Skip to main content

Megint lőttek…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Giczey Péter helyszínről küldött tudósításának felhasználásával)


Azt a tévhitet kívánja eloszlatni – mondotta a kormánypártok szószólója –, miszerint a magyar Országgyűlés tagjai vagy azok többsége bűnöző és törvényeket nem tisztelő személyeket támogat vagy vesz méltatlanul védelmébe. Két SZDSZ-esre utalt a kormánypárti oldal lelkes tapsai és „úgy van!”-jai közepette Kiss György: Hága Antóniára, aki megértést és körültekintő, méltányos eljárást kért az önkényes lakásfoglalóknak, akiket igen sokszor a reménytelen nyomor űz családostul a nagyvárosokba; valamint szerény személyemre, aki a múlt fél év három halálos áldozatot követelő s utóbb törvényesnek és indokoltnak minősített „rendőri fegyverhasználat” miatt interpelláltam. „A rendőrség igenis határozottan, a törvény minden szigorával lépjen fel a köztörvényes bűnözők ellen. Ezen belül – ha szükséges és indokolt, természetesen hangsúlyozva a törvényesség maximális betartását – akár fegyverét is használja. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a bűnelkövetőknek is vannak jogaik, melyeket tiszteletben kell tartani. De tisztában vagyunk azzal is, hogy biztosítanunk kell a becsületes, törvénytisztelő állampolgárok védelmét. Különösen fontos ez napjainkban, amikor naponta ér durva támadás védtelen gyermekeket és öregeket. Elsősorban az ő érdeküket kell tehát szem előtt tartanunk, és szükséges, hogy a magyar Országgyűlésben ez el is hangozzék, sőt talán gyakrabban juttassuk kifejezésre, mint a szegény, kiszolgáltatott bűnözők védelmét” – nyilatkoztatta ki a képviselő.

Szóval, ha véletlen volt is, Boross belügyminiszternek és Szabó Győző rendőrfőkapitánynak igen jókor jött a védtelen gyermekek és öregek biztonságának emlegetése: múlt pénteken, április 26-án, késő este ugyanis megint eldördült egy rendőrpisztoly, most Pócspetriben. Tamás Sándor körzeti megbízotté. A golyó ezúttal nem volt halálos: csak a menekülő csigolyáját érte, bénulást okozott. (Egyes orvosi vélemények szerint a bénulás még oldódhat is.) A rendőri fegyverhasználatnak ez alkalommal is csak igen áttételesen van köze a gyermekek és öregek védelmezéséhez. A pócspetri művelődési ház diszkójában verekedett a pócspetri és leveleki szórakozó ifjúság. Viszont – merőben szokatlanul – az országos sajtóban először az eset nem rendőri verziója került nyilvánosságra már április 28-án, vasárnap, a Nemzeti Sport című lap riporterének, Fejes Gábornak a jóvoltából. Ugyanis a lelőtt, megbénult fiatalember egy sportnagyság: Sándor György 23 éves kick-box versenyző, világkupagyőztes és harmadik helyezett az Európa Bajnokságon.

A rendőrségi verzió szerint a lövés – mint augusztusban a Zalka Máté téren – véletlen volt. Egyik (a Népszabadságban megjelent) változat szerint a rendőr megbotlott, a másik szerint, amely hétfő délutánra bontakozott ki, a kick-boxoló rúgott hátrafelé, s a rúgástól sült el a pisztoly.

Éppen ezért a rendőri fegyverhasználatot hivatalból vizsgáló Ügyészségi Nyomozó Hivatal meg is tagadta a közreműködést: ez nem szándékos lövés volt, tehát nem fegyverhasználat.

Az ügyészségi nyomozók azonban mégsem maradhattak ki az ügyből. A tanúként szombat hajnalban a nyírbátori kapitányságra vitt fiúk feljelentést tettek hétfő reggel.

A rendőri jelentések szerint a fiúk sérüléseiket tömegverekedésben szerezték, s így készült az orvosi látlelet is a rendőrségi kihallgatás után, a fiúk viszont új látleletet vetettek magukról Nyíregyházán, s azután az ügyészségen elmondták, hogy a kihallgató rendőrök verték őket, majd kényszerítették, hogy mondják azt: sérüléseiket előző nap szerezték. (Ilyen is volt már, 1989-ben Balmazújvárosban. Az elkövető rendőrök és önkéntes rendőrök még a bírósági tárgyaláson is kitartottak meséjük mellett, miszerint motorjukkal felborult fiúkat vittek az orvosi ügyeletre, csak hát Nagy Imréék dísztemetése után a kívülálló szemtanúk már meg mertek szólalni, s a bíróságon elmondták, hogy a gyerekeket a rendőrök verték agyba-főbe az utcán. Akkor a rendőr tetteseket néhány hónapra lecsukták, azóta azonban előléptették őket.) Az előzetes letartóztatásban ülő három fiatalember közül az egyiknek eltört a karja, ő nem vetethetett „független” látleletet. Maga a körzeti megbízott hétfő reggel kórházba vonult saját sérüléseivel, a szombati kihallgatásokon azért részt tudott venni, méghozzá civil testvéröccsével együtt, aki a pénteki intézkedés során is segítségére volt.

Hogy mi történt valójában a rossz emlékezetű Pócspetriben, azt nem tudjuk, a rendelkezésünkre álló összes beszámolóban vannak homályos elemek. A leveleki szemtanúk és résztvevők szerint mindenesetre nagyon másképp volt, mint a rendőri jelentésekben. Szerintük például, a körzeti megbízottat senki nem hívta a helyszínre, ugyanis magától is ott iddogált a művelődési házban, s testvériesen reszt vett a pócspetriek térfelén a Pócspetri–Levelek-bunyómérkőzésben. Szabolcs-Szatmár megye fiatal, új rendőrfőkapitánya azt mondta érdeklődésünkre, hogy szigorúan és alaposan ki akarja vizsgálni az ügyet, a kihallgatásokon történteket is beleértve. Eddig is igyekezett visszaszorítani a rendőri túlkapásokat. Kínosnak és rosszul működőnek tartja azt a rendszert, amely szerint a nyomozást magának a rendőrségnek kell végeznie; Hisz mindig az elfogultság gyanújával kénytelen szembenézni. Érthetetlennek tartja az ügyészségi nyomozóhivatal közre nem működését.

A napirend előtti felszólalás a parlamentben mindenesetre hozzájárult a közvélemény szokásos megdolgozásához, ami lehetővé teszi, hogy az efféle ügyek az érdekelt rendőrök forgatókönyve szerint folyjanak. (A verések és lövések áldozatairól jó azt állítani, hogy veszélyes bűnözők, a helyzetről, hogy közveszélyt rejt magában.)

Persze nem biztos, hogy dr. Kiss György azonosul azzal az állásponttal, amit a Magyar Fórum március 15-i számában a Belügyminisztérium sajtókávéházának tájékoztatója nyomán ismeretlen (szignós) szerző kifejtett: a brazíliai halálbrigádok nem terrorkülönítmények, hanem a lakosság hatékony önvédelmi szervezetei. Azok a halálbrigádok, amelyek férfiasan agyonlövik a lopkodó utcagyerekeket. Évente több százat. S nem gondolja, hogy helyes, ha a rendőrségünk a halálbrigádok funkcióját tölti be.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon