Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

Az igazsághoz és a történet lényegéhez tartozik azonban, hogy nem a HVG nov. 26-i számában megjelent Kocsis Györgyi-cikk, hanem egy a Népszavában publikált cikksorozat keltett komolyabb visszhangot. Olyannyira, hogy a televízió Híradója és A Hét is foglalkozott a Kordaxszal. Miért ilyen későn (és hézagosan) reagált az állítólag szenzációéhes sajtó? A lehetséges válaszok előtt érdemes áttekinteni az előzményeket.

Cégtermelés

Kelemen Ivánt a rendszerváltás a Nívó Vegyesipari és Szolgáltató Kisszövetkezet elnöki székében találta. Ez a csepeli cég az NSZK-ba szállított fémtermékeket (pl. konténereket), de a német újraegyesítés következtében nehéz helyzetbe került. Kelemen – egyéni boldogulását és a kitörési pontot keresve – társaival számos kisebb-nagyobb gazdasági társaságot hívott életre. A Nívó jogutódjaként alapította a Nivex, később a Nivoferr Kft.-t. 1990-ben a Nivexet bevitte a Nivexim Kft.-be. A számos kft. egyike az ez évben gründolt Ferromat is, amely a 25 milliós alaptőkéjű Kabinet Rt. 28%-os résztulajdonosa. Ezenkívül Kelemen az rt.-be apportált Ferromat-törzsbetét után még 33%-nyi részesedést szerzett. A gond csak azzal van, hogy a Ferromat nem létezik, bejegyzési kérelmének elutasítása már jogerőre emelkedett, tudta meg novemberben a HVG Laubert Miksáné cégbírótól. A cég néhány hónap múltán mindenesetre nevet változtatott, és felvette a Kordax Rt. nevet. Mind ez ideig ez a vállalat a Kelemen vezette holding legértékesebb része.

A főrészvényes több üzlettel megpróbálkozott, szerény eredménnyel: 1992-t 5 milliós veszteséggel zárta. Befuccsolt a vasipari tevékenység és a belvárosi Bingo-terem is. A keleti vodkabizniszt illetően megoszlanak a vélemények: a Népszava sikeresnek ítéli, a HVG kevésbé.

Sportfólió

A társaság szekere 1993 tavaszán lendült meg, ekkor bővítették a társaság tevékenységi körét a gépjármű-üzemanyagok kis- és nagykereskedelmével. Ehhez azonban még Magyarországon is sok pénz kell, hitelt viszont nehéz szerezni. Ekkor azonban Kelemen segítségére sietett egy régi barát, a Csepel SC elnöke, Kiss Imre. A sportvezető a Kossuth Lajos utcai vívótermük eladásából származó több mint 100 milliót adta kölcsön, mondván, biztos helyen fial a pénz. A Népszava tudni véli, hogy Kiss az MSZMP kerületi titkára volt, ezt az érdekelt cáfolja. Tíz éve a sportklub elnöke, előtte a kerületi tanács mellett működő sporthivatal vezetője volt. Kelemen már kisszövetkezeti elnökként a cégétől 150 méterre működő Csepel SC támogatója volt. Kiss cáfolta a korábbi értesüléseket is, miszerint a hitelnyújtás után került volna a Kordax igazgatótanácsába: ennek már korábban tagja volt. (A cégiratok szerint Kisst valóban 1992-ben választották be.)

A nagy trükk

A Kordax – állítják a vállalat vezetői – csupán a szükségből kovácsolt erényt. A Mol Rt. ugyanis megtagadta az importált kőolaj finomítását, és így máshol kellett körülnézniük. Nem is kellett sokáig keresgetniük, Szlovákiában (később Csehországban és a Balkánon is) fölös kapacitású finomítókra leltek. Így a Mol vezetékein keletről behozott nyersanyagot Magyarországon keresztül egy harmadik országba utaztatták, ahonnan a finomítás után visszakerült hozzánk. Míg ugyanis eddig az olajszármazékokért a határon le kellett szurkolni a vámot és a fogyasztási adót, a nyersolaj fizetésmentesen válik hazaivá. Ezt a hazait dolgoztatják fel „passzív bérmunkában”, és ezután csak az eladást követően kell fogyasztási adót fizetni, ráadásul a sokkal lazább, önbevallásos formában.

Igazán ügyes – csettinthetünk. Bár a passzív bérmunka adókerülő technikáját a „szürke gazdaság” már jó ideje alkalmazza, ez a legnagyobb tételű dobás a napfényre jutottak közül. Egyesek egyenesen az alakuló kapitalizmus szükségszerű velejárójának látják a „mezsgye mellett surranást”.

Passzív egzisztencia – aktív konkurencia

Kevéssé voltak elnézőek azonban a konkurens üzemanyag-kereskedők. A gázolajat a nagykereskedelmi árnál 5–8 Ft-tal kevesebbért kínáló Kordaxot 1994-ben több támadás is érte. A legkellemetlenebb ezek közül, hogy a Mol 3 hétre meg is szakította szabad csővezetékeinek a bérbe adását. Szintén nyáron kezdte el vizsgálatait az APEH is. A HVG sejteni engedi, hogy Minarik György távozása és a revízió lezáratlansága közt összefüggés van. A Kordax illetékesei nem tagadják, hogy az APEH-nek valóban vannak „igényei”, de a jogosságukat megkérdőjelezik. Addig is bolondok lennének a mintegy ötmilliárdos fogyasztásiadó-tartozást befizetni.

Nyomozás jelenleg a Kordax ügyében nem folyik – erősítette meg Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka. (A nyomozásra csak nekik van jogosítványuk, az APEH-nek nincs.) Lapunk kérdésére elmondotta azt is, hogy már kész a vámtörvénytervezet és ennek végrehajtási utasítása, amely – ha minden jól megy – felváltja a 1966-os többször módosított miniszteri rendeletet, mely máig szabályozza a vámot. E törvény már számos joghézagot betöm, így a vámot és adót kerülő ügyes stikliknek kisebb lesz az esélye.

Nyereségvágy

1994-ben a 15-20 milliárdra ugrott forgalom lehetővé tette, hogy a Kordax az olajüzletben szerzett jövedelmét más – többségében kiskereskedelmi – üzletekbe fektesse, sőt jutott pénz a mecenatúrára is. Megszerezte a Kis Úttörő és a Verseny Áruházat, a Röltex-láncot, a Co-Nexus által újraházasított Royal bútor- és Triál sportszer-kereskedelmi vállalatot (HVG, 1995. jan. 14.), és közművesített telket vásárolt a Metró Áruház mellett. Egyesek szerint Kelemen Iván sejthető a Nexco Kft. mögött is, amely szintén olajban utazik. De a sajtópiacra is betört a sikeres vállalkozás: előbb beindította a Respublikát, majd 30%-os részt vásárolt a Nemzeti Sportban, többségi tulajdont szerzett az egri városi tv-ben és beszállt az A3 TV-be is.

Iglói Nagy István, a Kordax Rt. négy hónapja kinevezett médiaigazgatója szerint a sajtóvállalkozásaiknál is csak egyetlen szempont érvényesül: a nyereség. Egyelőre azonban ez az üzleti ág csak viszi a pénzt, nem hozza. A médiában való terjeszkedés Nagy László kiebrudalt tv-s gazdasági igazgatónak a Kordaxnál gazdasági vezetőként eltöltött fél éve alatt kezdődött el, de távozása után sem fejeződött be…

Új Magyarország

Decemberben kezdődtek meg a tárgyalások a legatyásodott Új Magyarországot kiadó Publica Rt. és a Kordax között a napilap esetleges megvételéről. A végveszélybe került lap iránt egy eddig a magyar piacon még nem szereplő német cég is érdeklődött. Feltételeiket kedvezőbbnek ítélte Fábián László, az újság akkori főszerkesztője. Nem így a Publica Rt.-nek, a lap kiadójának főrészvényeseként jegyzett Magyarországért Alapítvány elnöke, Csóti György. Az MDF-es politikus és Iglói Nagy István – Fábiánt a tárgyalásokból kirekesztve – gyorsan összeütötte a szerződést: megalapították a Nemzeti Sajtó Kft.-t. A társaságban a többségi tulajdonos Kordax mellett szimbolikus hányaddal rendelkezik Bálintfy Gábor ügyvéd, Bolberitz Pál, Csóti György (MDF), Giczy György (KDNP), Németh Zsolt (Fidesz) és Szabó Iván (MDF).

A jólértesültek tudni vélték, a lap megvételével a Kordax szívességet tesz a kormánynak: vagy szép csendben elsorvasztja azt, vagy megszelídíti a hangvételét (bár ennek ellentmond a kétszázezer ukrajnai zsidó magyarországi sváb falvakba telepítéséről szóló pénteki cikkük). Ennek fejében a cég számára kedvezően rendeződhet majd a vitás adókérdés is.

Mi magyarázza egyébként, hogy a Mol és a magyar piacon lévő multik nyomása ellenére az olajeladásból mindössze 5%-kal részesedő Kordax tovább „ügyeskedhet”? Ezt erősítette meg az a Híradótól származó értesülés is, miszerint az Új Magyarország háromhavi türelemidőt kap, eztán nyereséget kell produkálnia. Valójában erről szó sincs, mondotta lapunknak Iglói Nagy István, csak az újságírók átvételét határoztuk meg ebben az időtartamban.

Tragikai vétség

Aligha pusztán az Új Magyarország megvétele ingerelte a Népszavát, mely januárban újramelegítve a témát inspirálója lett más sajtótermékeknek is. A Fenyő János vezette Vico, amely a Népszava tulajdonosa, kivetette hálóját az épp pártában lévő Hírlapkiadó Vállalatra. A különösen az Expressz hirdetési lappal kívánatossá tett csomag felkeltette a Kordax érdeklődését is, azt remélve, hogy végre most valóban nyereséges lap(ok)hoz juthat. A két vállalat közvetlen konkurens lett. Mintha a többi napilap is ezt érezné, néhány utánközlést leszámítva nemigen foglalkoznak a Kordaxszal. Belügy, rázós ügy – gondolhatják.

Tisztességtelen piaci magatartás

Pedig, ha élet- és üzleti stílusukban nem is, de egy dologban pár hónapja még nagyon hasonlítottak: a választásokon mindketten a szocialistákat és a szabad demokratákat támogatták, és a koalíció hívei voltak. Igaz, Kelemen Iván esetében kicsit bonyolultabb a helyzet: a támogatottak cáfolják a kampánypénzeket. Ő viszont sosem tagadja, hogy Keleti Györgyöt és Török Ferencet pénzzel is segítette. Sőt – tekintettel az egri üzleti érdekeltségeire – a KDNP-s Lukács Tamást is.

A Népszava újságírója, Kovách Attila, aki a múlt heti cikksorozatot (január 12–14.) jegyzi, kérésemre elárulta, hogy már neki is kész volt november végére az anyaga a Kordax visszás ügyeiről, de vártak vele… Kétségtelen, a sportból tudjuk, néha érdemes jegelni. Mindenesetre, a HVG-re nem hivatkozó cikkek csak két újdonságot tartalmaznak: egy júl. 18-i levelet, amit a Mol vezetője írt Csepi Lajosnak a Kordax tisztességtelen piaci magatartásáról és egy másikat, amelyet a Magyar Ásványolaj Szövetség elnöke írt Békesi Lászlónak ugyanerről. Megjelent még egy beszélgetés Kelemen Ivánnal, amelynek nagyobb része cáfolat. Iglói Nagy István állítása szerint a beszélgetés még akkor készült, amikor az első cikk meg sem jelent, így az időközben a Ferencvárossal (amely focicsapatának 50 százalékos tulajdonosa) és munkatársaival a tengerentúlon tartózkodó Kelemennek nincs módja cáfolni a dokumentumok állításait és a Népszava információját, miszerint a Shell miattuk vonult ki a magyar gázolajpiacról.

Tanulsága az ügynek, hogy érdemes HVG-t olvasni. Figyelmébe ajánlom a Népszavának, hogy január 14-i számában a gazdasági hetilap megemlíti: a Soroksári-Dunába ömlött olaj miatt kiszabott 30 milliós bírságot a Kordax még nem fizette ki.

• Belföld