Skip to main content

Eredeti gengszterfelhalmozás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Határkő vagy nem határkő, a közvéleményt önmagában már az is feldúlta, hogy éppen a békés karácsony másodnapján, nyílt utcán, egy forgalmi dugóban manőverező Mercedesben agyonlőnek egy kisportolt fiatalembert, néhány órával később belelőnek egy tisztes belvárosi polgári otthon ajtajába, és a következő hajnalon, egy másik tarkón lőtt fiatalemberre bukkannak a budai Kongresszusi Központ mögötti Gesztenyéskertben. A két lőfegyveres gyilkosság között nincs kapcsolat – mondta első nekifutásra a rendőrség, ki tudja miért –, s a Hegyalja út forgalmában leadott gyilkos lövés nem valami leszámolás. Leszámolni lakásokban szoktak – mondja a BRFK nyomozója –, ez inkább afféle autósok közötti nézeteltérés lehetett.

A kettős gyilkos 24 óra alatt rendőrkézen

Másnapra azután megváltozott a nyomozó szerv álláspontja. A két gyilkosság összefügg. Már le is tartóztatták a gyanúsítottat. Negyednapra végül nagy sajtótájékoztatón ismertették a kerek, de több mozzanatában homályos történetet, részben nevek nélkül ugyan, de a neveket a sajtó akkor már napok óta szellőztette. E szerint az első áldozatot, a 22 éves Vincze Tamást nem is ott lőtték le, a Hegyalja út elején, ahol Mercedese megállt, hanem a Rácz fürdő parkolójában. Ott találkoztak ugyanis a szereplők, Vincze Tamás, valamint két társa, az ugyanabban a kocsiban ülő 24 éves Simon Viktor, egy VW Corradóban Bátorfalvi Csaba, és az ő autójában a „másik fél”: a 19 éves Csikós Péter – a második áldozat – s a 21 éves Tóth Szabolcs Ferenc, akit most a két gyilkosság elkövetésével gyanúsítanak. Egy Vincze és Tóth Szabolcs közötti üzleti tranzakcióról volt szó, amelyhez Vincze segítőtársnak hívta 100–100 ezer forintért Simont és Bátorfalvit. Csikós volt a közvetítő a két fél között. Tóth Szabolcs állítólag valutát kínált eladásra, Vincze azonban nem megvenni, hanem „lehúzni” akarta az árut, vagyis fizetés nélkül megszerezni az e célra rendszeresített eljárások valamelyikével. Csakhogy ott a parkolóban, a bizonyos konspirációs manőverek után létrejött találkozó során a Mercedesben, ahová Tóth Szabolcs beült, míg Csikós és Vincze kinn álldogáltak, kiderült, hogy nem is valutáról, hanem kábítószerről van szó. Erre Vincze kitessékelte a kocsiból Tóth Szabolcsot. Simon visszaült melléje, majd észrevette, hogy a kiebrudalt Tóth Szabolcs pisztolyt vesz elő. Rászólt Vinczére, hogy induljon gyorsan, de Vincze – lévén a Mercedes kölcsönkocsi – nem kezelte jól az automata sebességváltót, s késlekedett. Simon a jobb első ülésen lebukott, így a lövés Vinczét érte. Ő mégis elindult, s nyomában Bátorfalvi VW-jével megelőzte a Hegyalja útnál veszteglő kocsisort, majd nem tudott tovább vezetni, és az út közepén megállt. A VW is megállt mögötte. Simon is, Bátorfalvi is kiszálltak, megpróbálták kirángatni Vinczét, de nem sikerült, erre bevágták magukat a VW-be, és eltűztek. A VW-t később otthagyták a II. kerületi Szalamandra utcában. A Mercedesben hagyott Vinczét a forgalmi akadályhoz siető autósok által kihívott mentősök már nem tudták megmenteni. A továbbiakban Csikós Péter autótelefonon elérte Bátorfalvit, aki megfenyegette őt, hogy a lövés miatt rájuk küldi a rendőrséget. Ezek után Tóth Szabolcs és Csikós valamivel éjfél előtt megjelentek Bátorfalvi lakásánál, s üzletet ajánlottak az ajtón keresztül, de a Bátorfalvi szülők nem engedték be őket. Erre Tóth belelőtt az ajtóba, majd távoztak. Csikós és Tóth a MOM sportlétesítményében üzemelő WIGVAM diszkóban tűnt fel újra az éjszaka folyamán. Többször kimentek a helyiségből kettesben, majd egyszer Csikós nem jött vissza – vallották a szórakozóhely vendégei és alkalmazottai, mikor a tarkón lőtt, kabát és igazolvány nélküli Csikós miatt nyomozni kezdett a rendőrség. A tetemet a bűnügyi nyilvántartóban tárolt ujjlenyomat alapján azonosították.

A fegyverszakértők megállapították, hogy a három pisztolygolyót – Vincze Tamásba, Bátorfalviék ajtajába és Csikós Péter koponyájába – egyazon fegyverből lőtték ki. Még kedden, december 27-én a rendőrség is elérte rádiótelefonon Bátorfalvi Csabát, este a Déli pályaudvarral szemközti Játékteremben elfogta az erős kábítószerhatás alatt álló Tóth Szabolcsot, majd másnap tanúvallomást tett a rendőrségen önként jelentkező Simon Viktor is. Tóth Szabolcsban felismerte Vincze Tamás gyilkosát. A rendőrség megállapította továbbá, hogy Tóth Szabolcs kábítószer-fogyasztók társaságában forog, sőt sikeres kereskedőként tartják számon, a gyilkosságsorozat mozgatórugója tehát a kábítószer. Mérföldkő a magyar kábítószerbűnözés történetében (lásd fent).

A sztori lukacsos

Kábítószerbandák villongása, jó. De hol az „anyag”? – kérdik az újságírók a rendőrségi sajtótájékoztatón. „Anyag” nincs, nem találtak egyik szereplőnél sem, eltekintve a gyanúsított, Tóth Szabolcs vérétől, akit a sajtótájékoztatóig nem tudtak kihallgatni, előbb a kábszerhatás, majd a heves elvonási tünetek miatt. (Azóta sem tett semmiféle vallomást, eltekintve egy nyilatkozattól az előzetes letartóztatását elrendelő bírói procedúrán. Akkor kijelentette, hogy egyik gyilkosságot sem ő követte el – ezt mondja ügyvédje, dr. Miklós Lajos, aki nem először védi őt.) Ha nem találtak senkinél egy csipetnyi kábszert sem, akkor miért ilyen biztosak a dologban? – kérdezte a Beszélő különféle illetékes rendőrtisztektől. Háttérfelderítésből – válaszolták. (Már aki válaszolt, mert a vizsgálótiszt pl. nem válaszolt az égvilágon semmire, a nyomozás érdekeire hivatkozva. Viszont ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ő ugyan soha nem mondta, hogy kábítószeres ügyről lenne szó.) A megfelelő körökből származó információk szerint Tóth Szabolcsnak volt vagy 1000-2000 Extasy tablettája (A szóban forgó szer amphetamin-származék, s míg amphetamint előállító laboratóriumokból szám szerint hét is lebukott 1990 óta itthon, Extasy tabletta hazai gyártását bizonyító leletek egyelőre nincsenek. Ára darabonként 2000–6000 Ft (más, piaci információink szerint 2500–4000 Ft), méghozzá feltehetően importból. Mint más forrásból megtudtuk, Tóth Szabolcs december 24-én jött haza Nyugatról. Csakhogy az Extasy tabletták nincsenek meg. Egy másik rendőrségi forrásunk arról beszélt, hogy a perifériákon, vagyis fogyasztóknál és kiskereskedőknél a közeli napokban 700–900 Extasy tablettát koboztak el, s ez lenne a keresett „anyag” (korábban ez a szer csak nagyon elvétve került elő, 1994-ben összesen kb. 300 db, 1993-ban pedig egy sem), de hát dezinformáció is van a világon. Tárgyi bizonyíték mindenesetre egyelőre nincs arra, hogy a Vincze és Csikós sérelmére elkövetett emberöléseknek köze van a kábítószerhez.

Kétségek

A hivatalos és nyilvános rendőrségi verzió egyébként is gyengélkedik. Vegyük megfellebbezhetetlen ténynek azt, hogy a három lövést mintegy nyolc órán belül egyugyanazon fegyverből adták le. Ám nem világos, hogy miért. Ha nem került elő anyag avagy valuta, vagyis érték az ügylet során, miért lőtt volna a Rácz fürdő parkolójában, avagy a Hegyalja úton Tóth Szabolcs vagy bárki más? Különösen, ha komolyan vesszük azt a rendőrségi állítást, hogy itt komoly kereskedővel (-kkel) van dolgunk. Egy füstbe ment üzletért, esetleg egy sértésért ekkora kockázatot? S a második gyilkosság? Csak azért, mert Csikós sikertelenül közvetített jó barátjának, Tóthnak? (Mert állítólag jó határok voltak.) A lövéseknek csak akkor van „értelme”, ha a „lehúzás” végbement, vagyis Tóth átadta az árut, de nem kapott pénzt. Csakhogy az áru eltűnt, s legalább olyan valószínű, hogy Simon és Bátorfalvi tüntették el – idejük igazán volt rá –, mint az, hogy Tóth vagy Csikós.

S egyáltalán. A történet rekonstrukciójának mi a forrása? Elsősorban Simon és Bátorfalvi vallomása, akiknek összebeszélni is bőven volt idejük. Még csak nem is kötelesek a törvény szerint önmagukra nézve terhelőt elárulni. Semmi sem bizonyítja például azt, hogy Vincze Tamás lett volna a főnök, s nem – mondjuk – Simon Viktor, ahogyan a Kurír ezt már megírta. Vincze vezetett, s ő volt az erősebb, nagyobb darab, miért ne lett volna ő a testőr? Ha a Simon–Bátorfalvi-verzió igaz, Tóth pisztolya őrá, és nem Vinczére irányult. S egyáltalán, az ötszemélyes szereposztás lehetett egészen máshogy is, a három életben lévő közül bárki lőhetett először, másodszor és harmadszor.

Egy kis háttér és további kétségek

Igyekeztünk megtudni mindenfélét az öt szereplőről. Miből éltek, mi az előéletük, mi a családi hátterük? Vincze Tamásról már december 27-én a tévén keresztül meg lehetett tudni, hogy korábban a hírhedt-nevezetes Maccabi Kft.-nél volt védő-őrző, tehát hivatásos erős fiú. Tóth Szabolcsról és Csikós Péterről még csak-csak elárultak valamit a rendőrök – elmondták például, hogy mindketten büntetett előéletűek, Tóth Szabolcs például 1994 júniusában szabadult utoljára, négyszer volt büntetve garázdaságért és zsarolásért; Csikós pedig háromszor: lopásért, devizabűntettért és jogtalan járműhasználatért, s hogy egyazon védő-őrző kft.-ben vállaltak alkalmi munkát –, de Simon Viktorral és Bátorfalvival kapcsolatban már szűkszavúbbak voltak. A rendőröktől ugyan nem lehetett megtudni, hol dolgoztak alkalmilag vagy rendszeresen, hová jártak szórakozni vagy sportolni, s mi az előéletük. Legkiváltképp azt nem, hogy hol vannak most. Józan paraszti észjárás szerint csak úgy nem engedhették útjukra őket, miután tettek egy-egy tanúvallomást. Hiszen legalábbis segítségnyújtás elmulasztásában sárosak – elvégre otthagyták a súlyosan sebesült Vinczét, hogy egyéb gyanúkról ne is beszéljünk –, ha jogi értelemben e percben nem is gyanúsíthatók semmivel. A két fiú mindenesetre el van dugva. A Bátorfalvi család nem áll szóba a sajtóval. Simon Viktor apja, Simon V. László, aki ismert személyiség – volt már Pozsgay Imre sajtómenedzsere, tévés szerkesztő, s feltűnt a Hit Gyülekezetében is a maga nem visszafogott módján –, elérhető, a Beszélőnek is elmondta, hogy fia nehezen kezelhető kamasz volt, a vendéglátó-ipari szakközépiskolából is kimaradt, abbahagyta az apai sportágat, a jéghokit, majd hamar önállósult, s inkább a bokszra tért át. A karácsonyt még együtt töltötték, de azóta nem tud róla. Meg van rendülve attól, amit mostanában hall.

Egy keveset azért megtudtunk nem rendőrségi forrásokból is. Megtudtuk például, hogy mind az öt fiú ismerte egymást, mind bokszolt, a Maccabiban, az Újpesti Bokszklubban és a Trezor Klubban. Ami a legérdekesebb: január 1-jére a WIGVAM diszkót bezárták. Másik cég kezdi üzemeltetni, mint addig. A végzetes éjszakán nagyon kevesen voltak ott, összesen talán hat vendég, akik közül kettő Tóth Szabolcs és Csikós Péter lett volna. Na, meg a csapos. Viszont Vincze Tamás és Simon Viktor annál az InterSec védő-őrző kft.-nél vállalt alkalmilag munkát, amely a WIGVAM védelmét is ellátta. S rendszeresen szolgálatban voltak a WIGVAM-ban is. Szóval nem voltak ott idegenek.

Tehát a rendőrség példás gyorsasággal szállított egy minden igényt kielégítő gyanúsítottat. Büntetett előéletű, kábszeres. De hogy a tettest találta-e meg? Bizonyítsák, uraim!

(Mivel jóérzésű informátoraink figyelmeztettek, hogy a cikk alá álnevet írjunk):




























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon