Skip to main content

Beszélő hetilap, 14. szám, Évfolyam 3, Szám 14

(Szekerczés Szilárd): Egy politikai fórum kapcsán…

(Dessewffy László): A józan ész ficamai

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Handabanda és spanyolviasz

Bauer Tamás: Kiscsoportos parlament

: A minta-paktum

(Upor): Szeressük Pálfy G.-t

Deszkás Erik: KB, KORTSS stb…

lt [Solt Ottilia]: Híradó-variációk

Vajna János: A hanyatló bonviván és a szögletes dalia

k.i.–s.l. [Kiss Ilona–Sándor László]: Tejföl csak akadémikusoknak!

Barcsi János: A Nemzeti Park dzsungelében

Bíró Béla: Két szék közt a pad alá?

Magyari Nándor László: Kétszeres kisebbségben?

Wojciech Maziarski: A misszió vége

Rostoványi Zsolt: Törleszteni csak pontosan, szépen…

Lamberger Galina: A holding és részvénytársasága

Egy elmaradt sztrájk nyomában

F. Havas Gábor: Veterángőg vagy neofita hatalmi mámor

Éliás József: Válaszúton

Bernáth Bea: Sikerült őket elriasztani?

Gyurovszky S. László: Otthon vagy itthon?

Nagy W. András: …kivel ember ugyan él

Szabó Júlia: Képtárak – kaptárak

Hatvanas évek – a Magyar Nemzeti Galériában

Szigeti Péter: Vörös zászló a Fehér Házon

(Moszkvai fényképek, Pécs – Művészetek Háza, 1991. április)

Várnagy Tibor: Szilágyi Lenke kiállításáról

(dr. Zahumenszky József) - (Keller László): A január 19-i és február 2-i számunkban megjelent BKV-cikkekhez

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Április 4-ről…

–g [Kőszeg Ferenc]: Jön a sorrendőrség

f–s [F. Havas Gábor–Solt Ottilia]: Babérok

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon