Skip to main content

Jön a sorrendőrség

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kevés a rendőr, panaszolja a belügyminiszter, csináljunk rendőrt a sorkötelesekből. A katonáskodáshoz elég az alapkiképzés, a hátralévő tíz hónap szolgálati időt töltse a gyerek rendőrként. No, persze nem a bűnüldözés területén, hiszen ahhoz szakmai ismeretekre van szükség, hanem olyan beosztásban, amihez elég az erő meg a fegyverismeret: őrszolgálatban, rendfenntartó, tömegoszlató alakulatoknál. De nehogy bárki a kék ÁVH-ra gondoljon – a jelentkezés szigorúan önkéntes. Kedvcsinálónak azért ott van az öreg katonák kemény ökle, ahogy az egri botrány tanúsítja. Eszes újonc inkább gumibotra kap, mint hogy őt üssék öregebb bajtársai. Legfeljebb a törvényesség hibádzik, hiszen a honvéd a haza védelmére esküdött fel. A közrend védelme a jelenlegi alkotmány értelmében legfeljebb szükségállapot idején kötelessége és joga. A katona feljebbvalója a Honvédség parancsnoka, végső soron pedig a főparancsnok, azaz a köztársaság elnöke, a rendőré a belügyminiszter. A sorrendőrség bevezetésével a belügyminiszter fegyveres ereje nőne a honvédség rovására. Itt van a kutya elásva. (Persze nem a Szimat kutya!)


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon