Dr. Kálmán Béla

Nyomtatóbarát változat

Az élelmiszeripari alkalmazással kapcsolatos első kísérleteket 1943-ban végezték az amerikai MIT kutatói Proctor professzor vezetésével. E kísérletek során húsok eltarthatóságát próbálták megnövelni.

Magyarország az 50-es évek végén kezdte meg kísérleteit dr. Vas Károly professzor irányításával a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet jogelődjénél. Ezek a kísérletek úttörő jellegűek voltak, sok esetben jelentősen kiegészítették a nemzetközi eredményeket. Nagy lendületet adott a hazai kutatásnak az 1969-ben létesült besugárzó üzem, amely lehetőséget teremtett félüzemi és üzemi méretű kísérletek elvégzésére. A 70-es években a technológiai kísérletek és a fejlesztő munka mellett szisztematikusan és nemzetközi összefogással megkezdődött a módszer egészségügyi kivizsgálása is.

1980-ra olyan mennyiségű egészségügyi vizsgálati anyag állt rendelkezésre, hogy a WHO, a FAO és az IAEA közös szakértői bizottsága az adatok elemzése után javasolhatta a tagországoknak az eljárás bevezetését.

A többéves kutatómunka során bebizonyosodott, hogy a sugárkezelt élelmiszerek folyamatos fogyasztása veszélytelen az emberre, nincs káros hatása se toxikológiai, se táplálkozástani, se más szempontból.

Természetesen elhangzottak hazai és nemzetközi fórumokon a technológiát ellenző vélemények, de megállapítható volt, hogy az ellenzők tudományos megközelítése nem állja meg a helyét. 1988-ban Genfben már olyan javaslatok hangzottak el az ENSZ-szervezetek részéről, amelyek a technológia világméretű elterjesztését tűzték ki célul, figyelembe véve természetesen a jelentkező fogyasztói mozgalmak aggályait is.

Az élelmiszer-besugárzás nagy előnye az, hogy lévén fizikai kezelés, szermaradványt nem eredményez a termékben. A technológiát nem ismerők körében igen sokszor felmerült az a kérdés, hogy nem válik-e a kezelt anyag radioaktívvá, és hogy mennyi idő múlva fogyasztható a termek a kezelés után. A kezelésre használt sugárzás energiája olyan csekély (ezt kísérleti eredmények bizonyítják), hogy a termékben radioaktivitás nem keletkezik, és az a kezelés után azonnal fogyasztható.

Ma a világ egyik feszítő gondja, hogy a környezetet porral, füsttel, káros kémiai vegyszerekkel szennyezik. Az élelmiszer-besugárzás egyik legnagyobb előnye, hogy felválthatja az olyan, ma még Magyarországon is használt vegyszeres kezelést, mint például az etilénoxid-gázos, amelyet a világ számos országában már betiltottak.

Az élelmiszer-besugárzás alkalmazása nagyon jelentős az ún. egészségügyi környezetszennyezés megszüntetése szempontjából is.

Az élelmiszerek által közvetített betegségek (pl. a szalmonellózis) leküzdésére az élelmiszer-besugárzás látszik a legjobb megoldásnak. Az Egyesült Államokban végzett felmérések azt mutatják, hogy a szalmonella okozta megbetegedések évente több száz millió dolláros kárt okoznak, és a jelentkező anyagi kár mellett emberéleteket is követel a környezet effajta fertőzése. Pontos hazai adatokat sajnos e területen nem ismerünk (bár akadémiai szinten végeztek ilyen felméréseket), az elmúlt évek szalmonellafertőzései, valamint az élelmiszerek nem megfelelő higiéniájából eredő megbetegedések száma azonban azt mutatja, hogy hazánkban sem elhanyagolható az ilyen típusú egészségügyi környezetszennyezés.

Az előbbieket és az egészségügyi ártalmatlanságot alátámasztó korábbi adatokat figyelembe véve az USA hatósága (Food & Drug Administration) az idén korlátozás nélkül engedélyezte a baromfitermékek sugárkezelését. Számos más ország már korábban megadta a kezelésre az engedélyt.

Az élelmiszer-besugárzási technológia tehát helyet kér az élelmiszer-technológiák között. Nem azok helyettesítője, hanem kiegészítője, és csak akkor alkalmazható, ha más technológiák a jó gyártási eljárás betartása mellett sem tudják a higiéniai minőséget biztosítani.

• Környezet