Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Azonnal…, 26. szám)


A Beszélőben megjelent egy parlamenti tudósítás „Azonnal” címmel, és ez a magas nyugdíjakkal és egyes kitüntetésekkel járó nyugdíj-kiegészítéssel foglalkozik. Ez a probléma foglalkoztatja, mondhatnám irritálja az ország lakosságát. Ezt a kérdést meg kell oldani, nem gazdasági, hanem erkölcsi, illetve politikai okokból. Megbukott egy zsarnoki diktatúra, mely négy évtizedes uralkodása alatt az országot gazdasági, infrastrukturális és morális csődbe juttatta. Ezenkívül ezreket végzett ki, százezreket börtönzött be, deportált és tett földönfutóvá. Jogos a társadalomnak az a kívánsága, hogy azok, akik a bukott rendszerben akár politikai, akár gazdasági vonalon vezető szerepet játszottak, és részük volt az ország csődbe jutásában, vagy részt vettek emberek üldözésében, kivégzésében, fosztassanak meg mindazon privilégiumoktól, melyet fenti cselekmények jutalmaként kaptak…

Az ország népe nem kíván leszámolást, boszorkányüldözéseket, de azt elvárja az új rezsimtől, hogy a privilégiumokkal, kitüntetésekkel járó jutalmakat vonja meg azoktól, akik azt nem érdemlik meg.

Még azt szeretném hozzátenni, hogy én nyugdíjas vagyok, negyven évig dolgoztam, nyugdíjam értéke minden évben csökken. Véleményem nemcsak a nyugdíjasok, hanem az egész lakosság véleményét fejezi ki.

Pataki Iván, Budapest








Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon