Skip to main content

Régió a határon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interjú Öllős Árpád dunaszerdahelyi polgármesterrel


Beszélő: Mi az a csallóközi régió? Közigazgatási egység?

– Nem, hanem 89 csallóközi város és község érdekvédelmi egyesülése, teljesen önkéntes alapon. Franciaországban is gyakori, hogy nem egészen a közigazgatási felosztást lefedve, kisebb-nagyobb számban regionális egységet alkotnak, közösen tárgyalnak pl. úthálózat-fejlesztésről, szemétföldolgozásról vagy kulturális ügyekben. A mi egyesülésünk másodiknak alakult meg egész Szlovákiában, kettő kivételével magyar nyelvű települések gazdasági célú összefogásáról van szó.

Beszélő: Föllép a régió a vízlépcső-ügyben is?

– Az utolsó régióülésünkön a jelen lévő ötvenvalahány polgármester – kettő kivételével – aláírt egy nyilatkozatot, amelyben elítéljük a vízlépcső befejezését, és követeljük, hogy függesszék föl az építést mindaddig, amíg a nemzetközi pártatlan bizottság el nem végzi a vizsgálatot. Szerintünk még a D variáns sem jelent ökológiailag megnyugtató megoldást.

Beszélő: Ön szerint a vízlépcsőügy része a Szlovákiában folyó választási harcnak?

– A magyar nemzetiségű pártok egyéb különbségeiktől függetlenül elutasítják az építkezést. Részt vesz itt a konferencián Duray Miklós, az Együttélés vezetője, én pedig az MPP vezetőségének vagyok tagja. A szlovák pártokról az a benyomásom, hogy mindegyik úgy érzi, öngyilkosságot követne el, ha az építkezés ellen foglalna állást: úgy nézne ki, mintha a magyaroknak kedveznének.

Beszélő: A választások után változhat a helyzet?

– Nem hiszem. Nehéz jósolni, de valószínűleg olyan párt kerül itt hatalomra, amely híve a vízlépcsőnek. Elég borúlátók vagyunk.

Beszélő: Távolodjunk el egy kicsit a vízlépcsőtől: az ön pártja, az MPP nem lépett választási koalícióra az Együttéléssel…

– Nem mi nem léptünk koalícióra, hanem nem fogadtak be bennünket. Ez különbség. Mi akartuk a koalíciót, mert így az itt élő magyarok kilencven százalékát oda tudtuk volna vinni az urnák elé, és valószínűleg jobb eredménnyel végezhettünk volna, mint amekkora a magyar nyelvű lakosság aránya a népesség összességében. Ez az elképzelésünk sajnos meghiúsulni látszik…

Beszélő: Korábbi interjúnkban (Beszélő, március 28.) Világi Oszkár MPP-vezető, szövetségi parlamenti alelnök még a Václav Klausékkal kötendő koalícióról beszélt. Miért nem valósult ez meg végül is?

– Más pártoknak (és hadd ne beszéljek róluk név szerint) a velünk szemben támasztott feltételei nem voltak megfelelők. Budapesten olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy egy szlovák párt sem volt hajlandó velünk koalícióra lépni. Holott erre mi nem voltunk hajlandók, mert épp olyan célokat kellett volna föladnunk, amelyeket a csallóközi magyarság érdekében kívánatosnak tartunk. Például a vízerőmű kérdésében. Volt olyan is, hogy nem a politikai súlyunknak megfelelően akarták volna a közös listát összeállítani. Ezenkívül a szlovák pártokkal való koalíció számunkra elfogadhatatlan kötöttséget jelentett volna a nemzetközi politika szempontjából. Minderről a magyarországi sajtó tudomásom szerint igen pontatlanul tájékoztatott. Sugár Andrásról és a sajtó egyes köreiről megvan a véleményem! A múlt heti Panorámában féligazságokat adott a mi képviselőnk A. Nagy László szlovák parlamenti alelnök szájába. Úgy voltak nyirkálva a mondatok, ahogy az az önök kormányának vagy talán neki megfelelt. Hát azért újságírói etika is van a világon!

Nekem személy szerint nagyon jó kapcsolatom van Mosonmagyaróvárral, az itteni egyetem dékánja, dr. Kurolli Géza segítségével szeretnénk a Csallóközben mezőgazdasági szakemberátképzést, farmertanfolyamokat megszervezni. Állandó érintkezésben vagyunk Győr önkormányzatával és a város főiskoláival; régióként Győr-Sopron megyével működünk együtt, és most keresett bennünket levélben a Komárom-Esztergom megyei közgyűlés elnöke; nemrégen látogatott ide hozzánk az SZDSZ-es Mécs Imre…

Beszélő: De miért jelentett volna megkötést a határon átnyúló politikájukban a nem magyar nemzetiségű pártokkal kötött szövetség?

– Mi továbbra is ápolni kívánjuk magyarországi kapcsolatainkat. Közben erősödnek itt a nacionalista tendenciák; ebben a közhangulatban hogy néznének egy olyan szlovák pártra, amelyik egy ilyen párttal köt koalíciót?






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon