Skip to main content

Megmérettetés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az ipari és kereskedelmi miniszter sajtótájékoztatón ismertette a kormány elképzeléseit arról, hogy miként lehet az állami vállalatoknál is végrehajtani a rendszerváltást.

A kormány elrendeli a vállalati tanácsok újjáválasztását szeptember 15-ig. Az új vt-knek, amelyek kiegészülnek egy a kormányzatot képviselő taggal, első és egyetlen érdemi teendője, hogy a vezérigazgatóról szavazzanak. Ha a vezérigazgató nem kapja meg a szavazatok kétharmadát, akkor könnyűnek találtatott, és távoznia kell.

Ugyanezen a napon jelent meg a Borsod megyei sajtóban és a rádió Déli Krónikájában a hír, hogy leváltották a DIGÉP vezérigazgatóját, mégpedig a vállalati munkástanács, az MDF Munkásérdekvédelmi Tanácsa és miskolci ipari gazdasági tanácsadó testülete kezdeményezésére. E hírt egyelőre cáfolták.

Mégis úgy tűnik, hogy az ipari és kereskedelmi miniszter által ismertetett kormányzati elképzelés a márkushegyi bányában, a VIDEOTON-nál és DIGÉP-nél történteket kívánja intézményesíteni. Miről van szó? A javaslat szerint néhány hetes kampány keretében kellene az új vállalati tanácsokat megválasztani, és kellene a tanácsoknak a vezérigazgatót úgymond „megmérni”. Abban a hangulatban, amikor az áremelések nyomán, elbocsátások közepette országszerte éleződnek a szociális feszültségek, amikor az inflációtól elmaradó béremelés, a piacvesztés miatti munkahiány, a szükségessé váló átcsoportosítások miatti minden indulat elkerülhetetlenül a munkahelyi vezetők ellen is fordul, a legjobb vezető is nehezen kaphat kétharmados többséget a felforrósodott hangulatban választott vállalati tanácstól. S ha mégis? A miniszter a rádiónak adott nyilatkozatában elmondta: azért küldik a vt-be a minisztérium megbízottját, hogy észrevegye, ha esetleg „összefonódás” van, magyarul, ha a vállalati tanácsnak nem akaródzik leváltani a nem tetsző igazgatót, és a kormány, a kormánypárt képviselőjének tekintélyével szólhasson bele a vitába. Mint például Bethlen István tette a márkushegyi vt-ülésen.

Nem igaz, hogy a magyar állami vállatok élén ma csupa feladatára alkalmatlan sztálinista kövület áll, aki pozícióját politikai elkötelezettségének köszönheti. Vannak, tán nem is kevesen, de az utóbbi öt-tíz évben kiterjedt vezetőváltásra került sor, s a vezérigazgatók egy része felkészült ember, akit kár lenne egy hecckampány keretében elkergetni. Igen, válasszák újra a vállalati tanácsokat, s azok vonják meg bizalmukat a valóban alkalmatlan vezetőktől. Kerülni kellene azonban azt, hogy a szakmai alkalmasság helyett újra a politikai szempontok domináljanak. Ezért el kellene kerülni, hogy párttestületek és pártvezetők foglaljanak állást az egyes gazdasági vezetők ügyében; el kellene kerülni, hogy a vállalati vezetőváltás időben a helyhatósági választási kampányhoz kapcsolódjon, végül pedig ne vegyen részt a folyamatban kormányzati kiküldött. Annál inkább vegyenek részt a vállalat dolgozóinak pártoktól független, valódi érdek-képviseleti szervezetei, és védjék meg a vállalatot a politika rángásaitól.










Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon