Skip to main content

Kedves E. J.! (Eörsi Janó barátom!)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A megbízott és hivatala (Beszélő, 49. szám)


Leírod, hogy hiába fogadta el konszenzussal a parlament a „kérharmados” önkormányzati törvényt, félő, hogy a kormánypártok olyan részlettörvényeket préselnek keresztül, hogy az egyszerű többséggel megszavazott végeredmény egy centralizált államigazgatás lesz.

Nos, a köztársasági megbízott jogállásáról szóló törvényjavaslat vitája során, ahol az ellenzék nem adta olcsón a bőrét az új törvényhez, a kormány maradéktalanul örülhetett.

Részletezed, hogy mindhárom ellenzéki párt szónokai szinte egymással versengve mutattak rá, hogy az önkormányzati törvény szellemével nem egyeztethetők össze a törvénytervezet részletei. Külön kiemeled, hogy Tirts Tamás, aki a Fidesz álláspontját adta elő, mennyire elfogadhatatlannak tartotta az előterjesztést.

Kedves Janó! Ezt ismerjük, és tudjuk azt, ha szól – akkor a Fidesz-legény, igen kemény. Rendjén is volna a dolog, azonban lássuk, kik hogyan szavaztak.

A törvény elfogadására szavaztak a kormánypártok tagjai, ellene szavaztak a szabad demokraták, részben tartózkodtak és részben megszavazták a szocialisták. A Fidesznél nyolcan nem szavaztak, a jelen levő 14 képviselő pedig a kormánypártokkal szavazott, természetesen Tirts Tamás is.

Talán első pillanatban a kisgazdák jutnak eszedbe, amikor az előprivatizációs törvény vitáján a vezérszónok hatalmas dörgedelmei után (mindent vissza kell adni, amit a bolsevisták elvettek!) megszavazták az ennek ellenkezőjét tartalmazó kormánybeterjesztést. De nem volna igazad, ha ez jutna eszedbe. A Fidesz – a vezetői szerint az egyetlen igazi liberális párt – csupán szakszerűen felismerte, hogy a többséget úgysem sikerült volna leszavazni. Ezért aztán – egy „Eb ura fakó!” után – ezúttal is pragmatikusan cselekedtek, amint azt megszokhattuk tőlük az utóbbi időben. Esetleg csak arról kellene elgondolkozni, hogy mit is jelent az a szó, hogy pragmatikus.

Danis György
országgyűlési képviselő (SZDSZ)















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon