A koalíciós képviselők módosító javaslatai a Magyar Hírlap hétfőn közölt adata szerint további 70 milliárddal terhelték volna meg a költségvetést. Ennek ellenére az irányszámok gyúrása – hála a költségvetési bizottság kormánytöbbségi lojalitásának – a konstruktív farigcsálás jegyében folyt. Az a kormánypárti képviselő, aki nem ült közel a tűzhöz – a költségvetési bizottság Pénzügyminisztérium fűtötte kohójához –, az nemigen könyvelhetett el költségvetői sikert. Például a tekintélyes Takácsy Gyulának, a gazdasági bizottság MDF-centrumos elnökének ezúttal kizárólag azt a kedvenc MDF-es természetvédelmi témába vágó javallatát akceptálták, mely szerint a gödöllői Grassalkovich-kastély felújítási költségeit 200 millióval emelni kellene.
Jó példa a konstruktív farigcsálásra a Sóvágó László (MDF)-féle módosítócsomag, amely arra keresett és talált megoldást, miként lehetne 3 milliárddal bővíteni az önkormányzatoknál folyó szociális gondoskodás forrásait (amelyekből a mind szélesebbé váló tartós munkanélküli réteg, valamint a fogyatékos emberek, a hajléktalanok és más intézményes ellátásra szorulók meríthetnek). Olyképp, hogy a másik oldalon farigcsálunk az önkormányzati iskolák támogatásából. Ha azonban e karcsúsítást a fajlagos támogatásokon (az úgynevezett normatívakon) hajtanánk végre, ez oda vezetne, hogy jövőre kevesebb pénz jutna egy tanuló képzésére, mint az idén. Ezért a Sóvágó-csomag inkább jogi eszközökkel nyesegeti a támogatásra jogosultság ismérveit. Az általános iskolák például a nem fogyatékos magántanulók után csak 1/3-nyi támogatást kapnak, s e jogcím örve alatt máris 1,9 milliárdot (2,2 százalékot) sikerült lefaragni az általános iskolák támogatásából. Még egyszerűbb módon talált Sóvágó csaknem 180 millió forint spórolnivalót a bentlakásos diákintézményekben: a „diákotthonok” elnevezést „kollégiumokra” kereszteli át. Alighanem az államháztartási reform előszele ez (aminek egyébként rendszerfejlesztő munkálatait Siklós Csaba javallata nyomán 80 milliárddal vastagítják, így e célra jövőre 480 milliót költenek).
A farigcsálásra természetesen amiatt támadt kedve a kormányzatnak, mert – amint arról november 6-i számunkban írtunk – az államadósság év közepén még nem várt terhei, valamint egyes társadalombiztosítási szolgáltatások átvállalása eleve több mint 100 milliárddal terheli meg a költségvetést (míg a közalkalmazott sztrájkbizottsággal a kormány eleve az általános tartalék terhére állapodott meg). Hogy mérsékeljék ezt az IMF előtt is kellemetlen hatást, kerültek elő a tarsolyból a megtakarítások és a többletbevételek. Így minden bizonnyal elkötelezi magát a parlament a Matáv privatizációja mellett, s amellett, hogy a bevételből 28,8 milliárdot a költségvetés finanszírozására használjanak föl. A Foglalkoztatási Alapba nem utalják az eredetileg 1,5 milliárdra tervezett költségvetési pénzt, a Szolidaritási Alapnál is legalább 3 milliárdot takarítanak meg. Több mint 800 milliót faragnak le a Központi Műszaki Fejlesztési Alap, 380 milliót a külgazdasági alapok, 90 milliót a Nemzeti Kulturális Alap, 100 milliót a Menekülteket Támogató Alap korábban tervezett támogatásából. Az már csak apró epizód, hogy jól megnehezítik a pécsi 6 osztályos cigány középiskola megalakulását: az ezt finanszírozó Gandhi Alapítványt „csak” 83 millióval (a korábbi szándék 1/3-ára) faragják le.
Gazdagabb vadászterületet kínáltak a költségvetési intézmények „saját bevételei”, amelyet – hogy több adófizetői pénzt csikarjanak ki – rendszeresen aláterveznek. Siklós Csaba a pénzügy megbízásából most rátapintott erre az összefüggésre, és 3,1 milliárdnyi tartalékra csapott le. A vám-, adó- és illetékbevételek tervezése során is sikerült találni 4,2 milliárdot (még úgy is, hogy a pénzügyminiszter, korábbi állásfoglalásaival ellentétben, hirtelen „megfogadta” az ellenzéki tanácsot, és belement a forrásadó csökkentésébe).
E szorítások közepette engedett, a pénzügy az agrárszféra támogatását keveslő nem kis erőknek. Utóbbiak elégedetlensége valószínűleg nehezen párolog el, hiszen marad a bizonytalanság a tulajdon és a jövő körül; mindenesetre végül 3 milliárddal több kerül dotációra, mint azt tervezték, és 1,5 milliárddal többet költenek a földhivatalokra, a földrendező bizottságokra és a különféle mezőgazdasági szakigazgatási szervekre.
Az említett privatizációs költségből 6,1 milliárd jut az Útalap támogatására; előnyben részesíti még a pénzügy – és a költségvetési bizottság – az adóbehajtás támogatását (2,2 milliárddal több jut az APEH-nek) és a statisztikai rendszer használhatóbbá tételét (ami a KSH-nak ítélt 60 milliárd többlettől nemigen várható). A módosítások nyomán több jut a határőrségnek, a bíróságoknak; valamit visszahoznak az Országos Tudományos és Kutatási Alap tervezett támogatáscsökkenéséből is. „Rájöttek” a vita során arra, hogy jövőre helyhatósági képviselőválasztások is lesznek (erre 800 milliót szánnak), és – ellenzéki „figyelmeztetésre” – arra is, hogy a nemzetiségi törvény évi 500 millió „kompenzációs keretet” ír elő; utóbbiból farigcsáltak azért némi pénzeket (ha nem is ezen a címen), így végül 350 millióval kapnak többet a nemzetiségek, mint amennyit júniusban terveztek.
Koalíciós nyomásra 2 milliárddal több kerül az egyházügyekre. A Bem tér pedig erősen lepusztulni látszik, ugyanis egy jottányit nem engedtek az ellenzéknek abból a követeléséből, hogy töröljék a költségvetésből a pártszékházak 200 milliós támogatását.
Persze nem ez a legmélyebb törésvonal a kormány és az ellenzék között: inkább az, hogy a költségvetésnek az idén is az önkormányzatok a nagy vesztesei. Az SZDSZ követeli, hogy a személyi jövedelemadó önkormányzati részesedését 30-ról 35 százalékra emeljék. Ez a 10 milliárdos tétel és az önkormányzatok normatív támogatásának emelése fedezetet nyújtana arra, hogy a közalkalmazottaknak az idevágó törvény szerint járó béremelést az önkormányzatok kényszer-eladósodása nélkül is kifizessék. A hétfői költségvetési bizottsági ülésen Budapest-ügyben is támadt egy kis összezördülés. A kormány 800 milliót javasolt a főváros vízhálózat- és csővezeték-rekonstrukciójára, Sápi József MDF-es bizottsági tag viszont azt indítványozta, hogy ezt az összeget a hátrányos helyzetű települések megsegítésére fordítsák. Az SZDSZ az Expó-ügy miatt okkal aggódó kormány mögött sorakozott föl, az MDF viszont leszavazta a kormányt, amely utóbbi viszont ígérte: támogatni fogja az SZDSZ változatlan formában beadott víz- és csőügyi indítványát. Bakó Lajos, aki tavaly a rádió és a televízió miniszterelnökség alá sorolásának korszakalkotó javaslatát jegyezte, most a lojalitásban támadt belső konfliktust olyképp oldotta meg, hogy kiment az ülésteremből.
Kapcsolódó cikkek
- Beszélő [7]