Skip to main content

Egy hír margójára

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A HÍR: a budapesti 4. metróvonal megépítésére francia–magyar vegyesvállalat létrehozásáról írtak alá szándéknyilatkozatot csütörtökön a Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban.

A KOMMENTÁR (Benyó Bertalan álláspontja a Beszélő egy korábbi cikkéből)

Majd eladjuk hétszáz millióért vagy négyszázért. De Budapest tömegközlekedését nem tudják eladni vagy bezárni! Azt cipelnie kell az egész országnak. Vagyis közel a kész helyzet, kísértetiesen úgy, mint Nagymaros esetében. Ott is akkor pörögtek föl az események, mikor az osztrák lobby megkapta a kormánygaranciát.

S mindez nagyon szorosan összefügg a világkiállítással. Ugyanis az ország anyagi helyzete miatt ezek a mérhetetlenül költséges, központot erősítő beruházások nagyon nehezen igazolhatók. Nincs rá pénz! Óhatatlanul az olcsó és oldó hatású beruházások felé terelődne a figyelem.

De jön ez a világkiállítási gondolat, és ezzel ezt most mind igazolni lehet, mint olyat, amire már úgyis réges-régen szükség volna, de most a világkiállítás miatt teljességgel nélkülözhetetlen. Ilyen a metró is. A lágymányosi híd is.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon