k.i.–s.l. [Kiss Ilona–Sándor László]

Nyomtatóbarát változat

A Szovjet Tudományos Akadémia fellegvárában Nagy Péter cár hírhedt rangtáblázatát felülmúló hierarchiát dolgoztak ki az élelmiszer-elosztás megszervezésére. Csúcsán természetesen az akadémia elnökségének tagjai állnak (a péteri beosztás szerint legföljebb valóságos titkos tanácsosi titulus dukálna nekik a IV. rangosztályban): ám a hírek szerint nem is az a legfőbb privilégiumuk, hogy az 1300–2000 rubeles havi fixük mellé minden héten 50 rubel fölött tetszőleges összegben rendelhetnek élelmiszert az akadémia büféjében, hanem az, hogy ehhez a csomaghoz tejfölt is kaphatnak. A ranglétra alsó fokán állók – az elnökségi tagságig el nem jutó akadémikusok özvegyei – persze hiába is akarnának tejfölt: ők mindössze heti öt rubelért rendelhetnek ennivalót.

Az április elseji 200–300 százalékos áremelés azonban minden bizonnyal ezt a rangtáblázatot is érvényteleníti: az élelmiszer-elosztó rendszer beosztóit azonban nem kell félteni. Pavlov miniszterelnök – irányelvként – már meg is hirdette az ésszerű táplálkozás programját a ZIL autógyárban az áremelés előestéjén tartott munkásgyűlésen; főként a kenyérfogyasztás mérséklésére intve alattvalóit. Közgazdászai közben lázasan dolgoztak az új fogyasztói kosár kiszámításán: havi 110 rubelben határozták meg az egy főre jutó létminimumot, amit azonban még ők is csak úgy tudtak kihozni, hogy csak hétévenként engedélyeznek egy új télikabátot. Szociális védőhálóként minden bérből és fizetésből élő 60 rubeles húspénzt kap, a nyugdíjasok pedig havi 50 rubellel várhatnak többet egységesen, rangosztályra való tekintet nélkül. Semmi nyoma viszont az egyenlősdinek a szovjet szociálpolitika legújabb zseniális találmányában. A kompenzáció másik formáját a takarékbetétekhez kapcsolják: a betétszámla összegét az állam automatikusan megnöveli 40 százalékkal – ám ezt az összeget a szerencsés betétesek csak három év múlva vehetik föl, igaz, akkor hétszázalékos kamattal megtoldva. Igen ám, csakhogy a betétesek rétege igencsak megvékonyodott a múlt év végén, amikor az emberek a betétbefagyasztástól való félelmükben a legkülönbözőbb árucikkekbe fektették pénzüket villanyvasalótól a halkonzervig, s aki csak tehette, a hírhedt pénzcsereakció hírére a maradékot is kivette, bár az elmúlt időszakban már havi 500 rubelben volt limitálva a kivét mértéke (ezt most nagylelkűen eltörölték, nem véletlenül). És hogy a rend teljesen helyreálljon, újra megjelentek az 50 és 100 rubelesek, új geometriai mintázattal a szélükön. Aki ügyes, persze rögtön dollárt vesz érte a jelenlegi 30 rubeles árfolyamon – a feketepiaci szakértők szerint ez hamarosan felugorhat 50 rubelre is. A forint–rubel feketepiaci egyenértéke a határ felé közeledve egyre csökken, alig múlja felül a 4:1 arányt, de az igazán ügyes viszonteladók 1 rubelt is ki tudnak termelni 1 forintból. A havi fix persze nem nagyon engedi meg az üzletelést, s nem is a nominálértéke miatt, hanem azért, mert például Ukrajnában a fizetés csaknem kétharmadát kuponban adják ki.

A köztársaságonként változó kuponrendszeren kívül vannak egységes össz-szovjet jegyek is: ha valaki például cukorért szeretne sorba állni, a pénz édeskevés – rendelkeznie kell megfelelő mennyiségű kuponnal és érvényes össz-szövetségi cukorjeggyel is. Pavlov miniszterelnök ezúttal csak egy jó hírt tartogatott: a vodka ára stagnál. A sztrájkoló több millió bányász képviselőit azonban, akiket kedden végre Gorbacsov is hajlandó volt fogadni, ez aligha érdekli.

• Külföld