Skip to main content

Befejezetlen múlt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Nem használt a figyelmeztetés: rendőrökre támadt az autós


A budai Hankóczy utcába két kocsi fordul be egymás után. A második egy rendőrségi gépkocsi, amely már percek óta próbálja utolérni az előtte haladót. A két rendőr azt akarja megtudni, miért halad ilyen szokatlan gyors tempóban a kis Trabant?

Amikor megállnak – hiszen a szűk utcában ilyen sebességnél az előzésről szó sem lehetett, a rendőrök igazoltatásra szólítják fel a bent ülőket; közúti közbiztonsági ellenőrzést tartanak. Egy fiatalember és egy lány száll ki a kocsiból. A férfi láthatóan ideges. Már az intézkedés kezdetén is feszült a légkör. A fiatalember vitatja az eljárás jogosságát, vita támad. A rendőrök úgy döntenek, megvizsgálják a gépkocsi tartalmát is – a bűncselekmények egy része pontosan ilyen véletlen közúti ellenőrzésekkel ér véget… A fiatalember ismét vitázik, megtagadja a kocsiban lévő tárgyak kivételét. Végül is a rendőrök szedik ki a csomagokat. Újabb vita, újabb tiltakozás. Az egyik táskát kinyitva egy dosszié, pontosabban egy irat kerül elő. A fiatalember ettől a pillanattól kezdve már nem tud uralkodni magán, elhatározza, hogy az iratot visszaszerzi.

Többször is a papír felé kap. A rendőr hátrál. A férfi dührohamában az intézkedő járőr felé rúg, üt. Egy ízben a rúgás talál. Ekkor a rendőrök figyelmeztetik: sprayt használnak vele szemben. Ez sem használ, a fiatalember ugyan kicsit megtorpan, de azután a támadás folytatódik. Ekkor a járőrtárs gumibottal megüti. A férfi a földre kerül. Előbb az V. kerületi kapitányságra, onnan a Szobi utcai rendelőbe, majd pedig a Róbert Károly körúti kórházba viszik. Agyrázkódás gyanúja miatt néhány napos megfigyelés után otthonába bocsátják.

A Budai Központi Kerületi Bíróság dr. Demszky Gábort hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 3 évre felfüggesztett 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős.

A történet – sajnos – igazán megszokottnak mondható. Magyarországon évente több ezer esetben ér inzultus büntetőjogilag fokozottan védett hivatalos személyt. Akkor hát miért mégis e beszámoló? A választ az elmúlt hetek nyugati sajtókampánya adja meg. A 31 éves önálló szabadfoglalkozású szociológus, Demszky története bejárta a világsajtót, rendőri brutalitásról, a rendőrség különleges szolgálatban levő tagjának utcai támadásáról írnak. Igen, dr. Demszky Gábor egyike azoknak, akikből Nyugaton ellenzékit, mártírt próbálnak csinálni. S ezért érkezett a tárgyalásra külföldi tudósítók népes csoportja.

A szemük előtt kibontakozó történet – megfosztva minden sztoris kellékétől – egész másként fest. Megjelent például „a különleges szolgálatú 4 rendőr” helyett a BRFK Közlekedésrendészetének kéttagú járőre. Azután ott volt egy asszony is, aki ugyan a vita lényegét nem hallotta, de azt világosan látta, hogy nem a rendőrök, hanem dr. Demszky támadott.

Nincs a világon olyan büntetőtörvénykönyv, amely eltűri, hogy bárki zavarja, vagy lehetetlenné tegye a rendőrök jogszerű intézkedését. Ezt dr. Demszky Gábornak nemcsak azért kellett volna tudnia, mert jogász végzettségű, hanem azért is, mert legutóbb augusztusban büntették meg 2000 forint pénzbírságra hivatalos személy megsértéséért.




Miért melegítjük föl ezt az elfeledett történetet, miért ástuk elő ezt az elfeledett újságcikket? Azért, mert (szűcs) nem más, mint Szűcs Gábor, a Kurir jelenlegi főszerkesztője, és annak a Postabank Sajtó Holdingnak a vezérigazgatója, amely múlt pénteken sajtótájékoztatót hívott össze a Beszélő szerkesztőségébe, hogy a vezérigazgató elmondhassa verdiktjét: a Beszélő rosszul tette, hogy nem alakult át havi folyóirattá már egy évvel ezelőtt, s szerkesztői folyton csak pénzért sírdogáltak, ahelyett, hogy legalább megkísérelték volna nyereségessé tenni a lapjukat valamilyen üzleti stratégiával.

Mi szerkesztők nem szépíthetjük azt a tényt, hogy belebuktunk a hetilapunkba. (Hogy miért és hogyan, arra még majd visszatérünk.) De azzal azért nem kell kínozni magunkat, hogy az ellenérdekelt felek aktív közreműködése nélkül. Kényelmetlenek voltunk sokaknak; s ezt néhányan médiacsászárként vagy éppen vezérigazgatóként ki is tudták fejezni.

– a szerk.





















Kapcsolódó cikkek

Megjelent: Beszélő hetilap, 28. szám, Évfolyam 7, Szám 28


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon