Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

A koalíciós program szerint az országos televíziózásban az állami monopólium úgy törik meg, hogy a köztelevízió összemegy, és helyet ad a magántelevíziónak. A koalíciós pártok tavaly novemberi megállapodása megengedte, hogy a kétműsoros köztelevízió ne menjen össze, ha meghatározott időn belül (ez év végéig) sikerül egy országosnak nevezhető (a háztartások felét elérő) harmadik frekvenciakészletet biztosítani egy földi sugárzású kereskedelmi program számára. Ezt a feltételt rögzítette a Művelődésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium februárban elkészült törvénytervezete is. Az MTV számára ez azt jelentette, hogy ha rajta kívül álló erők alkalmassá teszik a szovjet televízió műsorától megtisztított frekvenciakészletet az országos sugárzásra, akkor megtarthatja a Tv2-t, ha nem, akkor nem. Giczy György magán törvényjavaslata ez utóbbi lehetőséggel nem is számol, egyszerűen úgy fogalmaz, hogy „a kormány 1995. július 31-éig (!) köteles földi sugárzásra alkalmas frekvenciakészletet biztosítani egy országos kereskedelmi televízió műsorszolgáltató működéséhez”. Miután a törvényjavaslatot a benne szereplő határidő előtt mindössze fél évvel nyújtották be, ezen passzusát nem könnyű komolyan venni. (Más passzusait sem, például azt, amely a világ és a nemzet filmművészetének jelentős részét kitiltja a főműsoridőből azzal, hogy huszonhárom óra előtt még „a közerkölcsöt nem sértő szexualitás” ábrázolása is tilos, a kereskedelmi műsorokban is!)

Garanciavándorlás

A hatpárti médiaegyeztetés áprilisi végterméke, amelyet sem a szabad demokraták, sem a szocialisták kormánypárti része nem fogad el, gyakorlatilag elveti a harmadik földi csatorna kiépítésének alternatíváját. A 19 (más források szerint 18) pontos ajánlás 14. pontja szerint csak az számít országos programnak, amely a háztartások kétharmadához eljut, ezzel a feltétellel pedig rövidebb távon nem lehet harmadik frekvenciakészletet biztosítani. Privatizációs kötelezettség ebben az ajánlásban nincs, a Tv2 fennmaradása garantált, országos magántelevízió létrejötte nem garantált. Az Országos Rádió-Televízió Testület kétharmados többséggel dönthet úgy, ha akar, hogy az MTV egyik földi frekvenciakészletét privatizálja, és az ezen sugárzott műsort más módon (kizárásos alapon: műholdon) terjeszti. A kormányra némiképp hatott a hat- (öt-, négy-) párti gondolat. A májusban beterjesztett törvényjavaslatából már a kormány is kiejtette a harmadik földi csatornát, csak éppen a garanciát lökte át a köztévétől a magántévéhez. A Tv2 frekvenciakészletének a privatizálása garantált, a Tv2 műsorának műholdas terjesztése lehetséges, de nem garantált.

A kormánypártok és a televíziósok mostani megállapodása szerint viszont immár ez is garantált, meg az is. A törvényjavaslat ütemezéséhez képest három hónappal később (kb. egy évvel a törvény elfogadása után) kell megkezdeni a műsorszolgáltatást a privatizált csatornán, s a Magyar Televízió ezelőtt egy hónappal igénybe vehet egy műholdas csatornát, amire áttelepítheti a Tv2-t.

Ennek a megállapodásnak számos nyertese van. A köztelevíziósok most először lehetnek biztosak abban, hogy mindkét műsorukat megtarthatják. Nyilván így is sokan elveszítik majd a munkahelyüket, de nem annyian, mintha egyműsorosra fogyna a köztelevízió. A kormány – legalább részben – leválaszthatja a törvényjavaslat ellentáboráról egyrészt a szakmát, másrészt a szocialista békétleneket, hiszen a megállapodásban rögzített megoldás pontosan megfelel annak, amit a békétlenek élére sodródott Jánosi György nyilatkozataiban proponált. A liberálisok örvendezhetnek, hogy a novemberi megállapodáshoz és a februári törvénytervezethez képest a magántévé javára tolódtak el az erőviszonyok, hiszen a magántévé nem félországos, hanem valóban országos, bejáratott frekvenciakészletet kap, s a Tv2-nek kell megelégednie a műholdas adások – egyelőre még nem is egészen félországos, bár gyorsan növekvő – nyilvánosságával.

Ide nekem a Barbie-t is

A Magyar Televízió sztrájkbizottsága május 12-én kissé hisztérikus és kissé xenofób szózatot intézett a nézőkhöz (lásd Révész Sándor: Tévigazságok, Beszélő, 1995. június 8.): „…a külföldi kávék, mosószerek, Barbie-babák és intimbetétek reklámozásához nem kell magyar műsor. Nem kell, és soha többé nem is lesz a »Tenkes kapitány«-sorozathoz, az »Abigél«-hez, a »Fekete város«-hoz hasonló magyar tv-műsor… Kicsi a valószínűsége, hogy a kereskedelmi televíziózás fedezne fel Szörényi Leventéket, Koncz Zsuzsákat, Kobajasi Ken-Icsirókat, beéri külföldi klipekkel, zsákszámra vásárolt amerikai filmekkel, Dagobert bácsikkal.” Bizony nehezen tud megfelelni ennek a várakozásnak az a társaság, amely a Tv2 frekvenciakészletét elnyeri. A törvényjavaslat szerint ugyanis majdnem annyi közfeladatot kell teljesítenie, mint a nemzeti közműsor-szolgáltatóknak. A műsoridő és azon belül a főműsoridő 25%-ában közhasznú („a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló”) műsorszámokat köteles szolgáltatni, s pontosan olyan arányban kell magyar és európai gyártású műsorszámokat szerepeltetnie a programjában, mint a Magyar Televíziónak (magyar gyártásút a műsoridő 51%-ában, ezzel együtt európai gyártásút 70%-ában). A törvényjavaslat úgy szól, hogy 1997-től már a filmalkotásokból megszerkesztett évi műsoridő 25%-át magyar gyártású filmekkel kell kitölteni az MTV műsoraiban is, az országos magántévében is. A televíziósoknak sikerült ezt 20%-ra lealkudniuk, hogy ne zavarja annyi kuruc, Abigél és városbíró az intimbetétek piacát.

A sztrájkbizottság említett szózata szerint a Magyar Televízió azért romlott le, „mert rákényszerült, hogy kereskedelmi televízió legyen. Ezzel függetlenség helyett pénzfüggőségűvé változott.” A televíziósok a júniusi megállapodásban elérték, hogy a Magyar Televíziónak ne kelljen annyira és olyan gyorsan felgyógyulnia kereskedelmi állapotából, mint azt a kormány tervezte. A törvényjavaslat menetrendje a következő: a törvény elfogadása után az MTV három hónapig még a mai rend szerint reklámozhat (vagyis amennyit akar), azután 1996. július 31-ig már csak óránként 9 percet, a továbbiakban pedig óránként átlagosan 4 percet, de 6 percnél többet egyetlen órában sem. A megállapodás értelmében a törvényjavaslatot úgy kell módosítani, hogy az MTV az országos magántelevízió beindulásáig, a műholdas adás pedig azután is óránként 9 perc reklámot adhasson. Azaz lényegében ugyanannyit, mint bármelyik kereskedelmi adás, hiszen a reklám azokban sem haladhatja meg a napi műsoridő 15%-át, azaz óránként átlagosan 9 percet. Röviden: a magán Tv2 is lesz annyira közszolgálati, mint az állami, és az állami Tv2 is lesz annyira kereskedelmi, mint a magán.

• Belföld