Skip to main content

Műholdfény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A koalíciós program szerint az országos televíziózásban az állami monopólium úgy törik meg, hogy a köztelevízió összemegy, és helyet ad a magántelevíziónak. A koalíciós pártok tavaly novemberi megállapodása megengedte, hogy a kétműsoros köztelevízió ne menjen össze, ha meghatározott időn belül (ez év végéig) sikerül egy országosnak nevezhető (a háztartások felét elérő) harmadik frekvenciakészletet biztosítani egy földi sugárzású kereskedelmi program számára. Ezt a feltételt rögzítette a Művelődésügyi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium februárban elkészült törvénytervezete is. Az MTV számára ez azt jelentette, hogy ha rajta kívül álló erők alkalmassá teszik a szovjet televízió műsorától megtisztított frekvenciakészletet az országos sugárzásra, akkor megtarthatja a Tv2-t, ha nem, akkor nem. Giczy György magán törvényjavaslata ez utóbbi lehetőséggel nem is számol, egyszerűen úgy fogalmaz, hogy „a kormány 1995. július 31-éig (!) köteles földi sugárzásra alkalmas frekvenciakészletet biztosítani egy országos kereskedelmi televízió műsorszolgáltató működéséhez”. Miután a törvényjavaslatot a benne szereplő határidő előtt mindössze fél évvel nyújtották be, ezen passzusát nem könnyű komolyan venni. (Más passzusait sem, például azt, amely a világ és a nemzet filmművészetének jelentős részét kitiltja a főműsoridőből azzal, hogy huszonhárom óra előtt még „a közerkölcsöt nem sértő szexualitás” ábrázolása is tilos, a kereskedelmi műsorokban is!)

Garanciavándorlás

A hatpárti médiaegyeztetés áprilisi végterméke, amelyet sem a szabad demokraták, sem a szocialisták kormánypárti része nem fogad el, gyakorlatilag elveti a harmadik földi csatorna kiépítésének alternatíváját. A 19 (más források szerint 18) pontos ajánlás 14. pontja szerint csak az számít országos programnak, amely a háztartások kétharmadához eljut, ezzel a feltétellel pedig rövidebb távon nem lehet harmadik frekvenciakészletet biztosítani. Privatizációs kötelezettség ebben az ajánlásban nincs, a Tv2 fennmaradása garantált, országos magántelevízió létrejötte nem garantált. Az Országos Rádió-Televízió Testület kétharmados többséggel dönthet úgy, ha akar, hogy az MTV egyik földi frekvenciakészletét privatizálja, és az ezen sugárzott műsort más módon (kizárásos alapon: műholdon) terjeszti. A kormányra némiképp hatott a hat- (öt-, négy-) párti gondolat. A májusban beterjesztett törvényjavaslatából már a kormány is kiejtette a harmadik földi csatornát, csak éppen a garanciát lökte át a köztévétől a magántévéhez. A Tv2 frekvenciakészletének a privatizálása garantált, a Tv2 műsorának műholdas terjesztése lehetséges, de nem garantált.

A kormánypártok és a televíziósok mostani megállapodása szerint viszont immár ez is garantált, meg az is. A törvényjavaslat ütemezéséhez képest három hónappal később (kb. egy évvel a törvény elfogadása után) kell megkezdeni a műsorszolgáltatást a privatizált csatornán, s a Magyar Televízió ezelőtt egy hónappal igénybe vehet egy műholdas csatornát, amire áttelepítheti a Tv2-t.

Ennek a megállapodásnak számos nyertese van. A köztelevíziósok most először lehetnek biztosak abban, hogy mindkét műsorukat megtarthatják. Nyilván így is sokan elveszítik majd a munkahelyüket, de nem annyian, mintha egyműsorosra fogyna a köztelevízió. A kormány – legalább részben – leválaszthatja a törvényjavaslat ellentáboráról egyrészt a szakmát, másrészt a szocialista békétleneket, hiszen a megállapodásban rögzített megoldás pontosan megfelel annak, amit a békétlenek élére sodródott Jánosi György nyilatkozataiban proponált. A liberálisok örvendezhetnek, hogy a novemberi megállapodáshoz és a februári törvénytervezethez képest a magántévé javára tolódtak el az erőviszonyok, hiszen a magántévé nem félországos, hanem valóban országos, bejáratott frekvenciakészletet kap, s a Tv2-nek kell megelégednie a műholdas adások – egyelőre még nem is egészen félországos, bár gyorsan növekvő – nyilvánosságával.

Ide nekem a Barbie-t is

A Magyar Televízió sztrájkbizottsága május 12-én kissé hisztérikus és kissé xenofób szózatot intézett a nézőkhöz (lásd Révész Sándor: Tévigazságok, Beszélő, 1995. június 8.): „…a külföldi kávék, mosószerek, Barbie-babák és intimbetétek reklámozásához nem kell magyar műsor. Nem kell, és soha többé nem is lesz a »Tenkes kapitány«-sorozathoz, az »Abigél«-hez, a »Fekete város«-hoz hasonló magyar tv-műsor… Kicsi a valószínűsége, hogy a kereskedelmi televíziózás fedezne fel Szörényi Leventéket, Koncz Zsuzsákat, Kobajasi Ken-Icsirókat, beéri külföldi klipekkel, zsákszámra vásárolt amerikai filmekkel, Dagobert bácsikkal.” Bizony nehezen tud megfelelni ennek a várakozásnak az a társaság, amely a Tv2 frekvenciakészletét elnyeri. A törvényjavaslat szerint ugyanis majdnem annyi közfeladatot kell teljesítenie, mint a nemzeti közműsor-szolgáltatóknak. A műsoridő és azon belül a főműsoridő 25%-ában közhasznú („a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló”) műsorszámokat köteles szolgáltatni, s pontosan olyan arányban kell magyar és európai gyártású műsorszámokat szerepeltetnie a programjában, mint a Magyar Televíziónak (magyar gyártásút a műsoridő 51%-ában, ezzel együtt európai gyártásút 70%-ában). A törvényjavaslat úgy szól, hogy 1997-től már a filmalkotásokból megszerkesztett évi műsoridő 25%-át magyar gyártású filmekkel kell kitölteni az MTV műsoraiban is, az országos magántévében is. A televíziósoknak sikerült ezt 20%-ra lealkudniuk, hogy ne zavarja annyi kuruc, Abigél és városbíró az intimbetétek piacát.

A sztrájkbizottság említett szózata szerint a Magyar Televízió azért romlott le, „mert rákényszerült, hogy kereskedelmi televízió legyen. Ezzel függetlenség helyett pénzfüggőségűvé változott.” A televíziósok a júniusi megállapodásban elérték, hogy a Magyar Televíziónak ne kelljen annyira és olyan gyorsan felgyógyulnia kereskedelmi állapotából, mint azt a kormány tervezte. A törvényjavaslat menetrendje a következő: a törvény elfogadása után az MTV három hónapig még a mai rend szerint reklámozhat (vagyis amennyit akar), azután 1996. július 31-ig már csak óránként 9 percet, a továbbiakban pedig óránként átlagosan 4 percet, de 6 percnél többet egyetlen órában sem. A megállapodás értelmében a törvényjavaslatot úgy kell módosítani, hogy az MTV az országos magántelevízió beindulásáig, a műholdas adás pedig azután is óránként 9 perc reklámot adhasson. Azaz lényegében ugyanannyit, mint bármelyik kereskedelmi adás, hiszen a reklám azokban sem haladhatja meg a napi műsoridő 15%-át, azaz óránként átlagosan 9 percet. Röviden: a magán Tv2 is lesz annyira közszolgálati, mint az állami, és az állami Tv2 is lesz annyira kereskedelmi, mint a magán.
















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon