Vissza a főcikkhez →

Köszönöm 1992. február 26-án írott levelét. (…) A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya, valamint a többi illetékes cseh és szlovák szervek… a Bős–Nagymarosi vízlépcsőrendszer tárgyában mindig is az 1977-ben aláírt szerződés szellemében jártak el, miközben mindig figyelembe vették az egész Duna menti térség ökológiai érdekeit is.

(…) Meglepett engem az Ön levelének az a része, amelyben csodálkozik, hogy a csehszlovák szakemberek a magyar félnek nem nyújtottak be olyan dokumentumot, amelyben bizonyítanák, hogy a magyar fél aggodalmai nem megalapozottak. Minden kétségen felül éppen az lenne az indokolt, hogy a magyar fél bizonyítsa állításait az ökológiai katasztrófa fenyegetéséről. (…)

A magyar fél aggályai az ökológiai katasztrófával kapcsolatban a fent jelölt kísérletek alapján nem nyertek bizonyítást. (…)

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elálljunk e vízlépcső befejezésétől, vagy azt megszüntessük, mindaddig, amíg teljesen meggyőző érvekkel nem bizonyítja valaki, hogy üzembe állítása valóban az Ön által jelzett „katasztrofális ökológiai következményeket” eredményezné. (…)

Sajnos, az Ön 1992. február 20-án keltezett leveléből is nyilvánvaló, hogy a magyar fél továbbra sem hajlandó elfogadni a bősi vízlépcső ökológiailag biztonságos üzemeltetésének tervét, még a következetesen mért, a környezetre és a föld alatti ivóvízkészletre gyakorolt hatásának ellenőrzése mellett sem. A fent említett okoknál fogva a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya a Magyar Köztársaság eljárása következtében kénytelen olyan intézkedésekről döntést hozni, amely a bősi vízlépcső üzembe helyezését ideiglenes megoldásként a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén valósítaná meg… (…)

Mély meggyőződésem, hogy a fennálló problémák megoldásának útja nem az ultimátumokban van, amelyek ráadásul negatív módon befolyásolják nemcsak az országaink közötti kapcsolatokat, hanem Közép-Európa szélesebb értelemben vett politikai helyzetét is. Ezért nem látok semmilyen pozitívumot a magyar politikai személyiségek olyan sorozatos kijelentéseiben, amelyek szerint a magyar fél egyoldalúan el akar állni a Bős–Nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítéséről szóló 1977-es szerződéstől, ha a csehszlovák fél 1992. április 30-áig nem függeszti fel a munkálatokat az ideiglenes megoldáson. (…)

Addig, amíg a Duna átterelésére sor kerülne (tehát 1992. október 31-ig), véleményem szerint még mindig lehetséges a vitatott kérdések megoldása a két ország közötti megállapodások alapján.

(…) A jelenlegi időszakban, amikor a technológiai és a természeti feltételek meghatározzák a Duna medrének elterelése időpontját, döntenünk kell a bősi vízlépcső sorsáról… (…)

• Környezet