(Dessewffy László)

Nyomtatóbarát változat

A színházat eufemisztikusan a kultúra templomának szokás nevezni. A templom pedig szent és sérthetetlen. Évezredekkel a kereszténység előtt is az volt Egyiptomban és Babilonban. Az athéniek a perzsák által megszentségtelenített régi templomuk egyetlen kövét sem használták fel az Akropolisz újjáépítésekor. A zsidók fellázadtak, valahányszor a hódítók megsértették a jeruzsálemi templomot. Jézus kiűzte a templomból a kufárokat. Az ő példája nyomán a keresztények is érzékenyek templomaik szent és sérthetetlen mivoltára. És minden istenhívő számára fájdalmas minden szekularizált, pusztulásnak indult istenháza, legyen az zsinagóga, mecset, katedrális vagy pesti piarista kápolna. Felszentelt, működő templomból színházat hatalmi szóval csak az csinál, aki tudatosan arcul kívánja ütni a hívőket. Ezt tették Rákosi és Kádár zsoldosai a piaristák kápolnájával. Ebből a szemszögből nézve ugyancsak kibicsaklik minden érv, amely a visszaadás ellen ágál.

Első ficam. Ne tévesszük el tehát a sorrendet. Előbb volt a kápolna, azt vették el a kommunisták az egész épülettömbbel együtt és adományozták az egyetemnek, hogy megtakarítsák egy építkezés költségeit. Nemes gesztus ahhoz képest, hogy csinálhattak volna belőle ávós börtönt is vagy orosz kaszárnyát. Az esztergomi szemináriummal ezt tették.

De a piaristák nem hódítók, hanem nevelők, akik a legtörvényesebb tulajdonosai a kvázi alapítványként létesült épületüknek, amely minden fenntartás nélkül visszajár nekik.

Második ficam. Van-e nálunk olyan legális szervezet vagy párt, amely a tulajdonnak evvel a fogalmával vitatkozik? Vagy talán az erőszak, az ököljog legitimebb, mint a jogállamiság? Netán amit erőszakkal vettek el, az nem jár vissza? Mert akkor mai napig is mecsetként kellene működnie a piaristák melletti plébániatemplomnak, amelyet a törökök erővel elvettek.

Harmadik ficam. A kápolna visszaállítása merénylet a kultúra ellen? Értsd, a vallás nem tartozik a kultúra körébe? Ideje volna már utánaművelődni, hogy mivel kezdődött maga az emberi kultúra, s hogy miből nőtt ki a színház és úgyszólván a kultúra minden ágazata. Kik voltak az első tudósok?

Negyedik ficam. Az előbbiek szerint a piaristák volnának a magyar színház ellenségei? A bökkenő: az első magyar színház egy Simai nevű szerző Igazházi című darájával nyitá meg kapuit. Simai Kristóf pedig piarista vala. Az ő mulasztásuk-e, hogy a pesti bölcsészkar régen esedékes épületének még az alapkövét sem rakták le?

Az ötödik ficam szerint egy virágzó, kacsalábon forgó kultúrcentrumra vetettek szemet a klerikálisok? Az Egyetemi Színpadnak valóban volt néhány jobb éve, több mint negyedszázaddal ezelőtt. Én magam a velencei Avogaria színház szereplésekor jártam ott utoljára, úgy két éve. Már a lépcsőházban vakaródzhatnékom támadt. A ruhatár előtti folyosó olyan állapotban, mint egy balkáni aggokháza hátsó traktusa. Maga a színházterem, mint a Keleti pályaudvar csövesjárás idején. Piszok, félhomály, rossz levegő, rongyokban lógó drapériák, a slampos pártállam széthulló szimbólumai. Hogyan züllhetett ilyen mélyre?

Hatodik ficam. A kérdésről olvasott ezerötszázadik, sértődötten fanyalgó, agresszíven mocskolódó cikkben olvastam, hogy a kápolna helyreállítása hetvenmillióba fog kerülni. Értsd: ennyibe kerül majd NEKÜNK, A NÉPNEK, az éhezőknek, rongyosoknak, akiket íme megfosztanak a kultúra fennebb jellemzett fényes csarnokától. Holott inkább fordítva; a pártállam idején csak ennek az egyetlenegy objektumnak egyetlen sarkában hetvenmilliós kárt okozott a lelkiismeretlenség, hanyagság és hozzá nem értés. Most pedig törheti a fejét a szerencsés kárpótolt, honnan teremt pénzt a helyreállításhoz. Mehet koldulni külföldre, de egyre nehezebb nem egymillió, de egyetlen dollárt is előteremteni. Esetleg reménykedjék a hívek ezer oldalról tépázott áldozatkészségében?

Hetedik ficam. Az egyre szemtelenebb keresztény kurzus íme rinocéroszként beleront a hajdanvolt színházbarátok mimózalelkébe? Ezért most nem ápolgathatják pitymallatig a legmagasabb kultúra legmagasztosabb érzeményeit. Mert persze az senkinek sem jelentett immár negyvenéves megrázkódtatást, hogy egy megszentelt helyet, ahol kisdiákként kapcsolatba lépett Istennel, ahol felserdült, a szentségeket, közöttük a házasságét felvette, barbár módon szekularizáltak, őt, hitét és mindazt, amit szentnek tartott, negyven éven át leköpdösték. És persze a rinocérosznak az sem fáj, hogy hamis tudattól és hazug propagandától megtévesztett, de most szerzett sérelmeiket – ha igaz – őszintén átérző embereket megbántva kell a megsértett erkölcsi világrendet legalább részben a jog és igazság medrébe visszaterelni…

Nyolcadik ficam. Sajnos nem könnyű elválasztani az igazat a hamistól, és én az esetek többségében nem hiszek a felháborodók őszinteségében. Túl sok benne a divatos műháborgás. A legolcsóbb fajta, taxisblokádszintű demagógia. A fiatalabb évjáratú felháborodók nem is sejtik, hogy érveik melyik lomtárból kerültek elő, hogy Rákosival, Kádárral, Révaival, Ortutayval és hasonló cinikus politikai bűnözőkkel kerültek egy táborba, ezek pedig évszázadra kiható károkat okoztak a magyar kultúrának és társadalmi békének. Nem kizárt, hogy a háttérben most is sötét erők kívánják az effajta feszültségeket saját javukra fordítani.

Kilencedik ficam. Hogy miért? A közeljövőben a parlament elé kerül az egyházi épületek egy töredékének visszaszolgáltatásáról szóló törvényjavaslat. Ez a hajdani épületeknek talán ha tíz százalékát, vagyis a teljes egyházi vagyonnak legfeljebb ezrelékét jelenti majd, azt is tíz év alatt. A kampány ezt a csekélységet kívánja kozmikus méretű katasztrófává felfújni? Netalán kísérlet a parlament befolyásolására? Tíz éven keresztül minden egyes épület ügyében ugyanezt a hecckampányt kell majd végigszenvednünk? Ki győzi ezt papírral? És ki cérnával? Nem volna jobb bevárni a várható törvényt, és tiszteletben tartani?

A tizedik ficam az lenne, ha bárki is azt gondolná, hogy valamiféle piarista diákmaffia tagja vagyok. Nos, soha egy percig sem voltam piarista diák. Emlékezetem szerint a néhai kápolnában sem jártam soha, csak már színházi mivoltában. De ismerem a piarista iskolák jelentőségét a magyar kultúra ezeréves folyamatában, tudom, hogy piarista diák volt a dédapám száznyolcvan év előtt a már akkor százéves, Károlyi Sándor által alapított nagykárolyi iskolában, hogy Dessewffy István rokonom 1739-ben alapított piarista iskolát Kisszebenben. Nagykároly ma Carei, Romániában. Kisszeben Sabinov Szlovákiában. Jártam mindkét helyen. Egyikben sincs piarista iskola. De kultúra is alig-alig.

Tizenegyedik ficam. Miért nem arról beszélünk inkább, hogy miért nem épült meg mai napig sem a réges-régen esedékes egyetem? Én hiszek benne, hogy meg fog épülni, nem kell rá újabb negyven évet várni, és ha valóban igénylik, lesz egyetemi színpad is, és arra talán egy évet sem kell várni, mert az ország semmiféle pánikkeltés hatására nem omlott össze, és talpra fog állni gazdaságilag, erkölcsileg, és kulturális élete is kikapaszkodik a szakadékból, amelybe lökték. De ahhoz elengedhetetlen az igazságtétel, és elengedhetetlen az ősi kultúra szerves feltámasztása.

• Visszabeszélő