Skip to main content

(Fáy Árpád)

(Fáy Árpád): Elmosódó tények?

(Bauer Tamás: Elmélkedés egy vereségről, 27. szám)


Őszinte tisztelettel vagyok a Beszélő szerkesztői iránt, ha kritikus hangvételű leveleket, észrevételeket is megjelentetnek. Ezúttal Bauer Tamás cikkére csodálkoztam rá. Kellemes volt látnom, hogy végre az SZDSZ belső világa felől is elemzésre kerül a választási eredmény, még ha szőrmentén is.

Jó érzésem az „Elmosódott program” című fejezetet olvasva billent meg: „…belekergettek bennünket abba a csapdába, hogy mi az idegen tőkét és a hazai nagy monopóliumokat képviseljük…” A cikkíró ezen kitételével kapcsolatban a kérdésem az, hogy kicsoda kergetett kit és mikor.


(Fáy Árpád): Hozzászólás a Síklaky–Laki vitához

(Beszélő, április 21-i szám)


Szerencsétlen cím a Beszélő a választások után. Ha az SZDSZ a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé lett, és a Beszélő címlapján már a választások kiírásakor nem szakadozott szét a rács, legalább most jelezni kellene, hogy a rácsok kinyíltak, korláttá mentek össze, múzeumi tárggyá váltak… Mert különben jelképpé válhat ez a rács, amelyet Ti (ha még szabad tegeződni) már kívülről ráztok, zörgettek. Az SZDSZ erős. Nehogy falakat teremtsen a rácson kívül is a régi jelkép hitele kedvéért. Nyíljon ki az SZDSZ.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon