Skip to main content

KB, KORTSS stb…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azóta kiderült, hogy a sajtótörvény fölösleges is, de amit a kormány ilyen néven beterjesztett, az még ennél is fölöslegesebb. Az nem más, mint sajtóellenes törvény. A rádió- és televíziótörvény koncepciójának kidolgozására az Igazságügyi Minisztérium és egyéb kormányerők Hankiss Elemér ajánlatát fogadták el: a tévé elnöke bizottsági meghallgatásakor vállalta, hogy néhány hónap alatt beterjeszti a szakértői által elkészített változatot (tervezetet, melynek első leadási határideje szeptember 30-a volt). Néhány hónapos késéssel ez meg is történt (a késés itt azonban még indokolt). S közben áll a frekvenciamoratórium, és állnak a kapuban a kérvények (jelenleg jóval százon fölül), külhoni és belhoni igények. Az MDF vezérképviselői viszont újabb furfangokkal állnak elő, hogy még jobban elnyújtsák a magyar sajtóviszonyok rétesét: tulajdonképpen nem akarják a frekvenciamoratórium föloldását. Egyik érvük: „legitimációs válságba került az átalakulás”, Hankiss és Gombár elveszítették a szakma támogatását. Másik érv: hadd szóljanak bele a szakma képviselői a tervbe, lehetőleg mindenki. A moratórium föloldása után meginduló versenyben szeretnék, ha olyan tévé és rádió állna rendelkezésükre, melynek ha már működőképessége nem is, legalább ellenőrzése garantált.

Várható tehát, hogy fokozottan kiállnak majd a tulajdoni korlátozások, a felügyelet, ellenőrzés (miniszterelnöki kinevezés) mellett, s arra fognak törekedni, hogy a közszolgálatiságot „nemzeti értékként” határozzák meg.

Mindez pedig világosan mutatja, hogy a frekvenciamoratórium fönntartása tulajdonképpen a szólásszabadság korlátozására tett jelen idejű, de jövőt meghatározó kísérlet.

Tudni kell még, hogy tavaly nyáron Berlusconi, a tévémágnás, meghívott néhány képviselőt, jobbára kormányközelből, hogy látogatnának el Olaszországba tapasztalatcserére. Azóta a kulturális bizottság megint fogadta Berlusconiékat kis magyar lobbizásra.

Legutóbb mulatságos szavazásra került sor a kulturális, oktatási, rádió-, televízió-, sajtó- és sportbizottságban (otthonosan: KORTSS). (Azt is jó azonban tudni, hogy a KORTSS-nak az égvilágon semmilyen beleszólása nincs a televízió és rádió ügyeibe.)

A KB (a gyöngébbek kedvéért kulturális bizottság a parlamentben) a következő határozatot hozta (8 igen és 5 nem szavazattal – megoszlásukkal viaskodjon az Olvasó fantáziája), idézem:

„A kulturális bizottság felhívja a rádió és a televízió elnökének figyelmét, hogy az MRT-törvény elfogadása előtt ne hajtsanak végre a törvénykoncepcióban vázolt változtatásokat a fent nevezett intézményekben.”

Hankiss Elemér azt írja tervezetében, hogy: „Közszeméremsértő műsorszámot tilos közzétenni.”

Elképzelései szerint persze mást sem lenne szabad: nem lehetne sértegetni nemzetet, nemet, nemzetiséget, fajt, etnikumot, és tiszteletben kellene tartani erkölcsi, vallási, politikai nézeteket. Sőt, törvénytervezete koncepciójában ez áll: „A tényekről, eseményekről szóló közléseknek hitelesnek, tárgyszerűnek kell lenniük.” S ezt most mind-mind kertek alatt lehet csak megvalósítani.

Hankiss Elemér hangsúlyozza, hogy európai mintákat követ. Szeretné, hogyha a magyarországi televíziózás az „európai gyakorlat”, az „európai jogalkotás” nyomdokain haladna. (Az amerikai televíziózás tudniillik alapvetően magántelevíziózásként, s nem közszolgálatiként jött létre s működik mind a mai napig.) Mi lenne, ha a KB nyomasztó határozata alatt meggörbedve eladná az elnök a tévét Berlusconinak?

A tudós szociológus kvótákat is megad: „Az országos televízió műsorszolgáltatásában a műsorszámok abszolút többségének magyarországi, s ezzel együtt túlnyomó részének európai gyártásúnak kell lennie. Heti műsoridejüknek legalább 20 százalékát tegyék ki a hír- és egyéb aktuális tájékoztató műsorszámok, s további legalább 30 százalékát az ismeretközlő, kulturális, művészeti és vallási műsorszámok.” Már látom, hogy a 63,4 százalék vagy 78,6 százalék stb. hírműsortól szambázó magyarok hogyan foglalják imáikba a KB határozatát.

Utóirat: A magyar népesség fokozódó mértékben a műholdas tevéket nézi. Az idősebbek a Sky One hírműsorát, a középkorúak az RTL valószínítlenül bajor–osztrák szexfilmjeit (felzárkózunk a keresztény Közép-Európához, CSU és ÖVP), az ifjabbak a Music Tv-t, megállás nélkül.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon