Skip to main content

A választásokig senki nem fog dönteni

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Interjú Világi Oszkárral, a cseh–szlovák parlament liberális alelnökével
Vízlépcső


Elöljáróban még egy apró pontosításra kényszerülünk. A C variánst (a Duna szlovák területen való elterelését) szorgalmazó erők úgy érvelnek – halljuk –, hogy a magyar kormány magatartása amúgy is merev. Ez a beállítás egy ponton interjúalanyunkat is félrevezeti: azt állítja, a magyar kormány nem mutatott hajlandóságot arra, hogy felkérje az Európai Közösséget, küldjön szakértőket az úgynevezett hármas szakértői bizottságba. Valójában a tárgyalások során arról volt szó, hogy a két fél szakértői mellett egy harmadik, független ország szakértőit is felkérik. Ezt a felek a két héttel ezelőtt, Prágában megrendezett, közös parlamenti környezetvédelmi-bizottsági ülésen is megerősítették (bár a függetlenség ismérve egyelőre ismeretlen). Itthoni parlamenti képviselők úgy tudják, hogy odaát azért ragaszkodnak az EK felkéréséhez, mert az EK közvetítésével az ő szívüknek kedves szakértőket hívhatnak a vegyes bizottságba. A cseh–szlovák és a magyar környezetvédő bizottság véleménye egyébként két ponton eltért egymástól: abban, hogy kilátásba helyezendő-e a ’77-es szerződés felbontása, és hogy folytassák-e az építkezést, mielőtt a vegyes bizottság végez munkájával.

Beszélő: A magyar parlament várhatóan kilátásba helyezi a ’77-es szerződés felbontását. Hogy fogadják ezt önöknél?

– A döntésnek bizonyára negatív lesz a visszhangja. Szerintem a ’77-es szerződés felbontása és az ezzel járó kártalanítási viták nem oldják meg, hogy létezik egy megkezdett Bős–Nagymaros, egy megkezdett C variáns. A két ország közös érdeke a megegyezés, akár az építkezés leállításában és valamiféle konzerválásában, akár úgy, hogy a legkisebb ökológiai károkat okozó D variánst választjuk. A C variáns szerintem tragikus, az itteni vízügyi lobby kényszerítette ki, azonban a józanabb gondolkodásúaknak már ezért is keresniük kell a tárgyalás lehetőségét. Most az a legfontosabb, hogy megalakuljon a vegyes bizottság, amely független véleményt tud mondani Bős– Nagymarosról. Két héttel ezelőtti együttes ülésén a magyar és a cseh–szlovák szövetségi parlament környezetvédelmi bizottsága is megerősítette a korábbi tárgyalások eredményeit: létre kell hozni egy hármas bizottságot a két ország és az Európai Közösség szakértőinek részvételével. A szakértői vizsgálat mintegy előrevetítené a politikai döntést – Cseh–Szlovákiában ugyanis eddig minden szakvéleményt elfogultsággal vádoltak az ellenvéleményen lévők.

Beszélő: Csakhogy a magyar álláspont szerint a döntést a továbbépítkezésről a vegyes bizottság véleményének ismeretében kell meghozni, a cseh–szlovákok szerint előbb építkezni kell, és úgy megmérni a vízlépcső káros hatásait.

– Csakugyan, van egy hangsúlybeli eltolódás. De azt is látni kell, hogy cseh–szlovák részről már a múlt év közepétől fogva megvan az igény a hármas bizottság felállítására. Az EK feltétele az volt, hogy a két ország kérje fel: delegáljon ebbe szakértőket. Ez a felkérés a magyar kormány részéről nem történt meg. Az említett együttes ülésen a két parlamenti bizottság hivatalos formában felszólította a kormányokat arra, hogy tegyenek eleget az EK feltételének. Cseh–szlovák részről nem volt ennek akadálya, ezt Vavrousek miniszter úr többször hangsúlyozta is. A C variáns visszafelé sült el, mert lehetőséget ad a magyar félnek arra, hogy megvédje álláspontját a nemzetközi fórumokon, és felbontsa a szerződést. A C variáns a mi jogrendszerünk szerint sincs alátámasztva, nincsenek meg hozzá a szükséges engedélyek. Sem a szövetségi, sem a szlovák költségvetésben nem irányoztak elő pénzt a C variánsra. A két költségvetésben együttesen mindössze 50 millió koronát szántak Bős–Nagymarosra, azt is csak csatornázásra és más járulékos építkezésekre.

Beszélő: A hírek szerint mégis ráerősítettek a C variánsra. Miből?

– Bankhitelekből. Néhány bank adott hitelt, csak azt nem tudom elképzelni, miből fogják visszafizetni. A szlovák politikai vízügyi érdekcsoportok – és véleményem szerint egyes szlovák minisztériumok is – nyomást gyakoroltak a C variáns meghitelezése érdekében. Kész helyzetet akartak teremteni, bízva abban, hogy a szövetségi kormány majd kipótolja valahogy az elköltött pénzt. Eddig azonban Klaus szövetségi pénzügyminiszter nem mutatott hajlandóságot erre. Azt hiszem, hogy ha a két kormány tárgyszerűen, politikai emóciók nélkül tudna tárgyalni, akkor a bankok is meggondolnák, finanszírozzanak-e olyan beruházást, amely esetleg teljesen tárgytalanná válik a megegyezés következtében.

Beszélő: De hát március 6-án a cseh–szlovák szövetségi parlament áldását adta a C variánsra…

– Ez nem egészen így van. A szlovák parlament januárban a közös megoldás keresésére szólította fel a szlovák és a szövetségi kormányt (ez pedig nem a C variáns), a szövetségi parlament döntése szintén nem a C variánsról szól, hanem arról, milyen feltételek mellett tárgyaljon a kormány a magyar kormánnyal. Eddig épp ennek hiánya volt a probléma, így a kormány, politikai nyomásoknak engedve, néha túllépte azt a hatáskört, amelyet a parlament neki szánt a vízlépcső kérdésében. De a szövetségi kormány döntése is – hogy építik a C variánst – arra az esetre szól, ha minden lehetséges tárgyalási mód már kimerült. Tehát hasonló a feltétele, mint a magyar kormánynak a ’77-es szerződés felbontására vonatkozólag.

Beszélő: Calfa miniszterelnök Antall Józsefnek írt januári levelében „ideiglenes megoldást” említ, amelyet szerinte a „közös megegyezésen alapuló építkezésnek” kell felváltania. Ha „ideiglenesen” is, állást foglal a C variáns mellett.

– Nehéz megítélni, hogy a két kormány közötti levelezés mennyiben kezelendő politikai dokumentumként. Fontosabb dokumentum a szövetségi parlament állásfoglalása, amely megerősíti a két környezetvédelmi bizottság véleményét. Igaz, az utóbbi rögzíti azt is, miben különböznek egymástól a cseh–szlovák és a magyar fél nézetei: például hogy cseh–szlovák oldalon elfogadható kiindulási pontnak tekintik a ’77-es szerződést, a magyar oldalon már nem. Ám ha felbontják a szerződést, akkor a Bős–Nagymaros mint szakmai probléma mellett jelentkezne egy jogi probléma is, amelyet a két ország egymás között nem tudna megoldani.

Beszélő: Nálunk sokan összefüggésbe hozzák a C variánst és általában a vízlépcső felépítésére tett erőfeszítéseket a szlovák nacionalizmussal. Mi erről a véleménye?

– Szerintem nem helyes közvetlenül politikát látni Bős–Nagymarosban. A vízlépcső egy gazdasági lobby érdeke, és – akár a szocializmusban – most is megtalálta a politikai érdekérvényesítés folyosóit. Pártok, mozgalmak mögé sorakoznak fel. Egyfelől a C variáns óriási összegbe, 8,4 milliárd koronába kerül (hivatalos becslések szerint), ami persze másfelől megrendelést jelentene, és így jól jönne a mostani pangásban az építkező vállalatoknak.

Nagy veszélynek tartom, hogy Bős–Nagymaros kardinális politikai kérdéssé vált a két ország viszonyában, ez megzavarhatja egyéb gazdasági és politikai kapcsolatainkat. A C variáns kérdését magunknak kellett volna megoldani, javasoltam is, hogy hozzon a parlament határozatot leállítására, de sajnos nem szavazták meg. Nálunk Bős–Nagymaros problémája úgy jelenik meg a köztudatban, hogy Cseh–Szlovákia azért nem tud lép ni, mert a magyar fél álláspontja teljesen merev. Így érvelnek azok a pártok és mozgalmak, amelyeknek érdekük fűződik Bős–Nagymaroshoz. Szerintem cseh–szlovák részről pozitív lépés már csak a választások után várható.

Beszélő: A három cseh–szlovákiai magyar párt között valószínűleg nem jön létre majd választási szövetség, így elképzelhető, hogy egyetlen magyar képviselőt sem választanak meg júniusban. Ez mennyiben befolyásolja a vízlépcső ügyét?

– Mi (az MPP) Klaus pénzügyminiszter úr pártjával, a Polgári Demokratikus Párttal kezdtünk megbeszéléseket a szövetségről (bár egyelőre még koalícióról korai volna beszélni). Bős–Nagymaros kérdését ők is nagyon fontosnak tartják. Kétféle lehetőség rajzolódott ki a velük folytatott megbeszélések során. Az egyik: keresni a kapcsolatot Magyarországgal valamiféle konszenzus megteremtésére. A másik: Bős–Nagymaros leállítása. A választások előtt azonban senki nem fog tárgyszerűen hozzászólni a vízlépcső kérdéséhez, egyik párt sem meri vállalni a politikai döntést (kivéve talán bennünket és a két másik magyar pártot). A választások után viszont felvethető – és Klaus az adott helyzetben bizonyára fel is veti –, hogy milyen megterhelést jelent a 8,4 milliárdos költség.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon