a város nem tudja vállalni a házak kiürítését. De tíz lakást adtunk ajándékba lelkészeik, munkatársaik számára, másrészt a kisegyházaknak és a szabad vallási közösségeknek a XXXII. törvény diszkriminatív jellegét tompítandó, 99 évre kívánunk használatba adni telkeket.

Beszélő: Úgy tűnik, mintha a sokszor kemény viták ellenére is jobb lenne a viszony a református egyház vezetésével, mint a római katolikuséval.

– A református egyházzal a bizalom és a megértés kölcsönössége jellemzi a viszonyt. A kevésbé helyi, centralizált katolikus egyházzal valamivel ambivalensebb a viszony, talán éppen azért, mert kevésbé érzékenyek a helyi problémákra. Az a tapasztalat, hogy a javaslatokat gyanakvással fogadják, és csak egy hosszabb tárgyalássorozat végén jutnak el oda, hogy mintegy elfogadják a város ajánlatát, sokszor nem véve észre annak gesztus jellegét.

Úgy vélem, a továbblépés alapfeltétele, hogy a kormányzat hagyja és vállalja a problémákat jól ismerő közvetlen érintettek helyi megegyezéseit.

Beszélő: Nagyon sok, még jelentős ingatlan sorsa függőben van. Nem tartja-e úgy, hogy az egyházak túl sokat markoltak?

– Nehéz meg nem érteni a 40 éves presszió alól szabadult egyházak lendületét, de ezen a ponton az egyházaknak meg kell fontolniuk, hogy bírják-e anyagi és személyi erőkkel a terjeszkedést, vagy a megnövekedett feladatoknak próbálnak inkább színvonalasan megfelelni.

Beszélő: Köszönöm a beszélgetést.