A Magyar Szó keddi száma kommentár nélkül ismerteti a Megújhodási Mozgalom (Vuk Draskovics pártja) szabadkai bizottságának követelését, hogy tiltsák be a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét és a Vajdasági Horvátok Szövetségét. Sajtóértekezletükön, teljesen meghamisítva a tényeket, Ágoston Andrást és a VMDK vezetőit azzal vádolták, hogy a hadsereg bojkottjára szólították fel a magyarokat, „s ezzel közvetlenül szembeszálltak a szerb állammal”.
Most már teljesen egyértelmű, hogy a horvátországi szerb terrorcsoportokat kívülről, Szerbiából irányítják. Nemcsak a horvát belügyminisztérium állítja azt, de így vélekedik a szerbiai liberális ellenzék szinte minden eddig megszólaltatott képviselője.
Ivan Djurics, aki a liberálisok elnökjelöltjeként indult a decemberi választáson, egyenesen kijelentette: a szálak Milosevicshez vezetnek.
Illúziók nélküli eltökéltség jellemezte a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének II. kongresszusát, amelyre (és az azt megelőző, Tőkés László által celebrált ökumenikus istentiszteletre) több mint négyezer ember gyűlt össze a szabadkai városi sportcsarnokban. Megnyugtató látvány volt együtt látni és hallani a legnagyobb vajdasági vallásfelekezetek képviselőit, az azonban feltűnően barátságtalan gesztusnak könyvelhető el, hogy mind a szerb államhatalmi szervek (beleértve Milosevics elnököt is), mind Szerbia uralkodó pártja ignorálta a VMDK kongresszusát.
Jugoszláviában a kezdeti, szinte már eufórikus érdeklődést a hat köztársaság elnökének rendszeres hétvégi találkozója iránt egyre inkább a beletörődés és az apátia váltja fel. Jelentős előrehaladás az elmúlt heti szlovéniai találkozón sem történt. Továbbra is lényegében nyílt kérdés, vajon a balkáni szövetségi köztársaság a jövőben önálló államokká, illetve azok konföderációjává alakul-e át, avagy megmarad-e a föderatív berendezés.
Több ezer ember gyűlt össze hétfőn a zágrábi hadbíróság épülete előtt, hogy tiltakozzon Martin Spegelj horvát hadügyminiszter és hét társa elleni vádemelés miatt. Az eredetileg békésnek szánt tüntetés során az indulatok olyannyira elszabadultak, hogy a tömeg záptojással, kövekkel és vasdarabokkal bombázta a hadbíróság épületét. A szabadlábon védekező Spegelj egyébként nem jelent meg a tárgyaláson, így már a nekifutásnál félbeszakadt Spegeljék pere. A pert nagy érdeklődés kíséri Jugoszlávia-szerte, s természetesen minden politikai erő a maga előítéletei szerint kommentálja a kérdést.
A szerb belpolitikai szintéren megtépázott Milosevicsnek bizonyára nem jött rosszul a horvát különleges rendőri alakulatok húsvét hajnali összecsapása a Plitvicei Nemzeti Parkot elfoglaló, Knin környéki szerb szabadcsapattal. Csak emlékeztetőül: a korábban önhatalmúlag autonómmá vált, majd pedig tegnap ugyancsak önhatalmúlag Szerbiához csatlakozott krajnai autonóm terület szerb fegyvereseinek egy csoportja még a köztársasági elnökök spliti tárgyalása idejént behatolt a Nemzeti Park területére, és átvette az irányítást.
A merénylet elkövetője egyébként jelenleg még ismeretlen. A magyarellenes szándék azonban aligha vitatható, annak ellenére, hogy a nyomozás során megállapították, a „Halál a magyarokra” jelszó már jóval a múlt pénteki robbantást megelőzően felkerült a templom falára.
Szerbiában a keddi (február 5.) lapok többsége a címoldalon közli a jugoszláv szövetségi külügyminisztériumnak a magyar kormányhoz egy nappal korábban intézett tiltakozó jegyzékét. A Tanjug szerint „bővebb megindoklással” átadott jegyzék megállapítja, hogy a Jugoszláviába szállított fegyverekről a magyar állami szerveknek volt tudomása, „azonban megkerülték az illetékes jugoszláv szerveket”, s ezzel „durván megsértették a JSZSZK szuverén jogait, és beleavatkoztak belügyeibe”.
Még a horvátországi szerbek autonómiájának kikiáltása kísérleténél is nagyobb visszhangot váltott ki Jugoszlávia-szerte Ante Markovic szövetségi miniszterelnök július végi bejelentése, miszerint elérkezettnek látja az időt, hogy létrehozza a jugoszláv reformokat támogató politikai blokkot, a Reformerők Szövetségét. Markovic kitűnő politikai érzékére vall, hogy megvárta, amíg egyik legfőbb politikai ellenfele, a szerb Slobodan Milosevic kijátssza legerősebb aduját, és elmerül a pártmentési kísérlet részleteiben.
Július 25-én a horvátországi Lika-vidék szerb lakossága Srb faluban kikiáltotta a köztársaság szerb településeinek területi és politikai autonómiáját. Mindez várhatóan tovább növeli a feszültséget nemcsak Horvátországban, de az egész jugoszláv államközösségben is, mivel az új horvát vezetés igen rossz szemmel nézi a mintegy húszszázaléknyi horvátországi (főleg likai és szlavóniai) szerb önállósági próbálkozásait.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 18 hét
9 év 43 hét
9 év 47 hét
9 év 47 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 51 hét
9 év 52 hét
10 év 2 nap