Barcsi János

Nyomtatóbarát változat

Július 25-én a horvátországi Lika-vidék szerb lakossága Srb faluban kikiáltotta a köztársaság szerb településeinek területi és politikai autonómiáját. Mindez várhatóan tovább növeli a feszültséget nemcsak Horvátországban, de az egész jugoszláv államközösségben is, mivel az új horvát vezetés igen rossz szemmel nézi a mintegy húszszázaléknyi horvátországi (főleg likai és szlavóniai) szerb önállósági próbálkozásait. Ugyanakkor a szerbiai vezetőség a horvátországi szerbek jogos törekvéseinek örve alatt lényegében Jugoszlávia egészének további destabilizálására törekszik: e tervekben komoly szerep jut Bosznia-Hercegovina nyugati területeinek is. Kérdéses, hogy a boszniai vezetés, mely igyekszik csírájában elfojtani a nemzeti színezetű pártokat, meddig tud ellenállni a két militáns szomszéd étvágyának. Bosznia-Hercegovinára ugyanis mind Milosevic, mind Tudjman igényt tart, megfeledkezvén arról, hogy akár az egyik, akár a másik változat válna valóra, az államalkotó nemzet alig haladná meg az így létrejött Nagy-Szerbia vagy Nagy-Horvátország lakosságának ötven százalékát.

Szinte egy időben a horvátországi „szerb autonómia” proklamálásával, Észak-Bácskában megalakult a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, amely egyelőre a Vajdaság horvát, illetve bunyevác lakosságának kulturális autonómiájáért száll síkra. Vezetőjük igen pesszimistán nyilatkozott az egyik magyar hetilapnak. Úgy véli, hogy Tudjman és Milosevic hamarosan tárgyalóasztal mellé ülnek, és nemcsak hogy a likai szerb autonómiát nem fogják elismerni, de megszüntetik a szerbiai autonóm tartományokat (Vajdaság, Koszovó) is, hiszen mindkét állam nemzeti kizárólagosságra törekszik.

Kucan szlovén államelnök ugyanakkor annak a lehetőségnek adott hangot, hogy a mai Jugoszlávia területén két államszövetség alakuljon, egy északi (Horvátország és Szlovénia) és egy déli (Szerbia és Montenegró, esetleg még Macedónia).

A köztársaságok nacionalista törekvéseit jelenleg csupán a találékony Markovic-kabinet gazdaságpolitikája képes úgy-ahogy fékezni. Minapi kétórás, maratoni tévényilatkozatában, melyet a macedón televíziónak adott, a szövetségi kormányfő egyértelműen leszögezte hogy nem fog meghátrálni a tagköztársaságok támadásai elől. Ugyanakkor kimondta, hogy a koszovói válságért Szerbia vezetőit is felelősség terheli, s az albán–szerb viszonyt a déli tartományban kizárólag az albán demokratikus ellenzékkel együtt, párbeszéd útján lehet hathatósan rendezni. Nyilatkozata ostorcsapás a szerbiai vezetésre, amely egyébként is meg-megújuló demagóg sajtótámadásokat intéz a szövetségi miniszterelnök ellen, sőt, néhány héttel ezelőtt Milosevic köreinek sugallatára Szerbiában és Vajdaságban Markovic-ellenes aratósztrájkot szerveztek. (Részben ennek következtében felbomlás fenyegeti a vajdasági Parasztszövetséget, mivel a Szövetség zömmel magyarokat tömörítő észak-bácskai szervezetei nem kívánják tovább játszani a balek szerepét, s megértőek Markovic nehézségeivel szemben)

Közvélemény-kutatások adatai szerint egyébként Markovic miniszterelnök Jugoszláviában egyértelműen a legnépszerűbb politikus. Irányvonalát Boszniában a megkérdezettek 93, Vajdaságban és Macedóniában 90, Horvátországban 83, Szerbiában 80 százaléka támogatta. Az utóbbi köztársaságban Milosevic hatalma egyelőre töretlen, noha népszerűsége halványulóban van. Az elmúlt héten kisebb egyetemista megmozdulásra került sor Belgrádban. A tüntetők olyan jelszavakat hangoztattak, hogy a vezető politikusok gyermekeit küldjék le Koszovóra, ne őket. (Egyelőre nem világos, vajon a pristinai egyetemre vagy a koszovói kaszárnyákra gondoltak-e.)

A szerbiai oppozíció eléggé tanácstalanul szemléli Milosevic kommunistáinak átvedlését szocialistává, egyedül a Radikális Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége követeli a pártvagyon zárolását. Szembeötlő, hogy a bolsevik nacionalizmus mellett Milosevic lassan, de biztosan teret nyer a konzervatív nemzeti ideológia új, karizmatikus személyisége, Vuk Draskovic.

A tőle jobbra elhelyezkedő Mirko Jovic vezette Megújhodási Párt „ljoticista” (szerb, fasiszta, quizling) hagyományokon nyugszik, főleg a vajdasági Szerémség szerb településein vannak hívei (oplenaci „kongresszusukon” Szerbia két fő ellenségének a kommunistákat és a magyarokat nevezték ki), a Vojislav Seselj vezette Csetnikpárt pedig a jobboldali royalistákat tömöríti. Tömegbefolyásuk egyelőre nem jelentős.

Koszovói hírek szerint szakadás állt be a jugoszláviai albánok két frakciója között, s mindezt Rugova és Cana pártliderek közötti lövöldözés előzte volna meg A koszovói alternatívok erélyesen cáfolták a híresztelést, mondván, hogy mögötte a szerb titkosrendőrség ismerhető fel, amely az albán ellenzéket kezdetben Enver Hodzsával, később az iszlám fundamentalizmussal, legutóbb pedig az amerikai maffiával hozza kapcsolatba.

• Külföld