Skip to main content

A Nemzeti Park dzsungelében

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szerb belpolitikai szintéren megtépázott Milosevicsnek bizonyára nem jött rosszul a horvát különleges rendőri alakulatok húsvét hajnali összecsapása a Plitvicei Nemzeti Parkot elfoglaló, Knin környéki szerb szabadcsapattal. Csak emlékeztetőül: a korábban önhatalmúlag autonómmá vált, majd pedig tegnap ugyancsak önhatalmúlag Szerbiához csatlakozott krajnai autonóm terület szerb fegyvereseinek egy csoportja még a köztársasági elnökök spliti tárgyalása idejént behatolt a Nemzeti Park területére, és átvette az irányítást. A horvát hatalmi szervek többszöri figyelmeztetése ellenére sem távoztak, majd pedig tüzet nyitottak a helyszínre érkező horvát különleges egységek autóbuszára. A többi közismert. A horvát alakulatok visszafoglalták a Nemzeti Parkot, a hadsereg az államelnökség rendelete értelmében közbelépett, s elkezdődött a már szokásos politikai dzsungelháború. A szövetségi honvédelmi titkárság, azaz a hadügyminisztérium az államelnökség összehívását kérte, s követelte a horvát különleges alakulatok kivonását a Plitvicei-tavak környékéről. Úgy tűnik, Milosevics politikája további jó pontokat szerezhet a közvélemény előtt. Az ellenzék feltűnő rezignációval figyeli a a szerb uralkodópárt hazafias szólamait. Vuk Draskovics máris bejelentette, hogy a kommunisták zászlaja alatt nem küld önkénteseket, noha támogatja a horvátországi szerbek szeparatista követeléseit. Szerbiában egyébként ezúttal is a kormánypárt és segédcsapatai, valamint néhány marginális szélsőjobboldali, illetve fasisztoid szervezet a hangadó a horvátok elítélésében annak ellenére, hogy a horvát lapok a legújabb incidens mögött is Milosevics mesterkedéseit vélik felfedezni. Ez korántsem ennyire egyértelmű. Nem zárható ki az sem, hogy – sokkal inkább, mint a korábbi pakraci eseményekben – tulajdonképpen a krajnai szerbek önálló akciójáról van szó, melynek a Milosevics és Tudjman elnökök közötti megegyezés képezi az érzelmi alapját. Noha megbeszéléseik lényegéről a jugoszláv közvélemény keveset tudott meg, annyi valószínűnek látszik, hogy Jugoszlávia jövőjét mindkét politikai vezér a köztársaságok szuverenitásának és önállóságának további növelésében látja. Ez pedig nem föltétlenül kedvez a nemzetiségeknek, jelesül a horvátországi szerbeknek sem. Kérdés természetesen, hogy minderre hogyan tekint a hadsereg, amely nem sokat tesz a több mint fél éve fegyverben álló horvátországi szerb milíciák lefegyverzésére.

A dzsungelháború legújabb eseménye az, hogy a krajnai szerbek és a spliti rendőrség között üzenetváltás történt az elmúlt órákban: a szerb milíciák ugyanis foglyul ejtették a spliti rendőrség hat fegyveresét, és kölcsönös hadifogolycserét ajánlottak.

(Vajdaság)






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon