(eö) [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Alighogy nyomdába adtuk múlt heti, békés ismeretterjesztő cikkünket a villamosenergia-ipari privatizáció állásáról, az események tovább haladtak: július 4-én megszületett a megállapodás Suchman Tamás t. n. miniszter és a villamosenergia-ipari szakszervezetekből alakult „sztrájkbizottság” között, mégpedig, fogalmaznak a felek, „azon célból, hogy a privatizációs folyamat során a munkabéke megőrződjön”. Utóbbi fél nyomban le is mondta a kilátásba helyezett kétórás munkabeszüntetést.

A „sztrájkbizottság” csaknem mindent elért, amit szakszervezetek érhetnek el; egyedül amiatt panaszkodnak, hogy nem vehetnek részt a privatizációs tender elbírálásában, azaz nem válogathatnak a tőkepénzes vevők között. Viszont Suchman megígérte, hogy a jóléti intézményeket – magánkézbe adás helyett – az ágazat nyugdíjpénztárába viszik be. (A jóléti intézmények értéke mintegy 6 milliárdra rúg.) Belement a t. n. miniszter abba is, hogy a privatizációs bevételek 5 százaléka ne a költségvetést gyarapítsa, hanem az úgynevezett „Villamosenergia-ipari Foglalkoztatási Alap”-ot. Ez ügyben – fogalmaz a megállapodás – „Felelős: privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, ÁPV Rt. (azaz Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.), Pénzügyminisztérium. Határidő: folyamatos”.

A pénzügy aztán – a megállapodók elképzelése szerint – átadja a stafétabotot a munkaügynek, tudniillik a „létszámváltozások humánpolitikai eszközeinek” megválogatásánál – az ÁPV Rt., a Villamosművek és Suchman mellett – a munkaügyi tárca bábáskodik. Mód nyílhat például a külszíni vájárok és a palaválogató nők korengedményes nyugdíjazására, azaz a privatizációs bevétel valóra válthatja a bányászszakszervezet régi – mondhatni klasszikus – álmát. (Más kérdés, hogy a bányákkal összevont erőművek, amelyek révén a bányászszakszervezet érdekelt az ügyben, az energiaszektor legnehezebben privatizálható objektumai.) S ha már van pénzalap, létrejöhet egy Foglalkoztatási Bizottság az ÁPV Rt.-t, a Villamosműveket (azaz a szektor csúcs-rt.-jét), valamint az ágazat „reprezentatív” szakszervezeteit – a valamikor Szegő Andrea által az Autonómokhoz menekített villamosipari és az MSZOSZ-es bányászszakszervezetet – tömörítve.

Így, ha minden jól megy, ágazatilag talál egymásra a munkáltató és a munkavállaló. A „reprezentativitás”, mint a vasútnál is láthattuk (Beszélő, 1995. ápr. 27.), eszköz is, cél is a munkaharcban és az ennek pandantjaként kikristályosodó munkabékében. A megállapodás Suchman és a „sztrájkbizottság” között épp e kétszeres kettősséget mozdítja elő, amidőn a kollektív szerződés (KSZ) kiterjesztését, azaz ágazativá, villamosenergia-iparivá (VKSZ-szé) tételét tűzi ki célul. Ebben is tevőleges szerep jut a munkaügynek, illetve Kósáné miniszter asszonynak, aki – akárcsak a vasúti sztrájk idején Herczog helyettes államtitkár – jószolgálatilag működik közre. A VKSZ – így a megállapodás – legkésőbb szeptember végén kiterjesztést nyer; a bérek növekedése a minimálbér-növekedés mértékéhez igazodik, s ezt minden év január 1-jétől visszamenőleg kell végrehajtani.

Suchman tulajdonrészt is ígért a munkavállalóknak a Villamosművekből és ennek altársaságaiból. A megállapodás így fogalmaz: a dolgozók az éves minimálbér 150%-át kapják árkedvezményként, a kedvezmény mértéke (értsd: az ingyen juttatás aránya a dolgozói vagyonjuttatáson belül) a munkavállalókat megillető tulajdonrész 50%-a, a kedvezmény adásakor figyelembe kell venni a részvényárfolyamot is. Vagyis a jelenlegi minimálbérrel (havi 12 200, azaz évi 146 ezer Ft) számolva egy dolgozó 439 ezer Ft-ért szerezhet tulajdont (ha az árfolyam rosszul áll majd, akkor akár 1,2 millió Ft névértékű részvényt), mégpedig felerészben ingyen, és az összeg másik felét kárpótlási jeggyel is teljesíteni lehet. Mivel a dolgozói tulajdonrészt – ha Suchman ígérete valóra válik – mindjárt a privatizáció első, idei évre kitűzött szakaszában biztosítják, bízvást számolhatunk a jelenlegi létszámmal (43 ezer fővel). Így a t. n. miniszter mintegy 19 milliárd Ft értékben ígért részvényt a villamosenergia-ipar dolgozóinak; s hogy ez mekkora részesedést jelent, az az eladáskor kialakuló részvényárfolyamtól függ.

A kormány, mint múlt számunkban írtuk, június 29-én döntött arról, hogy a privatizáció idei, első szakaszában a villamosenergia-társaságok részvényeinek kevesebb mint felét ajánlják föl megvételre; a kormánytagok többsége ugyanis – köztük Suchman és Kósáné – így szavazott a gyors privatizációt pártolókkal szemben. Ráadásul Suchman, a kormánytagokkal ellentétben, már előre tudott arról, mit fog ígérni a „sztrájkbizottságnak”, hiszen szerkesztőségünk birtokában van a megállapodás egy június 21-én aláírásra kész változata, mely kísértetiesen hasonlít a július 4-én megkötött egyezségre. A villamosipari szakszervezet eszerint Suchmannal a háta mögött kürtölte világgá június 26-án a sztrájkkészültséget. Most, hogy helyreállott a munkabéke, világossá vált, mit kapnak a munkavállalók és érdekképviselőik; már csak az a kérdés, miből.

• Belföld