(Fáy Árpád)

Nyomtatóbarát változat

Őszinte tisztelettel vagyok a Beszélő szerkesztői iránt, ha kritikus hangvételű leveleket, észrevételeket is megjelentetnek. Ezúttal Bauer Tamás cikkére csodálkoztam rá. Kellemes volt látnom, hogy végre az SZDSZ belső világa felől is elemzésre kerül a választási eredmény, még ha szőrmentén is.

Jó érzésem az „Elmosódott program” című fejezetet olvasva billent meg: „…belekergettek bennünket abba a csapdába, hogy mi az idegen tőkét és a hazai nagy monopóliumokat képviseljük…” A cikkíró ezen kitételével kapcsolatban a kérdésem az, hogy kicsoda kergetett kit és mikor. Ugyanis a választások előestéjén én pl. Kis Jánostól hallottam kifejteni nagy eltökéltséggel ezt a gondolatot, és nem más pártállású szónokoktól. Mégpedig egy a népi részvényekre vonatkozó kérdésre adott, ingerülten elutasító válaszában. A népi részvényről szerencsére már lehetett szó, ha csak elnagyoltan is, az érdemi megvitatás esélye nélkül, a Beszélő hasábjain. Itt most Bauer Tamás talányos megfogalmazását szeretném megemlíteni. Feltevésem szerint nem az SZDSZ-en kívüli, hanem azon belüli személyek, csoportok „kergethették” bele az SZDSZ-t vagy annak más szárnyait a „csapdába”. Ezzel lett tálalva a lehetőség a választás előtt, hogy az MDF egy szélesebb középosztály kialakításának programjával lépjen fel. Ezen részleteket boncolgatva az idézett írás még sokkal érdekesebb lehetett volna.

Mellesleg hadd jegyezzem meg, hogy egyfajta következetes „szűkkeblűséget”, irányultságot vélek felfedezni a háttérben, amelynek kezd megnyilvánulni az ára. Sarkítottan érvelve a népi részvények bevezetése korlátlanul privatizálhatta volna a gazdaságot, mégpedig a szociális háló egyes funkcióit is teljesítve. Valószínűleg lasszóval keresték volna a tanyasi részvényesek is a bármilyen nemzetiségű, pártállású reményteljes menedzsereket az érdekelt vállalkozások élére. Valószínűleg hihetetlen áldozatokkal finanszírozták volna a piaci struktúra kiépítését is, hogy saját részvényeik előnyeit ténylegesen élvezhessék.

De ettől az utópiától elhatárolta magát az SZDSZ és annak írásos programja, az egykor félisten tekintélyű Kornai János, a kérlelhetetlen ellenzéki Kis János, a szakértő Laky Mihály stb. Mára viszont beindult a reprivatizációs spirál. Forog a körhinta. 100 hold, sarokház, elkobzott értékpapírok, kis üzlet, két disznó, elzárások, kirúgások stb. Vállalkozó, minden porcikájában megújuló társadalom helyett egy kisebb mocsár. Társadalmi konszenzus, felszabadult újrakezdés helyett 30-40 éves társadalmi törésvonalak, eltűntnek hitt repedések, szakadékok, indulatok kísértetjárása. Nekifeszülő gyarapítás helyett marakodás a maradékon? Hamlet kísértetéjszakája jut eszembe. Hamlet: Apám, mit tegyek? Apa szelleme: Fogalmam sincs öcskös, én csak azt tudom, hogy ezt a balhét elkerülhetted volna.

Tisztelt Bauer Tamás! Nyúljon mélyebbre elemzésével! Az SZDSZ-t nem „belekergették” kívülről, hanem belülről nem emelték a lehetőségei magaslatára. Ez nem szégyen, így is történtek csodák az országban, Kelet-Európában, még talán az SZDSZ-ben is.

Az általam várt csoda viszont valószínűleg elmarad. Mert most, a 26. órában sem fog a népirészvény-javaslat, annak szellemisége előtérbe kerülni. Így múlnak el nagy dolgok, s mi vagyunk a szereplők. Legalább regisztráljunk.

• Visszabeszélő