Barcsi János

Nyomtatóbarát változat

Jugoszláviában a kezdeti, szinte már eufórikus érdeklődést a hat köztársaság elnökének rendszeres hétvégi találkozója iránt egyre inkább a beletörődés és az apátia váltja fel. Jelentős előrehaladás az elmúlt heti szlovéniai találkozón sem történt. Továbbra is lényegében nyílt kérdés, vajon a balkáni szövetségi köztársaság a jövőben önálló államokká, illetve azok konföderációjává alakul-e át, avagy megmarad-e a föderatív berendezés. Ez utóbbit elsősorban Szerbia és Crna Gora szorgalmazza, mivel egyrészt a szerb lakosság több mint egyharmada e két köztársaság határain kívül él, másrészt pedig a föderatív berendezkedés és a hadsereg vezérkarának nemzetiségi összetétele eddig, ha kínkeservesen is, de lehetővé tette Jugoszláviában a szerb hegemóniát.

Az elnökök múlt heti találkozóján megegyezés született a népszavazás kiírásáról, de máris vita alakult ki afelől, hogy a népszavazáson kik nyilváníthatnak véleményt. Horvátország és Bosznia-Hercegovina úgy véli, hogy a népszavazáson minden köztársaság valamennyi állampolgárának joga van véleményt nyilvánítania, Szerbia szerint viszont Jugoszlávia sorsáról kizárólag a délszláv nemzetek dönthetnek. Hogy egy etnikai alapon megszervezett népszavazáson miként lehetne biztosítani a nemzetiségek távol tartását, arra Szerbiának nyilván kitűnő ötletei vannak, azonban kétségtelen, hogy a diszkrimináció esetével állunk szemben. Szerbia soknemzetiségű állam, s még ha Koszovót és Vajdaságot nem is vesszük figyelembe, több százezer vlahnak nevezett román, dél-szerbiai albán, szerb anyanyelvű muzulmán, cigány, bolgár és macedón él területén, nemegyszer a nemzetiségi fennmaradás elemi lehetőségei nélkül. Milosevicsnek azonban érthetően elsősorban a koszovói albánok kirekesztése végett szükséges a népszavazás diszkriminatív formájának kierőszakolása.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha Horvátország (és Szlovénia) az önálló államiság mellett dönt, ami tulajdonképpen már lényegében a deklarációk szintjén, sőt Szlovéniában népszavazáson is eldöntetett. Egyrészt Szerbia minden eszközzel arra törekszik, hogy egy államban egyesítsen lehetőleg minden balkáni és Duna menti szerbet, másrészt Horvátország területi integritásához minden módon ragaszkodni kíván, sőt, Tudjman utalt rá, hogy neki is vannak „eszközei”: Kninert bármikor borsot tud törni Milosevics orra alá a vajdasági horvátok helyzetének nyílt felvetésével.

Egy ponton azonban teljes az egyetértés Tudjman és Milosevics között: mindkét nacionalista vezér mielőbbi érdeke, hogy megbuktassák Markovics szövetségi kormányfőt. A titkos találkozók kapcsán felmerült kölcsönös vádaskodásokból és találgatásokból arra lehet következtetni, hogy május végéig erre is kísérlet történik majd, annak ellenére, hogy a szövetségi miniszterelnök a nyugati politikai és üzleti körök egyértelmű bizalmát élvezi.

A szövetségi kormány gazdaságpolitikájával szemben igazi alternatívát nem tudott kínálni a Zelenovics-féle új szerb kormány sem. Lényegében ennek hatására kedden Szerbiában sztrájkba lépett több mint 700 ezer vas- és textilmunkás, ugyanakkor sztrájkolnak a vajdasági középiskolákban is. Szerbia bankrendszere a teljes csőd szélén áll: immár nemcsak a devizaügyletek, de a dinárforgalom is nehézségekbe ütközik. Vannak vállalatok, ahol október (!) óta nem kaptak a dolgozók fizetést. Szerbia gazdaságának szanálásához legalább 5 milliárd dollárra lenne szükség, de a kormány legújabb központosító intézkedései nem kedveznek a tőkebehozatalnak.

Az elhibázott kormányprogramot szombaton kiadott közleményében igen élesen bírálta a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is. A VMDK egyrészt rámutat arra, hogy a Zelenovics kormányfő által bemutatott gazdasági program nem kompatíbilis az európai folyamatokkal, másrészt a vajdasági magyarság érdekeivel ellentétesnek tartja Szerbia új közigazgatási tervét, melynek értelmében a tartományok jogköre kizárólag reprezentatív szerepre korlátozódna. E tervek szerint a Vajdaságot négy kerületre osztanák (Dél-Bánátot Belgrádhoz csatolnák), s a kerületek élére a belgrádi kormány jelölne ki úgynevezett „nacselnikokat”, szinte teljhatalmú jogkörrel. Ugyanakkor a helyi önkormányzatok jelentősége is erősen csökkenne. Éppen ezért a VMDK követeli, hogy haladéktalanul hozzanak létre kormánybizottságot a közös tárgyalások megkezdése érdekében, s foglaljanak állást a nemzetiségi autonómiával kapcsolatos korábbi javaslatokról is.

(Vajdaság)

• Külföld