Skip to main content

Léthatáron létminimum

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

családtagok létminimuma

= összesen

egy főre

Egyedülálló nő

28 253 Ft

 

28 253 Ft

Nyugdíjas nő

22 602 Ft

 

22 602 Ft

Egyedülálló férfi

27 883 Ft

 

27 883 Ft

Nyugdíjas férfi

22 306 Ft

 

22 306 Ft

Anya + 1 gyerek

22 912 Ft + 17 378 Ft

= 40 290 Ft

20 145 Ft

Házaspár

22 543 Ft + 22 912 Ft

= 45 455 Ft

22 728 Ft

Nyugdíjas házaspár

18 034 Ft + 18 330 Ft

=36 364 Ft

18 182 Ft

Házaspár + 1 gyerek

21 076 Ft + 21 446 Ft + 15 911 Ft

= 58 433 Ft

19 478 Ft

Anya + 2 gyerek

21 446 Ft + 2x1 5 911 Ft

= 53 268 Ft

17 756 Ft

Házaspár + 2 gyerek

20 578 Ft + 20 948 Ft + 2x15 413 Ft

= 72 352 Ft

18 088 Ft

Házaspár + 3 gyerek

20 257 Ft + 20 627 Ft + 3x15 093 Ft

= 86 163 Ft

17 233 Ft


Az elmúlt hónapban a négytagú családok egy főre jutó létminimuma 359 Ft-tal (1,98%) nőtt. Ezzel elérte, sőt valamivel meghaladta a 18 ezer forintot. A májusi élelmiszerár-emelkedéssel szemben most a lakásra fordított költségek növekedtek a legjobban (3,18%-kal).

Az ebben a hónapban vizsgált nyolc kerület közül a XXII. kerület bizonyult a legdrágábbnak, itt a létminimumszintű megélhetés majdnem ezer forinttal kerül többe, mint a legolcsóbbnak talált XXI. kerületben. Az áremelkedés mértéke viszont a IV. kerületben volt a legnagyobb (4,4%, azaz 749 Ft).

A 18 ezer forintos egy főre jutó létminimumszint éppen háromszorosa az 1990 szeptemberében mért hatezer forintnak. Nem a forint inflálódása a legmegdöbbentőbb azonban, hanem az „átlagos” családok életszínvonalának romlása. Ha egy 1990-es családban mindkét szülő átlagkeresetet vitt haza (2 x 11 992 Ft), és két családi pótlékot kaptak (2 x 2200 Ft), összjövedelmük még több mint 18%-kal az akkori létminimum szintje fölött volt, a középrétegbe sorolhatták magukat. Igaz, életszínvonaluk az előző évhez képest már ekkor is csökkent, de csak 1993-ban süllyedtek valamivel a létminimum szintje alá. Mára az ilyen családok elszegényedését kell konstatálnunk: a két nettó átlagkereset (47 262 Ft) és a két családi pótlék (6500 Ft) mindössze létminimumuk 74,3%-át fedezi. Helyzetük romlása 1990-hez képest közel 40%-os.

A gyerekes családok fellélegeztek, amikor az Alkotmánybíróság felkészülési időt hagyott számukra az alanyi jogú családi pótlék megszüntetéséig. A juttatás megmaradása fölötti öröm eltakarja azt a tényt, hogy a családok négyötöde az új konstrukció szerint is jogosult lenne rá, azonban éppen a szegények, a létminimum szintjén élők egyre kevésbé támaszkodhatnak a családi pótlékra: míg 1990-ben a létminimum szintjén élő négytagú családokban a gyerekek megélhetésének mintegy 37%-ára nyújtott fedezetet, napjainkban ez az arány egyötödnél is kevesebb, alig 18%.

Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1995. július 6.

Léthatáron Alapítvány














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon