Skip to main content

Konstruktív farigcsálás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Költségvetés ’94


A koalíciós képviselők módosító javaslatai a Magyar Hírlap hétfőn közölt adata szerint további 70 milliárddal terhelték volna meg a költségvetést. Ennek ellenére az irányszámok gyúrása – hála a költségvetési bizottság kormánytöbbségi lojalitásának – a konstruktív farigcsálás jegyében folyt. Az a kormánypárti képviselő, aki nem ült közel a tűzhöz – a költségvetési bizottság Pénzügyminisztérium fűtötte kohójához –, az nemigen könyvelhetett el költségvetői sikert. Például a tekintélyes Takácsy Gyulának, a gazdasági bizottság MDF-centrumos elnökének ezúttal kizárólag azt a kedvenc MDF-es természetvédelmi témába vágó javallatát akceptálták, mely szerint a gödöllői Grassalkovich-kastély felújítási költségeit 200 millióval emelni kellene.

Jó példa a konstruktív farigcsálásra a Sóvágó László (MDF)-féle módosítócsomag, amely arra keresett és talált megoldást, miként lehetne 3 milliárddal bővíteni az önkormányzatoknál folyó szociális gondoskodás forrásait (amelyekből a mind szélesebbé váló tartós munkanélküli réteg, valamint a fogyatékos emberek, a hajléktalanok és más intézményes ellátásra szorulók meríthetnek). Olyképp, hogy a másik oldalon farigcsálunk az önkormányzati iskolák támogatásából. Ha azonban e karcsúsítást a fajlagos támogatásokon (az úgynevezett normatívakon) hajtanánk végre, ez oda vezetne, hogy jövőre kevesebb pénz jutna egy tanuló képzésére, mint az idén. Ezért a Sóvágó-csomag inkább jogi eszközökkel nyesegeti a támogatásra jogosultság ismérveit. Az általános iskolák például a nem fogyatékos magántanulók után csak 1/3-nyi támogatást kapnak, s e jogcím örve alatt máris 1,9 milliárdot (2,2 százalékot) sikerült lefaragni az általános iskolák támogatásából. Még egyszerűbb módon talált Sóvágó csaknem 180 millió forint spórolnivalót a bentlakásos diákintézményekben: a „diákotthonok” elnevezést „kollégiumokra” kereszteli át. Alighanem az államháztartási reform előszele ez (aminek egyébként rendszerfejlesztő munkálatait Siklós Csaba javallata nyomán 80 milliárddal vastagítják, így e célra jövőre 480 milliót költenek).

A farigcsálásra természetesen amiatt támadt kedve a kormányzatnak, mert – amint arról november 6-i számunkban írtunk – az államadósság év közepén még nem várt terhei, valamint egyes társadalombiztosítási szolgáltatások átvállalása eleve több mint 100 milliárddal terheli meg a költségvetést (míg a közalkalmazott sztrájkbizottsággal a kormány eleve az általános tartalék terhére állapodott meg). Hogy mérsékeljék ezt az IMF előtt is kellemetlen hatást, kerültek elő a tarsolyból a megtakarítások és a többletbevételek. Így minden bizonnyal elkötelezi magát a parlament a Matáv privatizációja mellett, s amellett, hogy a bevételből 28,8 milliárdot a költségvetés finanszírozására használjanak föl. A Foglalkoztatási Alapba nem utalják az eredetileg 1,5 milliárdra tervezett költségvetési pénzt, a Szolidaritási Alapnál is legalább 3 milliárdot takarítanak meg. Több mint 800 milliót faragnak le a Központi Műszaki Fejlesztési Alap, 380 milliót a külgazdasági alapok, 90 milliót a Nemzeti Kulturális Alap, 100 milliót a Menekülteket Támogató Alap korábban tervezett támogatásából. Az már csak apró epizód, hogy jól megnehezítik a pécsi 6 osztályos cigány középiskola megalakulását: az ezt finanszírozó Gandhi Alapítványt „csak” 83 millióval (a korábbi szándék 1/3-ára) faragják le.

Gazdagabb vadászterületet kínáltak a költségvetési intézmények „saját bevételei”, amelyet – hogy több adófizetői pénzt csikarjanak ki – rendszeresen aláterveznek. Siklós Csaba a pénzügy megbízásából most rátapintott erre az összefüggésre, és 3,1 milliárdnyi tartalékra csapott le. A vám-, adó- és illetékbevételek tervezése során is sikerült találni 4,2 milliárdot (még úgy is, hogy a pénzügyminiszter, korábbi állásfoglalásaival ellentétben, hirtelen „megfogadta” az ellenzéki tanácsot, és belement a forrásadó csökkentésébe).

E szorítások közepette engedett, a pénzügy az agrárszféra támogatását keveslő nem kis erőknek. Utóbbiak elégedetlensége valószínűleg nehezen párolog el, hiszen marad a bizonytalanság a tulajdon és a jövő körül; mindenesetre végül 3 milliárddal több kerül dotációra, mint azt tervezték, és 1,5 milliárddal többet költenek a földhivatalokra, a földrendező bizottságokra és a különféle mezőgazdasági szakigazgatási szervekre.

Az említett privatizációs költségből 6,1 milliárd jut az Útalap támogatására; előnyben részesíti még a pénzügy – és a költségvetési bizottság – az adóbehajtás támogatását (2,2 milliárddal több jut az APEH-nek) és a statisztikai rendszer használhatóbbá tételét (ami a KSH-nak ítélt 60 milliárd többlettől nemigen várható). A módosítások nyomán több jut a határőrségnek, a bíróságoknak; valamit visszahoznak az Országos Tudományos és Kutatási Alap tervezett támogatáscsökkenéséből is. „Rájöttek” a vita során arra, hogy jövőre helyhatósági képviselőválasztások is lesznek (erre 800 milliót szánnak), és – ellenzéki „figyelmeztetésre” – arra is, hogy a nemzetiségi törvény évi 500 millió „kompenzációs keretet” ír elő; utóbbiból farigcsáltak azért némi pénzeket (ha nem is ezen a címen), így végül 350 millióval kapnak többet a nemzetiségek, mint amennyit júniusban terveztek.

Koalíciós nyomásra 2 milliárddal több kerül az egyházügyekre. A Bem tér pedig erősen lepusztulni látszik, ugyanis egy jottányit nem engedtek az ellenzéknek abból a követeléséből, hogy töröljék a költségvetésből a pártszékházak 200 milliós támogatását.

Persze nem ez a legmélyebb törésvonal a kormány és az ellenzék között: inkább az, hogy a költségvetésnek az idén is az önkormányzatok a nagy vesztesei. Az SZDSZ követeli, hogy a személyi jövedelemadó önkormányzati részesedését 30-ról 35 százalékra emeljék. Ez a 10 milliárdos tétel és az önkormányzatok normatív támogatásának emelése fedezetet nyújtana arra, hogy a közalkalmazottaknak az idevágó törvény szerint járó béremelést az önkormányzatok kényszer-eladósodása nélkül is kifizessék. A hétfői költségvetési bizottsági ülésen Budapest-ügyben is támadt egy kis összezördülés. A kormány 800 milliót javasolt a főváros vízhálózat- és csővezeték-rekonstrukciójára, Sápi József MDF-es bizottsági tag viszont azt indítványozta, hogy ezt az összeget a hátrányos helyzetű települések megsegítésére fordítsák. Az SZDSZ az Expó-ügy miatt okkal aggódó kormány mögött sorakozott föl, az MDF viszont leszavazta a kormányt, amely utóbbi viszont ígérte: támogatni fogja az SZDSZ változatlan formában beadott víz- és csőügyi indítványát. Bakó Lajos, aki tavaly a rádió és a televízió miniszterelnökség alá sorolásának korszakalkotó javaslatát jegyezte, most a lojalitásban támadt belső konfliktust olyképp oldotta meg, hogy kiment az ülésteremből.
















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon